(T‑56/15. sz. ügy)

Raimund Schmitt Verpachtungsgesellschaft mbH & Co. KG

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

„Európai uniós védjegy — A BRAUWELT európai uniós szóvédjegy bejelentése — Feltétlen kizáró okok — Leíró jelleg — A megkülönböztető képesség hiánya — A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja — A használat révén megszerzett megkülönböztető képesség — A 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése — A meghallgatáshoz való jog — Indokolási kötelezettség — A 207/2009 rendelet 75. cikke”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2016. október 18.

1. Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – Az EUIPO határozatának megváltoztatása – A fellebbezési tanácsnak biztosított hatáskörökre tekintettel történő értékelés

   (207/2009 tanácsi rendelet, 45. cikk, 64. cikk, (1) bekezdés és 65. cikk, (3) bekezdés)

2. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A kizáró okoknak a lajstromozás iránti kérelemmel érintett egyes árukra vagy szolgáltatásokra tekintettel történő külön vizsgálata – A lajstromozás megtagadása indokolásának kötelezettsége – Terjedelem

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés és 75. cikk, első mondat)

3. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Célkitűzés – A rendelkezésre állás követelménye

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

4. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Fogalom – Különböző alkotóelemek összetételéből képzett szóból vagy neologizmusból álló védjegy

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

5. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására szolgálhatnak – BRAUWELT szóvédjegy

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

6. Európai uniós védjegy – Az EUIPO határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az EUIPO korábbi döntéshozatali gyakorlata – A jogszerűség elve – Minden egyes esetben szigorú és teljes körű vizsgálat szükségessége

   (207/2009 tanácsi rendelet)

7. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt okok alkalmazási köre közötti átfedés

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) és c) pont)

8. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas, leíró jellegű, illetve szokásossá vált megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése

   (207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)

9. Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – Az áruk és szolgáltatások jegyzékének a fellebbezési tanács határozatát követő korlátozása – Szűkítések, amelyek befolyásolhatják az érintett vásárlóközönség meghatározását – A jogvita tárgyának módosítása – Kizártság

   (207/2009 tanácsi rendelet, 43. cikk, (1) bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 188. cikk)

10. Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – A fellebbezési tanácsok előtti fellebbezés – A fellebbezési tanácsok hatásköre – Új teljes körű érdemi vizsgálat

    (207/2009 tanácsi rendelet, 64. cikk, (1) bekezdés)

1.  Elfogadhatatlanok az arra irányuló kereseti kérelmek, hogy a Törvéynszék úgy módosítsa az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala valamely fellebbezési tanácsának előtte megtámadott határozatát, hogy az rendelje el bejelentett védjegynek az EUIPO‑nál uniós védjegyként történő lajstromozását, vagy hogy lajstromozzák az említett védjegyet.

   Ebben a tekintetben az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdése alapján kétségtelen, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a fellebbezési tanács határozatának megváltoztatására. Mindamellett e megváltoztatási jogkör célja, hogy a Törvényszék fogadja el azt a határozatot, amelyet a 207/2009 rendelet rendelkezései alapján a fellebbezési tanácsnak kellett volna meghoznia, ami azt jelenti, hogy a megváltoztatás iránti kérelem elfogadhatóságát az említett fellebbezési tanácsra ruházott hatáskörökre tekintettel kell megvizsgálni.

   Márpedig, noha az európai uniós védjegy lajstromozása abból a megállapításból következik, hogy a 207/2009 rendelet 45. cikkében előírt valamennyi feltétel teljesült, az EUIPO‑nak az európai uniós védjegy lajstromozására hatáskörrel rendelkező szervezeti egységei e tekintetben nem hoznak olyan formális határozatot, amely fellebbezés tárgya lehetne. Ennélfogva a fellebbezési tanács – amely a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése értelmében eljárhat annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalhatja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra – az uniós védjegy lajstromozására irányuló kérelemre vonatkozóan nem rendelkezik hatáskörrel. Következésképpen a Törvényszéknek sem feladata, hogy elbírálja azt a megváltoztatás iránti kérelmet, amely a fellebbezési tanács határozatának ilyen módosítására irányul.

