C‑244/15. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Görög Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — Adózás — A tőke szabad mozgása — EUMSZ 63. cikk — Az EGT Megállapodás 40. cikke — Öröklési illeték — Olyan tagállami szabályozás, amely a lakóingatlan után fizetendő öröklési illeték alól mentességet ír elő, feltéve hogy az örökös állandó lakóhelye ebben a tagállamban található — Korlátozás — Igazolás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2016. május 26.

1. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Korlátozások – Öröklési illeték – Nemzeti szabályozás, amely a lakóingatlan után fizetendő öröklési illeték alóli mentességet kizárólag azon uniós tagállami állampolgárok tekintetében írja elő, akik állandó lakóhelye ebben az érintett tagállamban található – Megengedhetetlenség – Igazolás – Hiány

   (EUMSZ 63. cikk; EGT‑Megállapodás, 40. cikk)

2. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Korlátozások – Öröklési illeték – Igazolás – A tagállamra háruló bizonyítási teher

   (EUMSZ 63. cikk)

3. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata – Figyelembe veendő helyzet – Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

   (EUMSZ 258. cikk)

1.  Amennyiben a lakóingatlan után fizetendő öröklési illeték alóli mentességet előíró olyan szabályozást fogad el és tart hatályban, amely kizárólag az uniós tagállamoknak az érintett tagállamban lakóhellyel rendelkező állampolgáraira alkalmazandó, a tagállam nem teljesíti az EUMSZ 63. cikkből és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit.

   Ugyanis az ilyen adóügyi szabályozás a hagyaték értékét csökkentő hatással jár azon örökös számára, aki a szóban forgó tagállam területén állandó jelleggel történő tartózkodás kötelezettségére vonatkozóan előírt feltétel kivételével valamennyi előírt feltételnek megfelel, mivel megfosztja az érintett személyt az öröklési illetékmentesség igénybevételétől, és ez azt eredményezi, hogy e személy súlyosabb adóteher hatálya alá tartozik, mint az állandó jelleggel e tagállamban lakó örökös.

   Az érintett személyek kategóriái helyzetének összehasonlíthatóságát illetően, amennyiben az ilyen nemzeti szabályozás az öröklés útján szerzett és az érintett tagállamban fekvő ingatlan adóztatása szempontjából ugyanúgy kezeli a belföldi és a külföldi illetőségű örökösöket ugyanezen adóztatás keretében, az ezen ingatlanra vonatkozó öröklési illetékmentesség alkalmazása tekintetében nem kezelheti ezen örökösöket eltérő módon anélkül, hogy megsértené az uniós jogból eredő követelményeket. Márpedig a jelen ügyben ez a helyzet.

   Ezenfelül az érintett tagállam által hivatkozott egyik közérdeken alapuló nyomos ok sem alkalmas arra, hogy igazolja a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikk értelmében vett korlátozását. Ugyanis az említett szabályozás alkalmatlan a lakhatási szükségletek kielégítésére irányuló társadalmi renden alapuló közérdekű cél koherens és szisztematikus módon való elérésére, amennyiben az említett rendelkezésben előírt illetékmentességnek nem feltétele azon kötelezettség, hogy az örökösnek a hagyaték tárgyát képező ingatlanban állandó lakóhelyet kell létesítenie, de még az sem, hogy az említett ingatlant el kell foglalnia. Ezenfelül az adóbevétel‑csökkenés megelőzésének szükségessége nem szerepel sem az EUMSZ 65. cikkben felsorolt okok között, sem pedig azon közérdeken alapuló nyomós okok között, amelyek igazolhatják az EUM‑Szerződésben intézményesített bármely szabadság korlátozását.

   (vö. 31., 36–38., 40., 43., 45., 50. pont és a rendelkező rész)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 42. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 47. pont)