C‑411/15. P. sz. ügy

Timab Industries
és
Cie financière et de participations Roullier (CFPR)

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Kartellek – A takarmányozási foszfátok európai piaca – Az értékesítési kvóták elosztása, az árak és az értékesítési feltételek összehangolása, valamint érzékeny kereskedelmi információk cseréje – A fellebbezőknek a vitarendezési eljárásból való kilépése – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód védelme – Az eljárás észszerű időtartama”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (tizedik tanács), 2017. január 12.

1. Bírósági eljárás–Szóbeli szakasz–Újbóli megnyitás–Feltételek

   (A Bíróság alapokmánya, 23. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)

2. Fellebbezés–Jogalapok–A bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata–Kizártság, kivéve az elferdítés esetét–Az általános jogelvek és a bizonyításra alkalmazandó szabályok tiszteletben tartásának felülvizsgálata

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

3. Verseny–Közigazgatási eljárás–Tájékoztatáskérés–Védelemhez való jog–Jogsértés elismerésével járó válaszadás elutasításához való jog

   (1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk)

4. Verseny–Bírságok–Összeg–Meghatározás–A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt–A jogsértés Bizottság általi megállapítását megkönnyítő magatartás szükségessége–A Bizottság mérlegelési jogköre

   (1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

5. Fellebbezés–Jogalapok–A tények téves értékelése–Elfogadhatatlanság–A tények és a bizonyítékok értékelésének a Bíróság általi felülvizsgálata–Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

6. Verseny–Bírságok–Összeg–Meghatározás–A Bizottság mérlegelési jogköre–Bírósági felülvizsgálat–Az uniós bíróság korlátlan felülvizsgálati jogköre–Terjedelem

   (EUMSZ 261. és EUMSZ 263. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény és 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont)

7. Verseny–Közigazgatási eljárás–Vitarendezési eljárás–A bírságtartomány megjelölése–Valamely vállalkozásnak a vitarendezési eljárásból való kilépése–E tartomány végleges határozatban való alkalmazásának a Bizottság általi mellőzése–Megengedhetőség–A bizalomvédelem elvének megsértése–Hiány

   (1/2003 tanácsi rendelet; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény és 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont)

8. Fellebbezés–Jogalapok–A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya–Ki nem fejtett jogalap–Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 168. cikk, (1) bekezdés, d) pont)

9. Fellebbezés–Jogalapok–A tények és bizonyítékok mérlegelésének a Bíróság általi felülvizsgálata–Kizártság, kivéve az elferdítés esetét–A bizonyítékok elferdítésére alapított jogalap–A tényállásnak az ügy irataiból ki nem tűnő tárgyi pontatlansága–Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

10. Fellebbezés–Jogalapok–A Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése–Elfogadhatatlanság–Az uniós jog Törvényszék általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása–Elfogadhatóság

    (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 168. cikk, (1) bekezdés, d) pont és 169. cikk, (2) bekezdés)

11. Bírósági eljárás–A Törvényszék előtti eljárás időtartama–Észszerű határidő–A versenyszabályok megsértésének megtörténtével kapcsolatos jogvita–Az észszerű határidő be nem tartása–Következmények–Szerződésen kívüli felelősség–Az ítélkező testület összetétele

    (EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 102. cikk, EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, EUMSZ 268. cikk, EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)

12. Bírósági eljárás–A Törvényszék előtti eljárás időtartama–Észszerű határidő–Értékelési szempontok

    (EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 102. cikk, EUMSZ 256. cikk, (1) bekezdés, EUMSZ 268. cikk, EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 47. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 58., 59. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 83. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd: 84–86. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 89. pont)

