C‑68/15. sz. ügy

X

kontra

Ministerraad

(a Grondwettelijk Hof [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Letelepedés szabadsága – Az anya‑ és leányvállalatokra vonatkozó irányelv – Adójogszabályok – Társasági adó – Osztalékfizetés – Forrásadó – Kettős adóztatás – Fairness tax”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2017. május 17.

1. Személyek szabad mozgása–Letelepedés szabadsága–Adójogszabályok–Társasági adó–Osztalékfizetés–Az adózatlan osztalék kifizetése során „fairness tax” kivetése mind a külföldi illetőségű, mind a belföldi illetőségű társasággal szemben–Megengedhetőség–Feltétel–A belföldi illetőségű társasághoz képest a külföldi illetőségű társasággal szemben tanúsított kevésbé kedvező bánásmód hiánya–A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 54. cikk)

2. Jogszabályok közelítése–A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere–2011/96/EU irányelv–Az anyavállalatnak juttatott felosztott nyereség forrásadó alóli mentessége a leányvállalat tagállamában–Forrásadó–Fogalom–Az adózatlan osztalék kifizetése során „fairness tax” kivetése mind a külföldi illetőségű, mind a belföldi illetőségű társasággal szemben–Nem a részvénytulajdonos, hanem az osztalékfizető társaság adóalanyisága–Kizártság

   (2011/96 tanácsi irányelv, 5. cikk)

3. Jogszabályok közelítése–A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere–2011/96 irányelv–A gazdasági kettős adóztatás elkerülése–Az adózatlan osztalék kifizetése során „fairness tax” kivetése mind a külföldi illetőségű, mind a belföldi illetőségű társasággal szemben–Az anyavállalat által a leányvállalatától kapott nyereség adóztatása az említett nyereség újbóli felosztása során–A 2011/96 irányelvben szereplő 5%‑os korlátot meghaladó adóztatás abban az esetben, ha az újbóli felosztásra a nyereség átvételi évét követően kerül sor–Megengedhetetlenség

   (2011/96 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont, és (3) bekezdés)

1.  A letelepedés szabadságát úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló tagállami adószabályozás, amelynek értelmében mind az e tagállamban állandó telephely útján gazdasági tevékenységet folytató külföldi illetőségű társaságok, mind a belföldi illetőségű társaságok, ideértve a külföldi illetőségű társaságok belföldi illetőségű leányvállalatait, a fairness taxhez hasonló adó hatálya alá tartoznak, amennyiben e társaságok részéről olyan osztalékok kifizetésére kerül sor, amelyek a nemzeti adójog szerinti bizonyos adókedvezmények igénybevétele folytán nem számítanak be a végleges adóköteles eredményükbe, azzal a feltétellel, hogy ezen adó adóalapja meghatározásának módja ténylegesen nem eredményezi azt, hogy e külföldi illetőségű társaságokat a belföldi illetőségű társaságoknál hátrányosabb bánásmódban részesítik.

   E vizsgálat során a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelemmel kell lennie arra a körülményre, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás célja azon belga adóztatási joghatóság alá eső nyereség megadóztatása, amely kifizetésre került, de amely felett e tagállam a nemzeti adójog szerinti bizonyos adókedvezmények igénybevétele folytán nem gyakorolta ezen adóztatási joghatóságot. Ennélfogva abban a helyzetben, amelyben valamely külföldi illetőségű társaság adóalapjának a kiszámítási módja ahhoz vezet, hogy e társaságot még azon nyereség után is megadóztatják, amely nem tartozik e tagállam adóztatási joghatósága alá, az említett külföldi illetőségű társaság kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint a belföldi illetőségű társaság.

   (vö. 48., 61. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 2011. november 30‑i 2011/96/EU tanácsi irányelv 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan tagállami adójogi szabályozás, amely a fairness taxhez hasonló adót ír elő, amelynek a hatálya alá tartoznak az e tagállamban állandó telephely útján gazdasági tevékenységet folytató külföldi illetőségű társaságok, valamint a belföldi illetőségű társaságok, ideértve a külföldi illetőségű társaságok belföldi illetőségű leányvállalatait, amennyiben részükről olyan osztalék kifizetésére kerül sor, amely a nemzeti adójog szerinti bizonyos adókedvezmények igénybevétele folytán nem számít be a végleges adóköteles eredményükbe.

   A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következően ahhoz, hogy valamely adót az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv 5. cikke értelmében vett forrásadónak lehessen tekinteni, három együttes feltételnek kell teljesülnie. Így, először is, az adót az osztalékfizetés helye szerinti tagállamban kifizetett osztalékra kell kivetni, és az ahhoz kapcsolódó adóztatandó tényállásnak az osztalék vagy részvényből származó más jövedelem kifizetésének kell lennie, másodszor, az adó alapja az ezen részvényekből származó jövedelem, harmadszor pedig ezen részvények az adóalany tulajdonában állnak (lásd analógia útján: 2010. június 24‑iP. Ferrero e C. és General Beverage Europe ítélet, C‑338/08 és C‑339/08, EU:C:2010:364, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

   Mivel azonban a fairness taxhez hasonló adó alanya nem a részvények tulajdonosa, hanem a kifizető társaság, a harmadik feltétel nem teljesül.

   (vö. 63., 65., 68. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A 2011/96 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját az ugyanezen cikk (3) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti adójogi szabályozás ellentétes e rendelkezéssel, amennyiben olyan helyzetben, amelyben valamely anyavállalat által a leányvállalatától kapott jövedelem ezen anyavállalat részéről csak azon évet követően kerül kifizetésre, amelyben azt kapta, e szabályozás azzal a következménnyel jár, hogy e nyereségekre az említett rendelkezésben előírt 5%‑os korlátot meghaladó mértékű adót vetnek ki.

   Ugyanis, először is, annak előírásával, hogy az anyavállalat szerinti tagállam és az állandó telephely szerinti tagállam „tartózkodik az ilyen nyereség adóztatásától”, az említett rendelkezés megtiltja a tagállamok számára, hogy azok megadóztassák az anyavállalatot vagy annak állandó telephelyét a leányvállalat által az anyavállalata részére felosztott nyereség címén, anélkül hogy különbséget tennének aszerint, hogy e nyereség átvétele vagy annak ismételt felosztása számít az anyavállalat megadóztatásához kapcsolódó adóztatandó tényállásnak.

   Másodszor, amint az a jelen ítélet 70. és 71. pontjában említésre került, az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv arra irányul, hogy kiküszöbölje a leányvállalatok által az anyavállalataik számára kifizetett osztalékoknak az anyavállalat szintjén történő kettős adóztatását. Márpedig az, hogy az anyavállalat szerinti tagállam e nyereséget e társaság tekintetében annak ismételt felosztása során megadóztatja, aminek eredményeképpen az említett nyereségre az ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében előírt 5%‑os korlátot ténylegesen meghaladó mértékű adót vetnek ki, az említett irányelv által tiltott kettős adóztatáshoz vezet az említett vállalat szintjén.

   (vö. 79., 80., 82. pont és a rendelkező rész 3. pontja)