C‑339/15. sz. ügy

Luc Vanderborght

ellen folytatott

büntetőeljárás

(a Nederlandstalige rechtbank van eerste aanleg te Brussel, strafzaken [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 56. cikk – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Száj‑ és fogápolási szolgáltatások – Nemzeti szabályozás, amely abszolút jelleggel tiltja a száj‑ és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó reklámot – Határokon átnyúló elem megléte – A közegészség védelme – Arányosság – 2000/31/EK irányelv – Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás – Weboldal útján közzétett reklám – Szabályozott szakma képviselője – Szakmai szabályok –2005/29/EK irányelv – Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok – Az egészségre vonatkozó nemzeti rendelkezések – A szabályozott szakmákra irányadó nemzeti rendelkezések”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2017. május 4.

1. Jogszabályok közelítése–Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai–2005/29 irányelv–A száj- és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó reklámot abszolút jelleggel tiltó nemzeti szabályozás–Megengedhetőség

   (2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk)

2. Jogszabályok közelítése–Elektronikus kereskedelem–2000/31 irányelv–Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnyújtás–Szabályozott szakma képviselője által nyújtott ilyen szolgáltatás részét képező kereskedelmi tájékoztatás engedélyezése–A kereskedelemi tájékoztatás fogalma–Száj‑ és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó, valamely fogorvos által létrehozott weboldal útján történő reklámozás–Bennfoglaltság

   (2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (18) preambulumbekezdés, és 2. cikk, f) pont, és 8. cikk)

3. Jogszabályok közelítése–Elektronikus kereskedelem–2000/31 irányelv–Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnyújtás–Szabályozott szakma képviselője által nyújtott ilyen szolgáltatás részét képező kereskedelmi tájékoztatás engedélyezése–A száj- és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó reklámot a fogorvosok számára abszolút jelleggel tiltó nemzeti szabályozás, ideértve az elektronikus úton történő reklámozást is–Megengedhetetlenség

   (2000/31 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (1) bekezdés)

4. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések–A Bíróság hatásköre–Korlátok–Egyetlen tagállamon belülre korlátozódó jogvitában felmerült kérdés–Más tagállamokból származó személyek esetleges érintettségére tekintettel meglévő hatáskör

   (EUMSZ 267. cikk)

5. Szolgáltatásnyújtás szabadsága–Letelepedés szabadsága–A Szerződés rendelkezései–E két alapvető szabadsághoz kapcsolódó nemzeti intézkedés vizsgálata–Az alkalmazandó szabályok meghatározásának szempontjai

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 56. cikk)

6. Szolgáltatásnyújtás szabadsága–Korlátozások–Fogászati szolgáltatások–A száj- és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó reklámot abszolút jelleggel tiltó nemzeti szabályozás–Megengedhetetlenség–Igazolás–A közegészség védelme–Hiány–Az arányosság elvének megsértése

   (EUMSZ 56. cikk)

1.  A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely a közegészséget és a fogorvosi szakma méltóságát egyrészt azzal védi, hogy általános és abszolút jelleggel tilt a száj‑ és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó minden reklámot, másrészt azzal, hogy bizonyos egyszerűségi követelményeket ír elő a fogorvosi rendelők hirdetőtáblái tekintetében.

   (vö. 30. pont, a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 2000/31 irányelv (18) preambulumbekezdése pontosítja, hogy „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások” a számítógépes hálózatokon keresztül végzett gazdasági tevékenységek széles skáláját ölelik fel, és azok nem korlátozódnak csupán azokra a szolgáltatásokra, amelyek online szerződéskötést eredményeznek, hanem – amennyiben gazdasági tevékenységként jelennek meg – olyan szolgáltatásokat is magukban foglalnak, amelyekért az igénybevevők nem fizetnek, mint például az online információszolgáltatás vagy online kereskedelmi tájékoztatás. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az online reklám tekinthető a 2000/31 irányelv értelmében vett, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15‑iMc Fadden ítélet, C‑484/14, EU:C:2016:689, 41. és 42. pont).