6.  A Bizottság versenyszabályok megsértése miatt bírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozatainak bírósági felülvizsgálatát illetően az uniós bíróság az EUMSZ 263. cikkben előírt jogszerűségi vizsgálaton túl az EUMSZ 261. cikknek megfelelően az 1/2003 rendelet 31. cikkében elismert korlátlan felülvizsgálati jogkörrel bír, amely feljogosítja arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen a kiszabott bírságot vagy kényszerítő bírságot törölje, csökkentse vagy növelje. E tekintetben a Bíróságnak nem feladata, amikor a fellebbezés keretében jogkérdésekről határoz, hogy méltányossági okból saját értékelésével helyettesítse a Törvényszék értékelését, amely korlátlan felülvizsgálati jogkörében dönt a vállalkozásokra az uniós jog megsértése miatt kiszabott bírságok összegéről. A bírság összegének nem megfelelő jellege folytán csak akkor lehetne megállapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a szankció mértéke nem csupán nem megfelelő, hanem oly mértékben eltúlzott, hogy az már aránytalan.

   A jelen ügyben, jóllehet a Törvényszék kétségkívül ügyelt arra, hogy válaszoljon mindazon érvekre, amelyekben a fellebbezők azt kifogásolták, hogy a Bizottság olyan vállalkozással szemben, amely kilépett a vitarendezési eljárásból, a vitarendezés céljából folytatott megbeszélések során kilátásba helyezett tartomány legmagasabb összegénél magasabb összegű bírságot alkalmazott, mindezt pedig egy jelentősen rövidebb időtartamú jogsértésért, az ilyen elemzés a gondos igazságszolgáltatás és az átláthatóság elve tiszteletben tartásának részét képezi. Következésképpen nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ilyen kimerítő vizsgálatot folytatott le olyan jogvita keretében, amelynek kapcsán első alkalommal volt lehetősége olyan helyzetről határozni, amelyben egy vállalkozás azt követően, hogy elkötelezte magát a vitarendezési eljárás mellett, abból végül kilépett. Ezzel együtt a jelen ügyben a Törvényszék teljes mértékben gyakorolta a korlátlan felülvizsgálati jogkörét azáltal, hogy olyan elmélyült vizsgálatot folytatott le, amely a vitatott határozat jogszerűségére és az e határozatban megállapított bírság összegének megfelelőségére egyaránt kiterjedt.

   A Törvényszék kielégítően megvizsgálta a Bizottság által lefolytatott elemzés megalapozottságát a vitatott határozat elfogadásakor fennálló valamennyi körülményre tekintettel, különösen pedig a fellebbezők által a vitarendezési eljárásból való kilépést követően, a rendes eljárás során tanúsított együttműködés terjedelemére figyelemmel. A Törvényszék lefolytatta a Bizottság által a vitatott határozatban kiszabott bírság összegének kiszámítása érdekében figyelembe vett elemek szisztematikus vizsgálatát is. Különösen, a Törvényszék részletesen felülvizsgálta, hogy a Bizottság hogyan vette figyelembe azokat a tényezőket, amelyek lehetővé teszik e bírság csökkentését vagy annak mellőzését a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény címén, vagy az együttműködés címén az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 29. pontja alapján. Ezenkívül a fellebbezők nem bizonyították, hogy a velük szemben kiszabott bírság összege miért lenne oly mértékben eltúlzott, hogy az már aránytalan.

   (vö. 104–106., 108–112. pont)

7.  A bizalomvédelem elve az uniós jog egyik alapelve, és a gazdasági szereplők hivatkozhatnak arra azon az alapon, hogy bennük valamely intézmény határozott ígéreteket téve megalapozott várakozásokat keltett. A Bizottság azonban a végleges határozat meghozatalát megelőző eljárási szakaszban nem nyújthat a bírság csökkentésére vagy elengedésére vonatkozóan semmilyen pontos biztosítékot, e tekintetben a kartell résztvevői tehát nem táplálhatnak jogos bizalmat.