   (vö. 11–14. pont)

2.  Ha a védjegy lajstromozását különböző áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában kérik, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának fellebbezési tanácsa köteles minden egyes árura vagy szolgáltatásra nézve konkrétan megvizsgálni, hogy a szóban forgó védjegyre az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő kizáró okok egyike sem vonatkozik, és e tanács eltérő következtetéseket vonhat le az egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében. Ennélfogva a fellebbezési tanácsnak a védjegybejelentés elutasításakor a határozatában a védjegybejelentéssel érintett valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében külön‑külön közölnie kell a végkövetkeztetését, a kérelem szövegétől függetlenül.

   Mindazonáltal, ha ugyanaz a kizáró ok vonatkozik valamely áru‑ vagy szolgáltatáscsoportra, a fellebbezési tanácsnak elegendő valamennyi érintett árura és szolgáltatásra vonatkozóan általános indokolást adnia, feltéve hogy a szóban forgó határozat indokolását alkotó ténybeli és jogi megfontolások összessége egyrészt minden egyes, e csoportba tartozó áru és szolgáltatás vonatkozásában megfelelően kifejezi a fellebbezési tanács által alkalmazott érvelést, másrészt minden egyes érintett árura és szolgáltatásra nézve önállóan lehet alkalmazni. Márpedig ehhez nem elegendő önmagában az a tény, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások a Nizzai Megállapodás értelmében azonos osztályba tartoznak.

   (vö. 21., 22. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 29. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 30–34. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. a 52., 53. és 58. pont)

6.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 81., 82. pont)

7.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 92. pont)

8.  Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése szerint az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában foglalt feltétlen kizáró okok nem zárják ki a védjegy lajstromozását, ha az a bejelentésben szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.

   Következésképpen a megkülönböztető képesség használat révén való megszerzését főszabály szerint az áruknak vagy a szolgáltatásoknak a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő teljes csoportja vonatkozásában kell bizonyítani, és nem csak egy alcsoporttal kapcsolatban.

   Ez a szabály nem érinti azt, hogy a 207/2009 rendelet 43. cikkének (1) bekezdése szerint a védjegy bejelentője az európai uniós védjegybejelentést bármikor visszavonhatja, illetve az abban szereplő árujegyzéket bármikor korlátozhatja.

   (vö. 107–109. pont)

9.  A védjegybejelentésben szereplő árujegyzéknek a megtámadott határozat elfogadását követően az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 43. cikkének (1) bekezdése szerinti korlátozását a Törvényszék akkor veheti figyelembe, ha a bejelentő – a bejelentett védjegy árujegyzékéről bizonyos áru‑ vagy szolgáltatáscsoport visszavonása útján – szigorúan a jogvita tárgyának szűkítésére szorítkozik.

   Ha azonban ez a korlátozás a jogvita tárgyának módosításához vezet, amennyiben olyan új tények előterjesztését eredményezi, amelyeket a megtámadott határozat elfogadása érdekében nem terjesztettek az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának fellebbezési tanácsa elé, azt a Törvényszék főszabály szerint nem veheti figyelembe. Ez a helyzet többek között akkor, ha az áruk és szolgáltatások korlátozása olyan szűkítésből áll, amely befolyásolhatja az érintett vásárlóközönség meghatározását, és ebből következően módosíthatja a fellebbezési tanács elé terjesztett ténybeli hátteret.

   (vö. 113. pont)

10.  Az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának fellebbezési tanácsa a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről, és ennek során eljárhat annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta. E rendelkezésből az következik, hogy a fellebbezési tanácsnak az elbíráló lajstromozást megtagadó határozata ellen benyújtott fellebbezés alapján el kell végeznie a védjegybejelentés új és teljes körű, a jogi és a tényállási elemekre egyaránt kiterjedő érdemi vizsgálatát. Következésképpen a fellebbezési tanács többek között hatáskörrel rendelkezik arra, hogy határozzon a bejelentett védjegynek a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében a használat révén megszerzett megkülönböztető képességére vonatkozó igényről.

    Márpedig a fellebbezési tanácstól ezt a hatáskört nem lehet megvonni pusztán azon tény miatt, hogy a védjegy bejelentője úgy döntött, hogy a használat révén megszerzett megkülönböztető képességre első alkalommal a fellebbezési tanács előtt hivatkozik. Ebben a helyzetben ugyanis az eljárási fok igénybevétele lehetőségének elvesztése kizárólag a védjegybejelentő saját magatartásából ered, és nem az eljárási jogoknak az EUIPO szervezeti egységei általi megsértéséből.

    (vö. 119., 120. pont)