T‑76/14. sz. ügy

Morningstar, Inc.

kontra

Európai Bizottság

„Verseny — Erőfölénnyel való visszaélés — Az összesített valós idejű adatszolgáltatás világpiaca — Erőfölényben levő vállalkozás által felajánlott kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő határozat — Az 1/2003/EK rendelet 9. cikke”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2016. szeptember 15.

1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Értékelési szempontok – Erőfölénnyel való visszaélés vizsgálatára vonatkozó eljárás alá vont vállalkozás által felajánlott kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő bizottsági határozat – A közigazgatási eljárásban tevékenyen részt vevő, potenciálisan versenytárs vállalkozás, akire nézve e kötelezettségvállalások érzékelhető negatív hatásokkal járhatnak – Elfogadhatóság

   (EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 9. cikk, (1) bekezdés)

2. Verseny – Közigazgatási eljárás – A jogsértések megszüntetése – A Bizottság hatásköre – Kötelezettségvállalások – Mérlegelési mozgástér – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

   (1/2003 tanácsi rendelet, 9. cikk)

3. Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Feltételek – Előterjesztett jogalap kiterjesztése – Korlátok

   (A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont, és 48. cikk, 2. §)

4. Verseny – Közigazgatási eljárás – A jogsértések megszüntetése – Az 1/2003 rendelet 9. cikke értelmében tett kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő bizottsági határozat – Nyilvánvaló értékelési hiba – Hiány

   (EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 9. cikk)

5. Verseny – Közigazgatási eljárás – A jogsértések megszüntetése – Az 1/2003 rendelet 9. cikke értelmében tett kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő bizottsági határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – A megsértés hiánya

   (EUMSZ 296. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 9. cikk)

1.  Jóllehet valamely vállalkozásnak a közigazgatási eljárásban való egyszerű részvétele, amely eljárás az EUMSZ 102. cikk és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárás alá vont másik vállalkozás által felajánlott kötelezettségvállalásokat az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében kötelezővé tevő határozat elfogadásához vezet, önmagában kétségkívül nem elegendő annak alátámasztásához, hogy az e kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő határozat személyében érinti a felperest, ez nem változtat azon, hogy a közigazgatási eljárásban való tevékeny részvétele olyan elemnek minősül, amelyet figyelembe kell venni a versenyjog területén, ideértve közelebbről az 1/2003 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségvállalások területét, a keresete elfogadhatóságának az egyéb konkrét körülményekre is tekintettel történő alátámasztása érdekében. Ilyen konkrét körülményt képezhet a felperes releváns piacon fennálló helyzetének érintettsége. Erről van szó többek között akkor, ha a felperes olyan piacon működik, amelyet a versenytársak korlátozott száma jellemez, és amelyen az említett kötelezettségvállalásokat tevő vállalkozás erőfölényben van. Ebben az esetben az erőfölényben lévő vállalkozás által hozott, a Bizottság előzetes értékelésének tárgyát képező korlátozó intézkedések érzékelhető negatív hatásokkal járhatnak a felperes tevékenységeire nézve.

   (lásd 30., 31., 34., 35. pontot)

2.  Az 1/2003 rendelet 9. cikke által bevezetett mechanizmussal összefüggésben a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a vállalkozás által annak érdekében felajánlott kötelezettségvállalások elfogadását vagy elutasítását illetően, hogy eloszlassa a Bizottság előzetes értékelésében az esetleges erőfölénnyel való visszaélést illetően megfogalmazott aggályokat. Mivel a Bizottságnak számos gazdasági tényező figyelembevételét igénylő elemzést, így például előretekintő elemzést kell lefolytatnia annak érdekében, hogy értékelje a szóban forgó vállalkozás által felajánlott kötelezettségvállalások megfelelőségét, olyan mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, amelyet a Törvényszéknek figyelembe kell vennie a felülvizsgálatának gyakorlása során. Ebből következik, hogy az uniós bíróság az ilyen összetett gazdasági helyzetekre vonatkozó korlátozott felülvizsgálati jogkörében nem helyettesítheti a Bizottság gazdasági értékelését a sajátjával.

