T‑384/14. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Olasz Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„EMOGA — Garanciarészleg — EMGA és EMVA — A finanszírozásból kizárt kiadások — Szarvasmarha‑ és juhágazat — Pénzügyi átalánykorrekció — Egyszeri korrekció — Az 1782/2003/EK irányelv 48. és 69. cikke — Különleges jogosultságok — Indokolási kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2016. május 12.

Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Egyes támogatási programok integrált igazgatási és ellenőrzési rendszere – Egységes támogatási rendszer – A referenciaösszeg kiszámítása – A különleges támogatási rendszer keretében kifizetett összegek figyelembevétele – A tagállamok azon lehetősége, hogy a kifizetési jogosultságok kiszámításához más módszert alkalmazzanak – Kizártság

(1782/2003 tanácsi rendelet, 36. cikk,(1) bekezdés, 47–50. cikk, 95. és 96. cikk)

Az egységes támogatás bevezetésével az 1782/2003 rendelet 48. cikke megállapította a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályait. Tekintettel e cikk szó szerinti értelmezésére, és figyelemmel a szomszédos rendelkezésekre, e rendelkezést arra a mezőgazdasági termelőre kell alkalmazni, aki az említett rendelet 47. cikkében szereplő, különös feltételekhez kötött támogatási jogosultságot megalapozó támogatásokban részesült, és aki a referencia‑időszakban nem rendelkezett a 43. cikk szerinti hektárszámmal az egységes támogatási jogosultságok meghatározása érdekében vagy a hektáronkénti támogatási jogosultság összege meghaladja az 5000 eurót. E mezőgazdasági termelő, aki vagy nem rendelkezik hektárszámmal, vagy olyan hektárszámmal rendelkezik, amelyre nézve a hektáronkénti jogosultság 5000 eurónál magasabb összeget eredményez, jogosult a) a részére a hároméves időszak során odaítélt közvetlen kifizetések átlagának megfelelő (bázis) referenciaösszeggel egyenlő támogatásra, és b) a minden 5000 euró után vagy a részére a hároméves átlagolási időszak során odaítélt referenciaösszeg, vagyis a különleges kifizetések, töredékrésze után járó támogatásra.

Ebből következően a különleges kifizetéseket a legfeljebb 5000 euró összegű hektáronkénti referenciaösszegekhez rendelték, és e küszöbérték felett azok kiegészítő különleges jogosultságnak minősülnek. E tekintetben az 1782/2003 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az általa felsorolt összegeket az ugyanezen rendelet 48. cikkében előírt feltételek között a referenciaösszegbe kell beszámítani. Az 1782/2003 rendelet 47. cikkének (2) bekezdéséből továbbá az következik, hogy 2007‑től kezdődően – és az ugyanezen rendelet 33., 43. és 44. cikkétől eltérve – a tejtámogatásból és kiegészítő támogatásból eredően odaítélendő összegeket, amelyeket az említett rendelet 95. és 96. cikke ír elő, a 48–50. cikkben előírt feltételek mellett bevonják az egységes támogatási rendszer hatálya alá. Ily módon a vonatkozó jogszabályok az egységes támogatási rendszerben különböző jogcímek alapján történő kifizetések halmozódásának elvét fektetik le.

Továbbá az 1782/2003 rendelet 48. cikke egyetlen, a különleges támogatási jogosultságok meghatározására szolgáló alternatív módszert, sem semmiféle, a különböző jogosultságokból származó kifizetések elkülönítésére irányuló kötelezettséget nem ír elő. E tekintetben, mivel e rendelkezés kötelező jellegű, és nem ír elő a tagállam számára mérlegelési mozgásteret, utóbbi csak arra hivatkozhat, hogy az általa alkalmazott alternatív módszer ugyanolyan hatékony, alkalmas a csalások megelőzésére, vagy még kedvezőbb a mezőgazdasági termelők számára.

(vö. 89–91., 93. pont)