C‑269/15. sz. ügy

Rijksdienst voor Pensioenen

kontra

Willem Hoogstad

(a Hof van Cassatie [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Szociális biztonság — 1408/71/EGK rendelet — 4. cikk — Tárgyi hatály — A jogszabályban előírt öregségi nyugdíjból és minden egyéb kiegészítő juttatásból levont összegek — 13. cikk — Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása — Másik tagállamban található lakóhely”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (tizedik tanács), 2016. október 26.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Feltételek – A jogvita tényállásával vagy tárgyával összefüggő kérdések – A ténybeli és szabályozási hátteret a Bírósággal kellő részletességgel ismertető kérelem

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – Uniós szabályozás – Tárgyi hatály – A kiegészítő nyugdíjrendszerből származó ellátásokkal kapcsolatos társadalombiztosítási járulékok – Bennfoglaltság – Alkalmazandó jog – Az egységesség elve – Az említett járulékok levonását előíró nemzeti szabályozás – Más tagállamban lakóhellyel rendelkező és e tagállam szociális biztonságra vonatkozó jogszabályainak hatálya alá tartozó biztosított – Megengedhetetlenség

   (1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk, 13. cikk, (1) és (2) bekezdés, 14–17., 27., 28., 28a. és 33. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 19–22. pont)

2.  Az 1606/98 rendelettel módosított, a 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az említett 1408/71 rendelet – módosított – 4. cikkében felsorolt szociális biztonsági ágakat szabályozó jogszabályokkal közvetlen és elegendően releváns kapcsolatban álló járulékoknak a kiegészítő nyugdíjrendszerből származó ellátásokból történő levonását írja elő, jóllehet e kiegészítő nyugdíjra jogosult személy lakóhelye nem ebben a tagállamban található, és ugyanezen módosított rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében a lakóhelye szerinti tagállam szociális biztonságra vonatkozó jogszabályainak hatálya alá tartozik.

   A kiegészítő nyugdíjrendszereket terhelő levonások ugyanis az említett rendelet hatálya alá tartozhatnak, mivel e levonások eredményét a tagállamban kifejezetten és közvetlenül bizonyos szociális biztonsági ágak finanszírozására különítik el.

   Ezen értelmezést erősíti egyebekben az 1408/71 rendelet által követett célkitűzés, valamint az azt alátámasztó elvek is. Így az 1408/71 rendelettel létrehozott kollíziós szabályrendszer zárt jellege azzal a hatással jár, hogy minden tagállam jogalkotójától elvonja azt a lehetőséget, hogy e tárgyban a nemzeti jogszabályok hatályát és alkalmazási feltételeit, az azok hatálya alá eső személyi kört, és azon területet tetszése szerint határozza meg, amelyen belül a nemzeti rendelkezések kifejtik hatásukat. A szociális biztonsággal kapcsolatban az egy tagállam jogszabályai alkalmazása elvének célja azon bonyodalmak elkerülése, amelyek a több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásából származhatnak, továbbá az Unión belül mozgó személyek esetén az alkalmazandó jogszabályok részleges vagy teljes halmozódásából eredő egyenlőtlen bánásmód megszüntetése. Ezen elv azonban csakis azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekre az 1408/71 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése, és 14–17. cikke hivatkozik, mivel ezek meghatározzák az egyes esetekben alkalmazandó kollíziós szabályokat. Így amióta az 1408/71 rendeletet módosító 2195/91 rendelet az 1408/71 rendelet 13. cikkének (2) bekezdésébe bevezette az f) pontot, az egy tagállam jogszabályai alkalmazásának elve azon munkavállalókra is alkalmazandó, akik véglegesen felhagytak szakmai tevékenységükkel.

   Végezetül, az 1408/71 rendelet 33. cikkét a rendelet III. címe I. fejezetének 5. szakasza alatt a nyugdíjasok és családtagjaik jogaira alkalmazandó 27., 28. és 28a. cikk fényében kell értelmezni, amely cikkek vagy olyan helyzetekre vonatkoznak, amelyekben a jogosultnak két vagy több tagállam jogszabályai szerint folyósítják a nyugdíjat, vagy olyan helyzetekre, amelyekben a jogosultnak egyetlen tagállam jogszabályai szerint folyósítják a nyugdíjat, de a lakóhely szerinti országban nem áll fenn az ellátásra való jogosultság.

   Ennélfogva a nyugdíjjogosult jogaira vonatkozó anyagi jogi szabályok létezéséből – amelyek semmi esetre sem alkalmazandók a megállapodáson alapuló kiegészítő nyugdíjakra – nem lehet arra következtetni, hogy az ilyen kiegészítő nyugdíjakból levont társadalombiztosítási hozzájárulás összeegyeztethető az egy tagállam jogszabályai alkalmazásának az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében meghatározott elvével.

   (vö. 31., 32., 34., 36–38., 41–43. pont és a rendelkező rész)