T‑138/14. sz. ügy

Randa Chart

kontra

Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)

„Szerződésen kívüli felelősség — Az Unió egyiptomi képviseletére beosztott helyi alkalmazott — Szerződés megszűnése — Az egyiptomi társadalombiztosítási szerv számára az alkalmazott szolgálati jogviszonyának megszűnésével kapcsolatos igazolás kiállításának és e tekintetben az alkalmazott helyzetének utólagos rendezésének a képviselet általi elmulasztása — Elévülés — Folyamatos kár — Részleges elfogadhatatlanság — A megfelelő ügyintézés elve — Ésszerű határidő — Az Alapjogi Charta 41. cikke — Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogi szabály kellően súlyos megsértése — Biztos kár — Okozati összefüggés”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2015. december 16.

1. Szerződésen kívüli felelősség — Feltételek — Jogellenesség — Kár — Okozati összefüggés — Valamelyik feltétel hiánya — A kártérítési kereset egészének elutasítása

   (EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

2. Szerződésen kívüli felelősség — Feltételek — Jogellenesség — Az uniós jog kellően súlyos megsértése — Harmadik ország jogának megsértése — Kizártság — Kivétel — Az uniós jog megsértésének is minősülő megsértés

   (EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk)

3. Szerződésen kívüli felelősség — Kár — Megtérítendő kár — Folyamatos jellegű kár — Bennfoglaltság — Feltételek

   (EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

4. Szerződésen kívüli felelősség — Feltételek — Okozati összefüggés — Valamely intézmény cselekvéstől való tartózkodásából eredő kár — Korábbi helyi alkalmazottnak azzal okozott vagyoni kár, hogy az Unió valamely képviselete nem tett eleget az érintett megbízatásának megszűnését követően teljesítendő adminisztratív előírásoknak — A kárnak nem az Unió képviseletének magatartásában rejlő meghatározó oka — Okozati összefüggés hiánya

   (EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

5. Kártérítési kereset — Elévülési idő — Kezdet — Folyamatosan bekövetkező kár — Figyelembe veendő időpont

   (EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 46. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 49., 50. pont)

2.  Az Unió szerződésen kívüli felelőssége körében az érintett uniós intézménynek vagy szervnek felrótt jogellenes magatartásra vonatkozó feltétel megköveteli, hogy megállapítható legyen a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely jogi szabály kellően súlyos megsértése.

   E tekintetben valamely harmadik ország nemzeti szabályozásának megsértése, mint olyan, önmagában nem minősülhet az uniós jog olyan megsértésének, amely alapján beállhat az Unió szerződésen kívüli felelőssége. Ezzel szemben, amennyiben az ilyen megsértés egyidejűleg valamely uniós jogi szabálynak – különösen az uniós jog valamely általános elvének – a megsértését is jelenti, beállhat az Unió szerződésen kívüli felelőssége. Tehát, ha az Unió valamely képviselete megsérti harmadik országnak e képviselet személyi állománya szolgálati jogviszonyának megszűnésével kapcsolatos igazolás kiállítására vonatkozó jogát, meg kell állapítani, hogy megsértették az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke szerinti megfelelő ügyintézés elvét és különösen az ésszerű határidő elvét. Márpedig a megfelelő ügyintézés elvét – amennyiben olyan különös jognak a kifejeződését képezni, mint amilyen az ügyeknek az említett 41. cikk értelmében vett részrehajlás nélküli, tisztességes és ésszerű határidőn belüli kezelése – magánszemélyek számára jogokat keletkeztető uniós jogi szabálynak kell tekinteni. Egyebekben az uniós intézmények, szervek és hivatalok nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel a megfelelő ügyintézés elvének valamely konkrét esetben történő tiszteletben tartását illetően. Következésképpen ezen elvnek az Unió valamely képviselete általi puszta megsértésének megállapítása elegendő lenne a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához.

   (vö. 51., 108., 109., 113–115. pont)

3.  Az Unió szerződésen kívüli felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a felperest tényleges és határozott kár érte. A határozott kár fennállására vonatkozó feltétel azonban teljesül akkor, ha a kár bekövetkezése közeli, és kellő bizonyossággal előre látható, még ha teljes pontossággal nem is számszerűsíthető.

   A folyamatos jellegű károkat illetően azokat a károkat kell megtéríthetőnek tekinteni, amelyek egymást követő időszakokban megújultak és az eltelt idő arányában növekedtek. Nem tartozhat e meghatározás alá az a vagyoni kár, amelyet a helyi alkalmazottnál valamely tagállamban a tartózkodási és a munkavállalási engedélyeinek megújítása, valamint ezen állam állampolgárságának megszerzése tekintetében amiatt felmerült közigazgatási költségek és ügyvédi költségek képeznek, hogy az Unió valamely képviselete nem rendezte ezen alkalmazott helyzetét annak lemondását követően valamely harmadik országban, és ennek elmaradása miatt az érintett állítólagosan nem tudott ezen országba visszatérni. Ezek a költségek ugyanis – jóllehet több évig néhány alkalommal megismétlődtek – pillanatnyi jellegűek, amennyiben azok az egyes közigazgatási eljárások megindításának időpontjában merültek fel ténylegesen, és amennyiben azok összege nem növekedett az eltelt idő arányában.

   Azon harmadik országba való utazásával kapcsolatban, amelyben az Unió említett képviselete található, az érintettnél állítólagosan felmerült utazási költségek képezte kár sem minősülhet folyamatosnak. Jellegüknél fogva ugyanis ezek a költségek az egyes utazások időpontjában merülnek fel ténylegesen, és nem növekednek az eltelt idő arányában.

   (vö. 52., 81., 82., 86. pont)

4.  Az Unió szerződésen kívüli felelőssége körében az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállásával kapcsolatos feltétel megköveteli, hogy az említett kár a felrótt magatartásból kellőképpen közvetlenül következzen, vagyis ez utóbbinak a kár meghatározó okának kell lennie, amennyiben az Unió nem köteles valamely jogellenes helyzet összes – akár távoli – hátrányos következményét jóvátenni.

   E tekintetben, amikor az a magatartás, amely állítólag a hivatkozott kárt okozza, a cselekvéstől való tartózkodásban nyilvánul meg, különösen szükséges megbizonyosodni arról, hogy az említett kárt valójában a felrótt tétlenséggel okozták‑e, és nem válthatták‑e ki az alperes intézményeknek felrótt magatartásoktól eltérő magatartások. Tehát egy korábbi helyi alkalmazott azon vagyoni kára tárgyában benyújtott keresetét illetően, amelyet a helyzetének az Unió valamely képviselet általi, lemondását követően a helyi szervek felé történő rendezésének állítólagos elmulasztása miatt szenvedett el, amennyiben ennek elmaradása azt eredményezte, hogy az érintett nem tudott munkavégzés és tartózkodás céljából visszatérni abba az országba, ahol az Unió e képviselete található, meg kell állapítani, hogy az érintett azon döntése, hogy a lakóhelye szerinti tagállamban lakást vesz, és e célból jelzáloghitelt vesz fel, döntő mértékben személyes elhatározásának, nem pedig e magatartásnak az eredménye. Legfeljebb is csak közvetett okozati összefüggés áll fenn e magatartás, valamint a vásárlásra és a kölcsönre vonatkozó döntések között.

   (vö. 53., 132., 133. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 55–58. pont)