C‑661/15. sz. ügy

X BV

kontra

Staatssecretaris van Financiën

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Vámunió – Közösségi Vámkódex – 29. cikk – Gépjárművek behozatala – A vámérték megállapítása – 78. cikk – A vámáru‑nyilatkozat felülvizsgálata – A 236. cikk (2) bekezdése – A behozatali vámok visszatérítése – Hároméves határidő – 2454/93/EGK rendelet – A 145. cikk (2) és (3) bekezdése – A meghibásodás kockázata – Tizenkét hónapos határidő – Érvényesség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. október 12.

1. Vámunió–Közös Vámtarifa–Vámérték–Ügyleti érték–Meghatározás–A szabad forgalomba bocsátásuk után felfedezett meghibásodásban szenvedő áruk–Az eladó által szerződéses jótállási kötelezettség alapján teljesített utólagos visszatérítések figyelembevétele–A hibás áruk fogalma–Értelmezés–A kifejezések szövegkörnyezetének és szokásos jelentésének figyelembevétele

   (2913/92 tanácsi rendelet, 29. cikk, (1) és (3) bekezdés; a 444/2002 bizottsági rendelettel módosított 2454/93 bizottsági rendelet, 145. cikk, (2) bekezdés)

2. Vámunió–Közös Vámtarifa–Vámérték–Ügyleti érték–Meghatározás–A szabad forgalomba bocsátásuk után felfedezett meghibásodásban szenvedő áruk–Az eladó által szerződéses jótállási kötelezettség alapján teljesített utólagos visszatérítések figyelembevétele–A hibás áruk fogalma–A használatra való alkalmatlanságnak a gyártással összefüggő kockázatát magában hordozó áru–Bennfoglaltság

   (2913/92 tanácsi rendelet, 29. cikk, (1) és (3) bekezdés; a 444/2002 bizottsági rendelettel módosított 2454/93 bizottsági rendelet, 145. cikk, (2) bekezdés)

3. Vámunió–Közös Vámtarifa–Vámérték–Ügyleti érték–Meghatározás–A szabad forgalomba bocsátásuk után felfedezett meghibásodásban szenvedő áruk–Az áruk ára módosításának figyelembevétele–Feltétel–Az áruk szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napjától számított tizenkét hónapos határidőn belül történt módosítás–A Közösségi Vámkódexszel való összeegyeztethetetlenség–A 2454/93 rendelet 145. cikkének (3) bekezdése

   (2913/92 tanácsi rendelet, 29. cikk, 78. cikk és 236. cikk, (2) bekezdés; a 444/2002 bizottsági rendelettel módosított 2454/93 bizottsági rendelet, 145. cikk, (3) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 25–27. pont)

2.  Úgy kell értelmezni a 2002. március 11‑i 444/2002/EK bizottsági rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 145. cikkének (2) bekezdését a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 29. cikkének (1) és (3) bekezdésével összefüggésben, hogy az vonatkozik olyan helyzetre, mint amelyről az alapügyben szó van, amelyben megállapításra kerül, hogy valamely áru szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozat elfogadásának időpontjában fennáll a használat közbeni meghibásodás gyártással összefüggő kockázata, és az eladó erre tekintettel a vevővel szemben fennálló, szerződésben meghatározott garanciális kötelezettségét teljesítve árengedményt ad azon költségek megtérítésének formájában, amelyek a vevőnél az árunak az említett kockázat kizárása céljából történő kijavítása miatt merültek fel.

   (lásd: 40. pont, és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  Érvénytelen a 444/2002 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 145. cikkének (3) bekezdése annyiban, amennyiben az az áru szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozat elfogadásától számított tizenkét hónapos határidőt ír elő arra, hogy a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat módosítsák.

   Ugyanis emlékeztetni kell arra – amint a jelen ítélet 34. és 35. pontjából kitűnik –, hogy a Vámkódex 29. cikke meghatározza azt az általános szabályt, miszerint a behozott áruk vámértékének meg kell felelniük azok ügyleti értékének, vagyis az árukért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árnak, és hogy ezen általános szabályt pontosítja a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdése.