   Egyrészt a vitarendezési eljárás a rendes eljáráshoz képest alternatív, attól elkülönülő közigazgatási eljárás, amely bizonyos sajátosságokat mutat, mint többek között a várható bírságok tartományának közlése. Másrészt amennyiben a vállalkozás nem nyújt be vitarendezési beadványt, a végleges határozat elfogadásához vezető eljárást a vitarendezési eljárást szabályozó rendelkezések helyett a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alapján folytatott eljárásokról szóló 773/2004 rendelet általános rendelkezései szabályozzák.

   Harmadrészt a rendes közigazgatási eljárás keretében, amelyben még meg kell állapítani a felelősséget, a Bizottságot kizárólag a kifogásközlés köti, amely nem állapít meg bírságtartományt, és a Bizottság köteles figyelembe venni az ugyanezen eljárás során tudomására hozott új elemeket. A jelen ügyben a fellebbezők kiléptek a vitarendezési eljárásból, és csupán e kilépést követően, a rendes eljárás keretében hivatkoztak olyan elemekre, amelyek a velük szemben kifogásolt jogsértésben való részvételük időtartamának csökkentésére irányulnak.

   Következésképpen a fellebbezők nem hivatkozhattak semmilyen jogos bizalomra azon becslések fenntartása vonatkozásában, amelyeket a Bizottság a vitarendezési eljárás során azon várható bírságok tartománya formájában közölt velük, amelyeket az eljárás e szakaszában figyelembe vett elemek alapján állapított meg. Amikor a fellebbezők kiléptek a vitarendezési eljárásból, minden olyan adat rendelkezésükre állt, amelyek alapján előre láthatták, hogy ha az érintett évet megelőző időszak vonatkozásában vitatják a kartellben való részvételüket, az szükségképpen kihat azokra a csökkentésekre, amelyek akár a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény keretében, akár pedig a 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás alapján biztosíthatók nekik. Így a Törvényszékkel szemben nem kifogásolható, hogy figyelmen kívül hagyta volna a bizalomvédelem elvét.

   (vö. 134–139. pont)

8.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 140–142. pont)

9.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 153. pont)

10.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 154., 155., 157. pont)

11.  Lásd a határozat szövegét.

    (vö. 165., 166. pont)

12.  Az észszerű időn belüli határozathozatal Törvényszék általi elmulasztásából eredő kár megtérítése iránti kérelmet nem lehet fellebbezés formájában közvetlenül a Bíróság elé terjeszteni, hanem azt magához a Törvényszékhez kell benyújtani, mivel az ilyen kereset hatékony jogorvoslatot képez. Ugyanakkor, amennyiben nyilvánvaló – anélkül, hogy a feleknek erre vonatkozóan további adatokkal kellene szolgálniuk –, hogy a Törvényszék kellően súlyosan megsértette az ügy észszerű időn belüli elbírálására vonatkozó kötelezettségét, a Bíróság ezt megállapíthatja. Következésképpen a Bíróság a fellebbezés keretében megállapíthatja a tisztességes eljáráshoz való, a Charta 47. cikkének második bekezdésében biztosított jognak a Törvényszék előtti eljárás észszerűtlen időtartama folytán történő megsértését.

    Azon kritériumokat illetően, amelyek alapján megállapítható, hogy a Törvényszék tiszteletben tartotta‑e az észszerű időn belüli határozathozatal elvét: a határozat meghozatalához szükséges idő észszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek – például az ügy bonyolultságának és a felek magatartásának – figyelembevételével kell megállapítani. E tekintetben a releváns szempontok felsorolása nem kimerítő, valamint e határidő észszerű jellegének vizsgálata nem követeli meg az ügy körülményeinek mindezen szempontokra tekintettel történő módszeres vizsgálatát, amennyiben az eljárás időtartama legalább egy körülmény alapján indokoltnak tűnik. Így az ügy bonyolultsága vagy a fellebbező perelhúzó magatartása önmagában alkalmas egy első látásra túl hosszúnak tűnő időtartam igazolására.

    (vö. 165., 167–169. pont)