C‑342/15. sz. ügy

Leopoldine Gertraud Piringer

(az Oberster Gerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága – A tagállamok azon lehetősége, hogy az ügyvédek meghatározott kategóriái számára tartsák fenn az ingatlanok tulajdonjogának keletkezésére vagy átszállására vonatkozó közokiratok elkészítésére irányuló jogot – Tagállami szabályozás, amely megköveteli, hogy az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzés iránti kérelmen szereplő aláírás valódiságát közjegyző tanúsítsa”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. március 9.

1. Szolgáltatásnyújtás szabadsága–Ügyvédek–77/249 irányelv–Hatály–Eltérések–A tagállamok azon lehetősége, hogy az ügyvédek meghatározott kategóriái számára tartsák fenn az ingatlanokkal kapcsolatos közokiratok elkészítésére vonatkozó jogot–Az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzés iránti kérelmen szereplő aláírás valódiságának közjegyző általi tanúsítását megkövetelő nemzeti szabályozás esetén való alkalmazás–Kizártság

   (EUMSZ 56. cikk; 77/249 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága–Eltérések–A közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek–Fogalom–Az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzés iránti kérelmen szereplő aláírás közjegyző általi hitelesítése–Kizártság

   (EUMSZ 51., EUMSZ 52. és EUMSZ 62. cikk)

3. Szolgáltatásnyújtás szabadsága–Korlátozások–Jogi szolgáltatások–Az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzés iránti kérelmen szereplő aláírás valódiságának közjegyző általi tanúsítását megkövetelő nemzeti szabályozás–Megengedhetőség

   (EUMSZ 56. cikk)

1.  Az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1977. március 22‑i 77/249/EGK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt nem kell alkalmazni az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tagállami szabályozásra, amely az ingatlanok tulajdonjogának keletkezéséhez vagy átszállásához szükséges okiratokon szereplő aláírások hitelesítését a közjegyzők számára tartja fenn, ebből következően pedig kizárja a valamely másik tagállamban letelepedett ügyvéd általi ilyen hitelesítés ezen tagállamban való elismerésének lehetőségét.

   Márpedig meg kell állapítani, hogy a 77/249 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése nem foglalja magában általános módon a különböző jogi szakmák kategóriáit oly módon, hogy a tagállamok e rendelkezést kihasználva jogosultak lennének arra, hogy bizonyos jogi szakmai kategóriákra, így például a közjegyzőkre korlátozzák az ingatlanok tulajdonjogának keletkezésére vagy átszállására vonatkozó közokiratok elkészítésére irányuló tevékenység gyakorlását, és így a külföldi ügyvédeket korlátozzák abban, hogy a szóban forgó tevékenységet az említett tagállamok területén gyakorolják. Az említett eltérés így annak elkerülésére irányul, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 34. pontjában megállapította, hogy más tagállamok ügyvédjei az érintett tevékenységeket az Egyesült Királyságban vagy Írországban gyakorolhassák. E körülmények között, mivel a 77/249 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt eltérés csak az ügyvédeknek az érintett tagállam által a magában az irányelvben pontosan meghatározott elnevezések egyike alatt történő szakmai tevékenység folytatására feljogosított meghatározott csoportjaira, nem pedig az ügyvédi szakmától különböző más szakmákra vonatkozik, meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó körülmények között az említett rendelkezést nem kell alkalmazni.

   (vö. 40., 44., 46., 47. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 53–55. pont)

3.  Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tagállami szabályozás, amely az ingatlanok tulajdonjogának keletkezéséhez vagy átszállásához szükséges okiratokon szereplő aláírások hitelesítését a közjegyzők számára tartja fenn, ebből következően pedig kizárja a valamely másik tagállamban letelepedett ügyvéd általi, a nemzeti jogának megfelelő ilyen hitelesítés említett tagállamban való elismerésének lehetőségét.

   Márpedig, amennyiben az nem teszi lehetővé az aláírások valamely másik tagállamban, a jelen ügyben a Cseh Köztársaságban letelepedett ügyvéd általi hitelesítését, ahol az a nemzeti jognak megfelelően hasonló jogi szolgáltatásokat nyújt, az ilyen hatáskörfenntartás alkalmas arra, hogy akadályozza az ilyen szakembert abban, hogy ilyen típusú szolgáltatásokat nyújtson olyan ügyfeleknek, akik azokat Ausztriában igénybe kívánják venni. Ezenkívül, figyelemmel a jelen ítélet 34. és 35. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, az ilyen hatáskörfenntartás korlátozza továbbá az osztrák állampolgárok mint az ehhez hasonló szolgáltatás igénybevevőinek azon szabadságát, hogy a Cseh Köztársaságba utazzanak, hogy ott olyan szolgáltatást vegyenek igénybe, amely nem alkalmazható Ausztriában az ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzés érdekében. Meg kell állapítani tehát, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti rendelkezés az EUMSZ 56. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását képezi.

