C‑317/15. sz. ügy

X

kontra

Staatssecretaris van Financiën

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A tőke szabad mozgása – EUMSZ 64. cikk – Harmadik országokba irányuló vagy onnan származó, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával összefüggő tőkemozgás – Svájci bankszámlán elhelyezett pénzügyi eszközök – Utólagos adómegállapításról szóló határozat – Az utólagos adómegállapítás elévülési ideje – Az utólagos adómegállapítás elévülési idejének a lakóhely szerinti tagállamon kívül található követelések esetében történő meghosszabbítása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (kilencedik tanács), 2017. február 15.

1. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek–A harmadik országba irányuló vagy onnan eredő tőkemozgások korlátozásai–Közvetlen befektetéssel letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok piacokra történő bevezetésével összefüggő tőkemozgásokkal szembeni korlátozások–Az 1993. december 31‑én hatályban lévő korlátozás fogalma–Az utólagos adómegállapítás elévülési idejének a lakóhely szerinti tagállamon kívül található követelések esetében történő meghosszabbítása–Olyan esetekben való alkalmazás lehetősége, amelyek nem közvetlen befektetéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok piacokra történő bevezetésével függnek össze

   (EUMSZ 63. cikk, (1) bekezdése és EUMSZ 64. cikk, (1) bekezdés)

2. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek–A harmadik országba irányuló vagy onnan eredő tőkemozgások korlátozásai–Pénzügyi szolgáltatások nyújtásával összefüggő tőkemozgások–Fogalom–Értékpapírszámla nyitása a tagállamok egyikében lakóhellyel rendelkező személy által valamely Unión kívüli banknál–Bennfoglaltság

   (EUMSZ 64. cikk, (1) bekezdés)

3. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek–A harmadik országba irányuló vagy onnan eredő tőkemozgások korlátozásai–Pénzügyi szolgáltatások nyújtásával összefüggő tőkemozgásokkal szembeni korlátozások–Hatály–Az utólagos adómegállapítás elévülési idejének a lakóhely szerinti tagállamon kívül található követelések esetében történő meghosszabbítása–Sem a szolgáltatót, sem pedig a szolgáltatásnyújtás feltételeit és szabályait nem érintő intézkedés–Bennfoglaltság

   (EUMSZ 64. cikk, (1) bekezdés)

1.  Az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó az olyan nemzeti szabályozásra, amely az e rendelkezésben foglalt tőke szabad mozgásának az alapügyben szóban forgó utólagos adómegállapítási elévülési időhöz hasonló korlátozását írja elő, amennyiben e korlátozás olyan esetekben is alkalmazandó, amelyek nem közvetlen befektetéssel, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függnek össze.

   E tekintetben meg kell állapítani, hogy először is az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdésében kimondott tilalom alóli eltérést ír elő a nemzeti jog szerint a tőke mozgása vonatkozásában 1993. december 31‑én fennálló tilalmak „alkalmazásának” javára, amennyiben azok közvetlen befektetéssel, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függnek össze. Így az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésének alkalmazhatósága nem az ilyen korlátozásokat tartalmazó nemzeti szabályozás tárgyától függ, hanem annak hatásától. E rendelkezés alkalmazandó, amennyiben e nemzeti szabályozás korlátozza a közvetlen befektetéssel, letelepedéssel, pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével összefüggő tőke szabad mozgását. Ebből következik, hogy az a tény, hogy az említett szabályozás más helyzetekre is alkalmazható, nem olyan jellegű, hogy akadályozza az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésének alkalmazhatóságát az általa említett körülmények között.

