C‑534/15. sz. ügy

Pavel Dumitraș

és

Mioara Dumitraș

kontra

BRD Groupe Société Générale – Sucursala Judeţeană Satu Mare

(a Judecătoria Satu Mare [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Fogyasztóvédelem — 93/13/EGK irányelv — Tisztességtelen szerződési feltételek — Az 1. cikk (1) bekezdése — A 2. cikk b) pontja — Fogyasztói minőség — Követelés hitelszerződések megújításával történő átruházása — Az új adós gazdasági társaság tevékenységével semmilyen kapcsolatban nem álló természetes személyek által alapított ingatlan‑jelzálogszerződés”

Összefoglaló – A Bíróság végzése (tizedik tanács), 2016. szeptember 14.

1. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Hatály – A szakmai tevékenységén kívül eső célból eljáró és a biztosíték kedvezményezettjének minősülő társasággal funkcionális jellegű kapcsolatban nem álló természetes személy és valamely hitelintézet között létrejött, ingatlanbiztosítékot alapító vagy kezességvállalási szerződések – Bennfoglaltság

   (93/13 tanácsi irányelv, tizedik preambulumbekezdés, valamint 1. cikk, (1) bekezdés és 2. cikk, b) és c) pont)

2. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A fogyasztó fogalma – Gazdasági társaság által valamely hitelintézet felé vállalt kötelezettségek biztosítása végett e hitelintézettel biztosítéki vagy kezességvállalási szerződést kötő természetes személy – Bennfoglaltság

   (93/13 tanácsi irányelv, tizedik preambulumbekezdés és 2. cikk, b) pont)

1.  A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését és 2. cikkének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy ez az irányelv alkalmazható az olyan ingatlanbiztosítékot alapító szerződésre, amely természetes személyek és valamely hitelintézet között jött létre e hitelintézet felé valamely gazdasági társaság által hitelszerződés alapján vállalt kötelezettségek biztosítása érdekében, ha ezek a természetes személyek szakmai tevékenységükön kívül eső célból jártak el, és nincs funkcionális jellegű kapcsolatuk az említett társasággal, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

   Amint ugyanis azt a 93/13 irányelv tizedik preambulumbekezdése kimondja, a tisztességtelen feltételekre vonatkozó egységes szabályokat az említett irányelv 2. cikkének b) és c) pontjában meghatározott, az eladók és szolgáltatók, valamint a fogyasztók közötti „valamennyi szerződésre” alkalmazni kell. E tekintetben a szerződés tárgya, az e preambulumbekezdésben felsorolt kivételektől eltekintve, nem releváns ezen irányelv hatályának meghatározásához. A 93/13 irányelv tehát a szerződő felek azon jellemzője szerint határozza meg azokat a szerződéseket, amelyekre alkalmazandó, hogy e szerződő felek üzleti tevékenységük keretében vagy azon kívül járnak‑e el.

   (vö. 26–28., 40. pont és a rendelkező rész)

2.  A „fogyasztónak” a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 2. cikke b) pontjának értelmében vett fogalma objektív jellegű; e fogalmat az annak értékeléséből álló funkcionális szempont alapján kell meghatározni, hogy a szóban forgó szerződéses kapcsolat valamely szakma gyakorlásán kívül eső tevékenységek keretébe tartozik‑e. Az olyan szerződésre vonatkozó jogvitában eljáró nemzeti bíróság, amely ezen irányelv hatálya alá tartozhat, az ügy összes körülményére és a bizonyítékok összességére tekintettel köteles megvizsgálni, hogy az érintett szerződő felet ezen irányelv értelmében vett „fogyasztónak” lehet‑e minősíteni.

   Azon kérdést illetően, hogy az a természetes személy, aki valamely gazdasági társaság által egy bank felé hitelszerződés keretében vállalt kötelezettségek biztosítására kötelezi magát, fogyasztónak minősülhet‑e, megállapítandó, hogy az ilyen biztosíték tárgyában kötött szerződés, illetve kezességvállalási szerződés – noha tárgyát tekintve járulékosként jellemezhető azon főszerződéshez képest, amelyből az a tartozás származik, amelyet biztosít – a szerződő felek szempontjából különálló szerződésként jelenik meg, mivel más személyek között jön létre, mint a főszerződés. Tehát a biztosíték tárgyában kötött szerződés, illetve kezességvállalási szerződés felei kapcsán kell megvizsgálni azt, hogy ők milyen minőségben jártak el. A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy ez a személy szakmai tevékenysége keretében, vagy az e társasággal fennálló valamilyen funkcionális kapcsolat okán – ilyen például az e társaság ügyvezetésében való részvétel vagy az el nem hanyagolható mértékű részesedés annak tőkéjében –, vagy magánjellegű célból járt‑e el.

   (vö. 31–34. pont)