   Márpedig egyrészt, amint azt különösen az osztrák és a német kormány hangsúlyozta, meg kell jegyezni, hogy főként egyes, latin típusú közjegyzőséggel rendelkező tagállamokban az ingatlan‑nyilvántartás különösen az ingatlanügyletek tekintetében döntő jelentőséggel bír. Közelebbről, az osztrákhoz hasonló ingatlan‑nyilvántartásba való összes bejegyzés konstitutív hatályú abban az értelemben, hogy az e bejegyzést kérelmező személy tulajdonjoga csak e bejegyzéssel jön létre. Az ingatlan‑nyilvántartás vezetése ily módon a megelőző igazságszolgáltatás lényeges elemének minősül abban az értelemben, hogy az a jogszabályok megfelelő végrehajtásának és a magánszemélyek között létrejött okiratok tekintetében a jogbiztonságnak a biztosítására irányul, amely az állam feladatai és kötelezettségei közé tartozik. E körülmények között azok a nemzeti rendelkezések, amelyek előírják, hogy az ingatlan‑nyilvántartásban szereplő bejegyzések pontosságát a közjegyzőkhöz hasonló hiteles szakemberek igénybevétele révén kell ellenőrizni, hozzájárulnak az ingatlanügyletekre vonatkozó jogbiztonság biztosításához, valamint az ingatlan‑nyilvántartás megfelelő működéséhez, és általánosabb módon az igazságszolgáltatás helyes gyakorlásához, amely a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően közérdeken alapuló kényszerítő indoknak minősül (lásd ebben az értelemben: 1996. december 12‑iReisebüro Broede ítélet, C‑3/95, EU:C:1996:487, 36. pont). Következésképpen meg kell állapítani, hogy az osztrák kormány által hivatkozott célok közérdeken alapuló kényszerítő indoknak minősülnek, amelyek alapján igazolható az alapügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés.

   A jelen ügyben, amint az a jelen ügyben az osztrák hatóságok által a tárgyaláson tett észrevételekből következik, az ingatlan‑nyilvántartásba való bejegyzéshez fontos és szükséges a közjegyző közreműködése, amennyiben e szakember részvétele nem merül ki azon személy személyazonosságának megerősítésében, akinek az aláírása valamely dokumentumon szerepel, hanem az magában foglalja azt is, hogy a közjegyző megismeri a szóban forgó okirat tartalmát, annak érdekében, hogy megbizonyosodjon a tervezett ügylet szabályszerűségéről, és ellenőrzi a kérelmező cselekvőképességét.

   E körülmények között az, hogy az ingatlanok tulajdonjogának keletkezésére vagy átszállására vonatkozó közokiratok hitelesítéséhez kapcsolódó tevékenységeket szakemberek olyan különös kategóriája számára tartják fenn, amely közbizalmat élvez, és amely felett az érintett tagállam különleges felügyeletet gyakorol, az ingatlan‑nyilvántartási rendszer megfelelő működésére irányuló célok megvalósítására, valamint a magánszemélyek között létrejött okiratok tekintetében a jogszerűség és a jogbiztonság biztosítására alkalmas intézkedésnek minősül. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy az ügyvédeknek az okiratokon szereplő aláírások hitelessége igazolására irányuló tevékenysége nem hasonlítható össze a közjegyző által végzett hitelesítési tevékenységgel, illetve hogy a hitelesítési rendszerre szigorúbb rendelkezések vonatkoznak. E körülmények között az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadságával összefüggő okokból az ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzésekre vonatkozó állami ellenőrzési feladatokról és e nyilvántartás ellenőrzésének a hatékony biztosításáról való általános körű lemondás azzal járna, hogy zavar keletkezne az ingatlan‑nyilvántartási rendszer megfelelő működése, valamint a magánszemélyek között létrejött okiratok tekintetében a jogszerűség és a jogbiztonság vonatkozásában.

   (vö. 51., 52., 58., 59., 62., 64–66., 69., 71. pont és a rendelkező rész 2. pontja)