C‑593/15. P. és C‑594/15. P. sz. egyesített ügyek

Szlovák Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Az Európai Unió saját forrásai – 2007/436/EK határozat – A tagállamok pénzügyi felelőssége – Egyes behozatali vámok tekintetében bekövetkezett veszteség – A veszteségnek megfelelő összegnek az Európai Bizottság részére történő megfizetésére vonatkozó kötelezettség – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Az Európai Bizottság levele – A »megtámadható jogi aktus« fogalma”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2017. október 25.

1. Megsemmisítés iránti kereset–Keresettel megtámadható aktusok–Fogalom–Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok–A Bizottság levele, amelyben informálisan felhívja valamely tagállamot arra, hogy az Unió költségvetése számára bocsássa rendelkezésre a hagyományos saját forrásokat–Kizártság

   (EUMSZ 263. cikk)

2. Fellebbezés–Jogalapok–Az ítélet uniós jogot sértő indokolása–Egyéb jogi indokok alapján megalapozott rendelkező rész–Elutasítás

3. Megsemmisítés iránti kereset–Keresettel megtámadható aktusok–Fogalom–Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok–Lehetőség arra, hogy e feltételt a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra hivatkozással mellőzzék–Hiány

   (EUSZ 6. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés; EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk és 52. cikk, (7) bekezdés)

4. Fellebbezés–Jogalapok–Az indokolás elégtelensége–A Törvényszék hallgatólagos indokolása–Megengedhetőség–Feltételek

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 36. cikk és 53. cikk, első bekezdés)

1.  Az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktusnak minősül az uniós intézmények által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés, függetlenül a formájától, amely kötelező joghatások kiváltására irányul.

   Nem ez a helyzet a Bizottság egyik igazgatója által valamely tagállamnak címzett levél esetében, amelyben az előbbi egyrészt kifejtette igazgatóságának álláspontját, amely szerint a szóban forgó tagállamot felelősnek tartják a valamely más tagállamban bekövetkezett sajátforrás veszteségekért, és másrészt közölte véleményét a kérdéses veszteségek jogkövetkezményei és azon kötelezettségek kapcsán, amelyek véleménye szerint a címzett tagállamot terhelik, felhívva e tagállamot arra, hogy bocsássa rendelkezésre a szóban forgó összegeket. Ugyanis először is sem egy egyszerű jogi vélemény kifejtése, sem pedig a szóban forgó összegek rendelkezésre bocsátására vonatkozó egyszerű felhívás nem olyan jellegű, hogy joghatásokat keletkeztessen. Másrészt önmagában az a tény, hogy a vitatott levél határidőt tűz ezen összegek rendelkezésre bocsátására, jelezve egyben azt is, hogy a késedelem késedelmi kamat fizetését vonja maga után, tekintettel e levél teljes tartalmára, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság véleménynyilvánítás helyett kötelező joghatásokkal járó jogi aktusokat kívánt volna elfogadni, következésképpen nem lehet az említett levélnek megtámadható jogi aktus jelleget tulajdonítani.

   Ezt követően, ami a kontextust illeti, az olyan levél megküldése, mint amilyen a vitatott levél, a Bizottság bevett gyakorlatát képezi, amelynek célja, hogy nem hivatalos párbeszédet indítsanak az uniós jog tagállam általi betartásáról, amelyet a kötelezettségszegési eljárás pert megelőző szakaszának megindítása követhet. Márpedig, tekintettel a Bizottságnak a kötelezettségszegési eljárás megindítása kapcsán fennálló diszkrecionális jogkörére, az indokolással ellátott vélemény nem válthat ki kötelező joghatásokat. Ez még inkább így van az olyan levelek esetében, amelyek a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset pert megelőző szakaszának megindítása előtti egyszerű, nem hivatalos kapcsolatfelvételként értelmezhetők. Végül, ami a Bizottság hatáskörét illeti, ezen intézménynek semmilyen hatásköre nincs arra, hogy kötelező jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben valamely tagállam számára a kérdéses összegek rendelkezésre bocsátását rendeli el.

   (lásd 46., 58–64. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd 55. pont)

3.  Ami a megsemmisíés iránti kereset elfogadhatóságát illeti, jóllehet a megtámadott jogi aktus kötelező joghatásaira vonatkozó feltételt az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének első bekezdésében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jog fényében kell értelmezni, e jognak nem célja a Szerződésekben szabályozott bírósági felülvizsgálati rendszer, különösen pedig az uniós bíróság előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása, amint ez az említett 47. cikkre vonatkozó magyarázatokból is kitűnik, amelyeket az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének és a Charta 52. cikke (7) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venni a Charta értelmezésénél. Következésképpen a megtámadható jogi aktus fogalmának az említett 47. cikk fényében való értelmezése nem vezethet e feltétel figyelmen kívül hagyásához anélkül, hogy az uniós bíróságok ne lépnék túl a Szerződés által rájuk ruházott hatásköröket.

   (lásd 66. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd 73., 74. pont)