   A kötelezettségvállalások arányosságát illetően az 1/2003 rendelet 9. cikke szerinti eljárás keretében a Bizottság által elvégzendő vizsgálat abban áll, hogy meggyőződjön arról, hogy a kötelezettségvállalások elegendők‑e, és megfelelően eloszlathatják‑e az aggályait, figyelembe véve az adott ügy körülményeit, vagyis az aggályok súlyát, azok terjedelmét és a harmadik felek érdekét. Az uniós bíróság által gyakorolt felülvizsgálat annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a Bizottság által végzett értékelés nyilvánvalóan téves‑e, érvényesítve a felidézett elveket.

   Egyébiránt az a körülmény, hogy más kötelezettségvállalásokat is el lehetett volna fogadni, sőt azok a verseny szempontjából kedvezőbbek lettek volna, nem eredményezheti az e kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő bizottsági határozat megsemmisítését, amennyiben a Bizottság észszerűen juthatott arra a következtetésre, hogy az e határozatban elfogadott kötelezettségvállalások lehetővé teszik az előzetes értékelésben azonosított aggályok eloszlatását.

   (lásd 40., 41., 45., 46., 56., 58., 59., 78., 84–88. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (lásd 53., 54. pontot)

4.  A Bizottság nem alkalmazza tévesen a jogot, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az esetleges erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos aggályai eloszlathatók azáltal, hogy az összesített valós idejű adatszolgáltatás világpiacán erőfölényben lévő vállalkozással szemben nem a versenytársai tekintetében, hanem az ügyfelei és harmadik felek tekintetében követelnek meg magatartási megoldásokat abban az értelemben, hogy e vállalkozás ügyfeleinek különböző lehetőségeket kínálnak az adatszolgáltató‑váltásra, akár az infrastruktúrájukon belül, akár pedig azon kívül. A Bizottság az ilyen kötelezettségvállalások elfogadásával úgy ítéli meg, hogy az általa megfogalmazott aggályok eloszlatásához nem szükséges, hogy az említett vállalkozás versenytársait bevonják az általa az ügyfelek és harmadik fél fejlesztők számára felajánlott licencekbe.

   Ami az erőfölényben lévő vállalkozással szemben előírt kötelezettségvállalások által szükségessé tett átállásoknak az ügyfelek számára jelentett terhét és költségét illeti, a Bizottság akkor sem alkalmazza tévesen a jogot, amikor e kötelezettségvállalások az erőfölényben lévő vállalkozás által az ügyfeleinek tett jobb ajánlat következtében tényleges előrelépést tesznek lehetővé ez utóbbiak számára abban az értelemben, hogy az adatszolgáltató‑váltás szempontjából már nem kell vállalhatatlan költségekkel szembesülniük. Ugyanez vonatkozik a Bizottság azon megállapítására, miszerint az összesített valós idejű adatszolgáltatók és a harmadik fél fejlesztők közötti együttműködés olyan méretgazdaságossági megtakarításokat tehet lehetővé, amelyek csökkentik az adatszolgáltató‑váltás költségeit, ami további ösztönzést jelenthet az ügyfeleknek – ideértve a szerényebb méretű ügyfeleket is – a szolgáltatóváltásra.

   (lásd 62., 63., 67., 69. pont)

5.  A Bizottság esetleges erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos aggályainak eloszlatása érdekében az 1/2003 rendelet 9. cikke értelmében tett kötelezettségvállalásokat kötelezővé tevő határozatokat illetően a Bizottság eleget tesz az indokolási kötelezettségének, ha kifejti azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felajánlott kötelezettségvállalások megfelelő választ adnak a versennyel kapcsolatban általa azonosított aggályokra, oly módon, hogy részéről semmilyen további intézkedés nem indokolt. Végeredményben, jóllehet a Bizottság köteles megindokolni az általa elfogadott határozatot, azt nem köteles megmagyarázni, hogy miért nem hozott más tartalmú határozatot.

   (lásd 97., 101. pont)