   Másodszor, ezt az értelmezést a Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősítette. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik a tőke szabad mozgásának olyan korlátozása, mint amilyen a külföldről származó osztalékkal szemben alkalmazott hátrányosabb adójogi bánásmód, amennyiben az a részvényes és az érintett társaság közötti tartós és közvetlen gazdasági kapcsolatok létrehozása vagy fenntartása érdekében szerzett olyan részesedéseket érinti, amelyek biztosítják a részvényes számára, hogy ténylegesen részt vegyen e társaság irányításában vagy ellenőrzésében (2016. november 24‑iSECIL‑ítélet, C‑464/14, EU:C:2016:896, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanígy a Bíróság szerint az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésében említett korlátozás, mint a tőkemozgások korlátozása, magában foglalja a „közvetlen befektetést” a tekintetben, hogy e korlátozás minden olyan, természetes vagy jogi személy által végrehajtott befektetésre vonatkozik, amely a tőkét biztosító személy és azon társaság közötti tartós és közvetlen kapcsolat létrehozását, illetve fenntartását szolgálja, amelynek részére e tőkét gazdasági tevékenység folytatása céljából szánják (lásd ebben az értelemben: 2008. május 20‑iOrange European Smallcap Fund ítélet, C‑194/06, EU:C:2008:289, 102. pont). Ezen ítéletekből kitűnik, és különösen az azokban szereplő „amennyiben” és „a tekintetben” kifejezésekből, hogy az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésének hatálya nem függ a nemzeti korlátozás különös tárgyától, hanem annak a tőke e rendelkezése szerinti szabad mozgására való hatásától.

   (vö. 21., 22., 25. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A tagállamok egyikében lakóhellyel rendelkező személy által valamely, az alapügyben szereplőhöz hasonló, Európai Unión kívüli banknál történő értékpapírszámla nyitása az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdése szerinti pénzügyi szolgáltatások nyújtásával összefüggő tőkemozgás fogalma alá tartozik.

   E tekintetben meg kell állapítani, hogy az értékpapírszámla valamely banknál történő megnyitása okozta tőkemozgások pénzügyi szolgáltatások nyújtásával jár. Egyrészt ugyanis nem vitatott, hogy e bank e számla birtokosa számára az említett számla kezelésére irányuló szolgáltatásokat nyújt, amelyeket pénzügyi szolgáltatások nyújtásának kell tekinteni.

   Másrészt ok‑okozati összefüggés áll fenn az érintett tőkemozgások és a pénzügyi szolgáltatások nyújtása között, mivel a birtokos a tőkéjét egy értékpapírszámlán helyezi el, azon tény okán, hogy ellentételezésként a banktól számlakezelési szolgáltatásokat kap. Ennélfogva az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, kellően szoros kapcsolat áll fenn a tőkemozgások és a pénzügyi szolgáltatások nyújtása között.

   (vö. 29–31. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Az a lehetőség, hogy az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdése elismeri, hogy a tagállamok korlátozásokat alkalmazhatnak a pénzügyi szolgáltatások nyújtásával összefüggő tőkemozgásokra, érvényes az olyan korlátozásokra is – mint az alapügyben szóban forgó utólagos adómegállapítási elévülési idő –, amelyek nem érintik sem a szolgáltatót, sem pedig a szolgáltatásnyújtás feltételeit és szabályait.

   E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdése alkalmazásának meghatározó feltétele arra az ok‑okozati viszonyra vonatkozik, amely a tőkemozgások és a pénzügyi szolgáltatások nyújtása között áll fenn, nem pedig a vitatott nemzeti intézkedés személyi hatályára vagy annak az ilyen szolgáltatások nyújtójával – nem pedig címzettjével – fennálló kapcsolatára. E rendelkezés hatályát ugyanis a korlátozások alá vonható tőkemozgásokra utalással határozták meg (2015. május 21‑iWagner‑Raith ítélet, C‑560/13, EU:C:2015:347, 39. pont).

   Következésképpen az a körülmény, hogy valamely nemzeti intézkedés elsősorban a befektetőre és nem a pénzügyi szolgáltatóra vonatkozik, nem zárja ki, hogy ez az intézkedés az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozzon (2015. május 21‑iWagner‑Raith ítélet, C‑560/13, EU:C:2015:347, 40. pont). Ugyanígy az a körülmény, hogy valamely nemzeti intézkedés nem áll kapcsolatban valamely pénzügyi szolgáltatás nyújtásának feltételeivel vagy szabályaival, nem akadálya annak, hogy ezen intézkedés e rendelkezés hatálya alá tartozzon.

   (vö. 33–35. pont és rendelkező rész 3. pontja)