C‑478/15. sz. ügy

Peter Radgen

és

Lilian Radgen

kontra

Finanzamt Ettlingen

(a Finanzgericht Baden‑Württemberg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Adózás — Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás — Egyenlő bánásmód — Jövedelemadó — A mellékfoglalkozásként, az Európai Unió valamely tagállamában vagy olyan államban székhellyel rendelkező közjogi jogi személy alkalmazásában végzett oktatói tevékenység során szerzett jövedelem adómentessége, amelyre alkalmazandó az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑i megállapodás — Az ezen adómentességből a Svájcban székhellyel rendelkező közjogi jogi személy alkalmazásában végzett ilyen tevékenység során szerzett jövedelmeket kizáró tagállami szabályozás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2016. szeptember 21.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Korlátok – Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Nemzetközi megállapodások – A személyek szabad mozgásáról szóló EK–Svájc‑megállapodás – Egyenlő bánásmód – Adókedvezmények – Olyan tagállami szabályozás, amely az Európai Unió valamely tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térség részét képező valamely államban székhellyel rendelkező közjogi jogi személy alkalmazásában oktatói tevékenységet végző adóalanyok vonatkozásában adómentességet ír elő – A Svájcban székhellyel rendelkező közjogi jogi személy alkalmazásában végzett ilyen tevékenységeknek az adómentességből való kizárása – Megengedhetetlenség – Igazolás – Hiány

   (A személyek szabad mozgásáról szóló EK–Svájc‑megállapodás, 2. cikk, és I. melléklet, 9. cikk, (2) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 27. pont)

2.  Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás munkavállalók közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétesek az olyan tagállami jogszabályok, amelyek a teljes körű jövedelemadó‑kötelezettséggel rendelkező, Svájcban letelepedett közjogi jogi személy alkalmazásában mellékfoglalkozás keretében munkavállalóként folytatott oktatói tevékenység gyakorlása érdekében szabad mozgáshoz való jogával élő belföldi állampolgár számára nem biztosítják az e munkavállalóként folytatott tevékenységből eredő jövedelemre kivetett adó alóli mentességet, jóllehet biztosítottak volna ilyen adómentességet, ha az említett tevékenységet az e tagállamban, valamely az Unió másik tagállamában vagy egy olyan államban letelepedett közjogi jogi személy alkalmazásában folytatták volna, amelyben alkalmazandó az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás.

   Ugyanis az adókedvezmények területén az a munkavállaló hivatkozhat az egyenlő bánásmódnak a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás I. mellékletének 9. cikkében szereplő elvére, aki az egyik Szerződő Fél állampolgára, és a származási államára tekintettel gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát. Márpedig a szóban forgó szabályozás eltérő adójogi bánásmódot eredményez a belföldi illetőségű adóalanyok között a jövedelmük eredete alapján. Ezen eltérő bánásmód visszatarthatja őket a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásától, és ennélfogva egyenlőtlen bánásmódnak minősül, amely főszabály szerint ellentétes az említett megállapodás I. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésével.

   Továbbá az ilyen korlátozást nem igazolja nyomós közérdek. Ugyanis a jelen esetre is alkalmazható megfontolások mentén a Bíróság már kimondta, hogy a szabad mozgással élő, valamely tagállamban székhellyel rendelkező egyetemnél önálló vállalkozóként, mellékfoglalkozás keretében oktatói tevékenységet folytató, de továbbra is a lakóhely szerinti államukban lakóhellyel rendelkező természetes személyek és a belföldön ilyen tevékenységet folytató személyek közötti eltérő bánásmód nem igazolható az oktatáshoz, a kutatáshoz és a fejlesztéshez kapcsolódó közérdeken alapuló kényszerítő okokkal, mivel az ilyen eltérés veszélyezteti a tevékenységüket mellékfoglalkozásként végző oktatóknak a szolgáltatásnyújtás Unión belüli helye megválasztására irányuló szabadságát, anélkül hogy bizonyítanák, hogy az oktatás előmozdítására vonatkozó állítólagos célkitűzés eléréséhez szükség lenne az érintett adómentesség kizárólag azon adóalanyok számára történő fenntartására, akik a lakóhely szerinti tagállamukban székhellyel rendelkező egyetemeken végeznek hasonló tevékenységet.

   Ezenkívül a szóban forgó adórendszer koherenciája biztosításának szükségességéhez kapcsolódó közérdeken alapuló nyomós okra alapított igazolást az adórendszer szempontjából a nemzeti egyetemek által fizetett költségtérítés adómentessége és ennek a kedvezménynek egy meghatározott adóteherrel való kiegyenlítése között fennálló közvetlen kapcsolat hiányában szintén elutasította a Bíróság.

   Végül a Bíróság pontosította egyrészt, hogy egy általános jellegű adókedvezmény, amelyet abban az esetben biztosítanak, ha valamely magánszemély a tevékenységét a közösségnek szenteli, nem az oktatás tartalmára vagy az oktatási rendszer szervezésére vonatkozó intézkedés. Másrészt a tagállamok az oktatási rendszerük szervezésére vonatkozó határkörük és feladatuk gyakorlása során minden esetben kötelesek tiszteletben tartani a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit. Ezért, még ha egy ilyen nemzeti jogszabály az ilyen rendszerhez kapcsolódó intézkedésnek minősül is, továbbra sem egyeztethető össze a Szerződéssel, mivel befolyásolja a tevékenységüket mellékfoglalkozásként végző oktatóknak az ilyen tevékenység helyére vonatkozó választását.

   (vö. 40., 43., 44., 50–54., 57. pont és a rendelkező rész)