C‑18/15. sz. ügy

Brisal – Auto Estradas do Litoral SA

és

KBC Finance Ireland

kontra

Fazenda Pública

(a Supremo Tribunal Administrativo [Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — EUMSZ 56. cikk — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — Adójogszabályok — Beszedett kamatok adóztatása — A belföldi illetőségű pénzintézetek és a külföldi illetőségű pénzintézetek közötti eltérő bánásmód”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. július 13.

1. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Adójogszabályok – Jövedelemadók – A külföldi illetőségű szolgáltatók díjazásából levont forrásadó – Megengedhetőség – Feltételek

   (EK 49. cikk)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Adójogszabályok – Jövedelemadók – Beszedett kamatok adóztatása – A külföldi illetőségű személyeknek az üzemi költségek levonásához való jogból való kizárása – Megengedhetetlenség – A belföldi illetőségű személyekkel szemben alkalmazottnál kedvezőbb adómérték – Hatás hiánya – Igazolás – Hiány – Kamatjövedelmekhez közvetlenül kapcsolódó üzemi költségek – A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat

   (EK 49. cikk)

1.  Nem ellentétes az EK 49. cikkel az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében forrásadót alkalmaznak a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban külföldi illetőségű pénzügyi intézmények díjazására, miközben az e tagállamban belföldi illetőségű pénzügyi intézményeknek fizetett díjazás nem tartozik az ilyen adó hatálya alá, azzal a feltétellel, hogy a forrásadó külföldi illetőségű szolgáltatásnyújtókra való alkalmazását közérdeken alapuló nyomós ok igazolja, és az nem lépi túl az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket.

   (vö. 22., 55. pont és a rendelkező rész)

2.  Ellentétes az EK 49. cikkel az olyan nemzeti szabályozás, amely főszabály szerint előírja, hogy a külföldi illetőségű pénzügyi intézmények anélkül kötelesek forrásadót fizetni, hogy az érintett tagállam területén szerzett kamatjövedelmek után levonhatnák a szóban forgó pénzügyi tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó üzemi költségeket, míg a belföldi illetőségű pénzügyi intézmények számára biztosítják az ilyen levonás lehetőségét.

   Ugyanis a belföldi illetőségű szolgáltatók és a külföldi illetőségű szolgáltatók a végzett tevékenységekkel közvetlen kapcsolatban álló üzemi költségek vonatkozásában összehasonlítható helyzetben vannak. Így az EK 49. cikkel ellentétes az olyan nemzeti adójogi szabályozás, amely a külföldi illetőségű személyek adóztatása esetében általános szabályként a működési költségek elszámolása nélküli bruttó jövedelmet veszi figyelembe, miközben a belföldi illetőségűek esetében csak az e költségek elszámolását követően fennmaradó nettó bevétel jelenti a jövedelemadó alapját. Ezzel összefüggésben nem lehet különbséget tenni a különböző szolgáltatásnyújtási kategóriák között, mivel az EK 50. cikkel összefüggésben értelmezett EK 49. cikk egyformán vonatkozik az előbbi rendelkezésben felsorolt összes szolgáltatásnyújtási kategóriára, tekintet nélkül arra, hogy a banki szolgáltatások esetében esetleg lehetetlen bármiféle egyértelmű összefüggés megállapítása a felmerült költségek és az elért kamatjövedelem között. Következésképpen a pénzügyi intézmények által nyújtott szolgáltatások a szolgáltatásnyújtás szabadságának az EK 49. cikkben foglalt elvére tekintettel, főszabály szerint nem kezelhetők eltérően a más tevékenységi területeken nyújtott szolgáltatásoktól. Ebben az összefüggésben nincs jelentősége azon esetleges körülménynek, hogy a külföldi illetőségű pénzügyi intézményekre kedvezőbb adómértéket alkalmaznak, mint a belföldi illetőségű pénzügyi intézményekre. Ugyanis az olyan kedvezőtlen bánásmód az adózás terén, amely valamely alapvető szabadságot sért, nem minősülhet az uniós joggal összeegyeztethetőnek esetleges egyéb adókedvezmények miatt.

   Továbbá az ilyen korlátozás nem igazolható sem az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztása megőrzésének céljával, sem az üzemi költségek kétszeres levonásának megelőzésére irányuló szándékkal, sem pedig az adóbeszedés hatékonysága biztosításának a szükségességével.

   Ezzel összefüggésben a nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jog alapján megvizsgálja, hogy melyek azok az üzemi költségek, amelyeket a szóban forgó tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó költségnek lehet tekinteni. Az említett bíróságra hárul annak megítélése is, hogy az általános költségek mely hányada tekinthető az e tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó költségnek. E tekintetben hozzá kell tenni, hogy amennyiben a nemzeti jogszabályok nem hatalmazzák fel a belföldi illetőségű pénzügyi intézményeket arra, hogy a felmerült finanszírozási költségek kiszámításához a bankközi finanszírozásban használt átlagos kamatlábakat vegyék alapul, amelyek nem felelnek meg a ténylegesen viselt finanszírozási költségeknek, e bíróság nem veheti figyelembe e kamatlábakat.

   (vö. 23., 24., 26., 27., 31., 32., 37., 38., 40., 52–55. pont és a rendelkező rész)