   A 2009. március 19‑iMitsui & Co. Deutschland ítéletből (C‑256/07, EU:C:2009:167, 36. pont) kitűnik, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) és (3) bekezdésének a 444/2002 rendelettel módosított változata nem alkalmazandó az ez utóbbi rendelet hatálybalépését megelőzően bekövetkezett helyzetekre, mivel e rendelkezés megkérdőjelezné az érintett gazdasági szereplők jogos bizalmát. A Bíróság e megállapításra jutott, mivel a hatáskörrel rendelkező vámhatóságok az áru vámértékének meghatározása céljából a Vámkódex 236. cikkének (2) bekezdésében előírt hároméves általános határidőt alkalmazták az áru ügyleti értékének az annak hibája miatt történő, behozatalt követő módosítása esetén.

   Márpedig a végrehajtási rendelet 145. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy az ár e cikk (2) bekezdésének megfelelő módosítását a vámérték meghatározása céljából kizárólag abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a módosítás a szabad forgalomba bocsátásról szóló nyilatkozat elfogadásának napjától számított tizenkét hónapon belül történt meg. Következésképpen, ha ilyen ármódosítás az említett 145. cikk (3) bekezdésben meghatározott tizenkét hónapos határidő után következik be, a behozott áruk vámértéke nem felel meg azok Vámkódex 29. cikke értelmében vett ügyleti értéknek, és már nem lehet kiigazítani.

   Emlékeztetni kell még arra, hogy a Vámkódex 78. cikke lehetővé teszi a vámhatóságok számára, hogy a nyilatkozattevőnek az áru kiadása után benyújtott kérelmére felülvizsgálják a vámáru‑nyilatkozatot, és adott esetben visszatérítsék a túlfizetett összeget, ha a nyilatkozattevő által megfizetett behozatali vámok meghaladják azokat a vámokat, amelyek a megfizetésük időpontjában jogszabály szerintiek voltak. Erre a visszatérítésre a Vámkódex 236. cikke alapján akkor kerülhet sor, ha teljesülnek az e rendelkezésben foglalt feltételek, vagyis különösen, ha betartják a visszatérítés iránti kérelem benyújtására előírt, főszabály szerint hároméves határidőt (lásd ebben az értelemben: 2005. október 20‑iOverland Footwear ítélet, C‑468/03, EU:C:2005:624, 53. és 54. pont).

   A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy a Vámkódex 78. cikke a vámérték, és ebből következően a behozatali vám meghatározása céljából figyelembe vett tényezőkön elvégezhető módosításokra vonatkozik. Következésképpen a behozott áruknak a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „hibás” jellegéből adódó vámérték‑módosítás a Vámkódex 78. cikke alapján elvégezhető a vámáru‑nyilatkozat felülvizsgálata révén.

   Ebből következik – amint a főtanácsnok az indítványának 62. pontjában megjegyezte –, hogy a Vámkódex 78. cikkével és 236. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 29. cikke alapján az adós a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) bekezdésének alkalmazásából adódó vámérték‑csökkenés arányában visszatéríttetheti a behozatali vámokat e vámoknak az adóssal való közlésétől számított három éven belül.

   Márpedig e rendelet 145. cikkének (3) bekezdése e lehetőséget tizenkét hónapos határidőre csökkenti, mivel az említett rendelet 145. cikke (2) bekezdésének alkalmazásából adódó vámérték‑módosítás csak akkor vehető figyelembe, ha az ármódosítás e tizenkét hónapos határidőn belül történt meg.

   Következésképpen a végrehajtási rendelet 145. cikkének (3) bekezdése ellentétes a Vámkódex 78. cikkével és 236. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 29. cikkével.

   (lásd: 57–59., 61–66. pont és a rendelkező rész 2. pontja)