C‑81/15. sz. ügy

Kapnoviomichania Karelia AE

kontra

Ypourgos Oikonomikon

(a Symvoulio tis Epikrateias [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Adózás — A jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezések — 92/12/EGK irányelv — Jövedékiadó‑felfüggesztéssel szállított dohánygyártmányok — Az adóraktári engedélyes felelőssége — A tagállamok azon lehetősége, hogy a csempészet elkövetőivel szemben kiszabott pénzbüntetéseknek megfelelő összegek megfizetése tekintetében megállapítsák az adóraktári engedélyes egyetemleges felelősségét — Az arányosság és a jogbiztonság elve”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2016. június 2.

1. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Jövedéki adók – 92/12 irányelv – Az adóraktári engedélyes felelőssége – Objektív felelősség – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy járulékos büntetőjogi felelősséget állapítsanak meg a jövedékiadó‑köteles termékek forgalomba hozatala során elkövetett valamennyi szabálytalanságért – Hiány

   (92/12 tanácsi irányelv, 13. cikk, 15. cikk, (3) és (4) bekezdés, és 20. cikk, (1) és (3) bekezdés)

2. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Jövedéki adók – 92/12 irányelv – Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a csempészet elkövetőivel szemben kiszabott pénzbüntetéseknek megfelelő összegek megfizetése tekintetében megállapítsák az adóraktári engedélyes egyetemleges felelősségét – Feltétlen felelősség – Megengedhetetlenség – A jogbiztonság és az arányosság elvének megsértése

   (92/12 tanácsi irányelv)

1.  A 92/108 irányelvvel módosított, a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12 irányelv rendszeréből, és különösen annak 13. cikkéből, 15. cikke (3) és (4) bekezdéséből, valamint 20. cikke (1) bekezdéséből következik, hogy a jogalkotó az adóraktári engedélyesre központi szerepet ruházott a jövedékiadó‑köteles és adófelfüggesztő eljárás alá vont termékek szállításának folyamatában.

   A 92/12 irányelv a jövedékiadó‑köteles és ilyen eljárás alá vont termékek szállításával járó valamennyi kockázatért való felelősségi rendszert telepít az adóraktári engedélyesre és ezen engedélyes következésképpen köteles a jövedéki adó megfizetésére az ilyen termékek szállítása közben elkövetett, jövedéki adó kivetésével járó szabálytalanság vagy jogszabálysértés esetén. Így ez a felelősség objektív, és nem az adóraktári engedélyes bizonyított vagy vélelmezett vétkességén, hanem egy gazdasági tevékenységben való részvételén alapul.

   Ugyanakkor a 92/12 irányelv 20. cikkének (3) bekezdéséből, amely előírja, hogy a tagállamok kötelesek meghozni a jogszabálysértés vagy egyéb szabálytalanság elleni fellépéshez és a hatékony szankciók kiszabásához szükséges intézkedéseket, nem következik, hogy a tagállamok kötelesek az adóraktári engedélyes járulékos büntetőjogi felelősségének megállapítására a jövedékiadó‑köteles termékek forgalomba hozatala során elkövetett valamennyi szabálytalanságért.

   Először is e rendelkezés nem pontosítja ugyanis sem a megfelelő szankciókat, sem azon személyek csoportjait, akiket ezekért felelősségre kell vonni.

   Másodszor a 92/12 irányelvben előírt kárfelelősségi rendszer megáll a jövedéki adók megfizetésének előírásánál. Következésképpen ezen irányelv nem ír elő olyan egyetemleges felelősségi rendszert, amely az adóraktár engedélyesére a csempészet elkövetőivel szemben kiszabott pénzbüntetéseknek megfelelő összegek megfizetése tekintetében is felelősséget telepítene.

   (vö. 31., 32., 35., 38‑40. pont)

2.  Az európai uniós jog általános elveinek, különösen a jogbiztonság és az arányosság elvének fényében a 92/108 irányelvvel módosított, a jövedékiadó‑köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi többek között az ezen termékek tulajdonosainak az adófelfüggesztés hatálya alatt álló termékek szállítása során elkövetett jogsértés esetén kiszabott pénzbírságoknak megfelelő összegek megfizetéséért való egyetemleges felelősségének megállapítását, amennyiben e tulajdonosokat olyan szerződéses kapcsolat fűzi a jogsértés elkövetőihez, amely azokat a megbízottjainak minősíti, és amely szabályozás alapján az adóraktári engedélyes egyetemlegesen felelősnek minősül az említett összegek megfizetéséért, anélkül hogy e felelősség alól mentesülhetne, amennyiben bizonyítja, hogy semmi köze a jogsértés elkövetőinek cselekményeihez, abban az esetben is, ha a nemzeti jog szerint ez az engedélyes nem volt tulajdonosa az említett termékeknek a jogsértés elkövetésekor, vagy nem fűzte ez utóbbi elkövetőihez olyan szerződéses kapcsolat, amely azokat a megbízottjainak minősíti.

   Ugyanis ha azon adóraktári engedélyes fokozott felelősségét, aki nem rendelkezett a jogsértés tárgyát képező termékek tulajdonjogával, és nem fűzi annak elkövetőihez olyan szerződéses kapcsolat, amely azokat a megbízottjainak minősíti, sem a 92/12 irányelv, sem pedig a nemzeti jog rendelkezései nem állapítják meg kifejezetten, az ilyen jogszabály értelmében az ilyen adóraktári engedélyesre alkalmazható szankciók nem tűnnek kellőképpen biztosnak és kiszámíthatónak az érdekeltek számára ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy a jogbiztonság követelményének megfelelnek, amelynek a vizsgálata azonban e bíróságra hárul.

   Ami továbbá az adókijátszás megelőzésére szolgáló intézkedéseket illeti, a hozzáadottérték‑adó tárgyában már megállapítást nyert, hogy egy harmadik személy által elkövetett adókijátszás esetében a kockázatmegosztás nem egyeztethető össze az arányosság elvével, ha az adózási rendszer az adófizetésre irányuló felelősséget attól függetlenül hárítja teljes egészében az értékesítőre, hogy az utóbbi részt vett‑e vagy sem a vevő által elkövetett adókijátszásban.

   Ezenkívül az olyan nemzeti intézkedések, amelyek gyakorlatilag objektív egyetemleges felelősségi rendszert hoznak létre, meghaladják az államkincstár érdekeinek megóvásához szükséges mértéket. Az arányosság elvével összeegyeztethetetlennek tekintendő, ha a hozzáadottérték‑adó megfizetésének felelősségét az adófizetésre kötelezettől eltérő személyre hárítják, még ha e személy a 92/12 irányelvben szabályozott sajátos kötelezettségekkel terhelt adóraktári engedélyes is, anélkül hogy megengednék számára, hogy e felelősség alól mentesüljön, amennyiben bizonyítja, hogy semmi köze az adófizetésre kötelezett személy csalárd cselekményeihez. Nyilvánvalóan aránytalan lenne, ha egy ilyen személynek feltétel nélkül tudnák be azt az adóbevétel‑kiesést, amelyet egy harmadik személy jogalany olyan csalárd cselekményei idéztek elő, amelyekre semmilyen befolyása nincs.

   E követelményeket egy olyan intézkedés tekintetében is tiszteletben kell tartani, mint a csempészet pénzügyi következményeiért viselt felelősségnek az adóraktári engedélyesre való telepítése.

   (vö. 46., 47., 49–51., 54. pont és a rendelkező rész)