   Egyébiránt ezen irányelv 2. cikkének f) pontja pontosítja, hogy a „kereskedelmi tájékoztatás” fogalma magában foglal bármilyen formában megjelenő közlést, amelynek célja, hogy közvetve vagy közvetlenül népszerűsítse egy szabályozott szakmát gyakorló személy szolgáltatásait. Ebből az következik, hogy valamely szabályozott szakma képviselője által létrehozott weboldal útján közzétett, a száj‑ és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó reklám kereskedelmi tájékoztatásnak minősül, amely az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás részét képezi vagy ilyen szolgáltatásnak minősül a 2000/31 irányelv 8. cikke értelmében.

   (vö. 36–39. pont)

3.  A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8‑i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet („Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely általános és abszolút jelleggel megtilt minden, száj‑ és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó reklámot, amennyiben e szabályozás tiltja az elektronikus kereskedelmi tájékoztatás minden formáját, ideértve az, egy fogorvos által létrehozott weboldal útján történő kereskedelmi tájékoztatást is.

   Meg kell jegyezni ugyanis, hogy az uniós jogalkotó nem zárt ki szabályozott szakmákat az online kereskedelmi tájékoztatások engedélyezésének a 2000/31 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerinti elve alól. Következésképpen, jóllehet e rendelkezés lehetővé teszi az egészségügyi szakmák sajátosságainak figyelembevételét a rájuk vonatkozó szakmai szabályok kidolgozása során, azzal, hogy adott esetben szigorúan meghatározza az e rendelkezésben említett online kereskedelmi tájékoztatások formáit és módjait különösen annak biztosítása érdekében, hogy a betegek e szakmákba vetett bizalma ne sérüljön, ettől még e szakmai szabályok érvényesen nem tilthatják meg általános és abszolút jelleggel az olyan online reklám minden formáját, amely egy ilyen szakmát gyakorló személy tevékenységének népszerűsítésére irányul.

   (vö. 48–50. pont, a rendelkező rész 2. pontja)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 53., 56. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 58. pont)

6.  Az EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely általános és abszolút jelleggel tilt a száj‑ és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó minden reklámot.

   Ugyanakkor, a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának olyan szükségességével kapcsolatban, mint amely az alapügy tárgyát képezi, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az emberek egészsége és élete az első helyen áll a Szerződés által oltalmazott javak és érdekek között, és a tagállamok feladata eldönteni, hogy milyen szinten óhajtják biztosítani a közegészség védelmét, és azt milyen módon kívánják megvalósítani. Ez a szint tagállamonként változhat, ezért a tagállamok részére bizonyos mérlegelési mozgásteret kell engedni (lásd ebben az értelemben: 2010. december 2‑iKer‑Optika ítélet, C‑108/09, EU:C:2010:725, 58. pont; 2015. november 12‑iVisnapuu ítélet, C‑198/14, EU:C:2015:751, 118. pont). A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy e mérlegelési mozgástér ellenére az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás alkalmazásából eredő korlátozás, amely általános és abszolút módon tilt a száj‑ és fogápolási szolgáltatásra vonatkozó minden reklámot, túllépi az e szabályozás által követett, a jelen ítélet 66. pontjában felidézett célok megvalósításához szükséges mértéket.

   Ugyanis nem minden, e szabályozás által tiltott reklám alkalmas a jelen ítélet 69. pontjában említett célokkal ellentétes hatások kifejtésére. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás által követett célok elérhetőek lennének kevésbé korlátozó intézkedések által, amelyek adott esetben szigorú jelleggel meghatároznák azon formákat és módokat, amelyeknek a fogorvosok által használt kommunikációs eszközöket jellemezniük kellene, anélkül azonban, hogy számukra általános és abszolút jelleggel tiltanák a reklám minden formáját.

   (vö. 71–73., 75., 76. pont, a rendelkező rész 3. pontja)