C‑559/14. sz. ügy

Rudolfs Meroni

kontra

Recoletos Limited

(az Augstākās tiesas Civillietu departaments [Lettország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — 44/2001/EK rendelet — Ideiglenes és biztosítási intézkedések elismerése és végrehajtása — A »közrend« fogalma”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2016. május 25.

1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok elismerése a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – A határozatok elismerése és végrehajtása – Kizáró okok – A megkeresett állam közrendjébe ütközés – Feltételek – A Bíróság általi felülvizsgálat

   (44/2001 tanácsi rendelet, 34. cikk, 1. pont, 36. cikk és 45. cikk, (2) bekezdés)

2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok elismerése a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – A határozatok elismerése és végrehajtása – Kizáró okok – A megkeresett állam közrendjébe ütközés – A származási tagállam bíróságának olyan harmadik személy meghallgatása nélkül meghozott, e harmadik személy jogait esetleg érintő határozata, akinek lehetősége van e bíróság előtt érvényesíteni a jogait – A közrend megsértésének hiánya

   (Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 44/2001 tanácsi rendelet, 34. cikk, 1. pont, 36. cikk és 45. cikk, (2) bekezdés)

1.  A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában meghatározott közrend fogalmát szorosan kell értelmezni, minthogy akadályt képez az említett rendelet egyik alapvető célkitűzésének megvalósítása előtt, és ezért csak kivételes esetekben érvényesülhet.

   Így, bár nem a Bíróság feladata, hogy meghatározza valamely tagállam közrendjének tartalmát, az már rá hárul, hogy felülvizsgálja azokat a korlátokat, amelyek között a tagállam bírósága e fogalom alkalmazásához folyamodhat annak érdekében, hogy ne ismerjen el valamely, más tagállam bíróságától származó határozatot.

   E tekintetben a külföldi határozatok érdemi felülvizsgálatának tilalmával a 44/2001 rendelet 36. cikke és 45. cikkének (2) bekezdése megtiltja a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságának, hogy az e határozat elismerését vagy végrehajtását pusztán azon az alapon tagadja meg, hogy eltérés van a határozathozatal helye szerinti tagállam bírósága által alkalmazott jogszabály, és azon jogszabály között, amelyet a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága alkalmazott volna abban az esetben, ha a jogvita előtte folyt volna. A megkeresett állam bírósága nem vizsgálhatja felül a származási állam bírósága által kifejtett jogi vagy ténybeli megállapítások helytállóságát sem.

   Következésképpen a 44/2001 rendelet 34. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék alkalmazása csak abban az esetben képzelhető el, ha a másik tagállamban hozott ítélet elismerése vagy végrehajtása annyira elfogadhatatlan mértékben ellentétes a végrehajtás helye szerinti tagállam jogrendjével, hogy az valamely alapelv sérelmét jelenti. A külföldi határozatok érdemi felülvizsgálatára vonatkozó tilalom tiszteletben tartása érdekében e sérelemnek olyan jogszabály nyilvánvaló megsértésén kell alapulnia, amely a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető, vagy olyan jog megsértésén, amelyet e jogrendben alapvetőnek ismernek el.

   (vö. 38., 40–42., 46. pont)

2.  A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének fényében értelmezett 34. cikke 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam bírósága által hozott olyan végzés elismerése és végrehajtása, melyet olyan harmadik személy előzetes meghallgatása nélkül fogadtak el, akinek a jogait érintheti e végzés, nem tekinthető e rendelkezések értelmében úgy, mint amely nyilvánvalóan ellentétes a megkeresett tagállam közrendjével vagy a tisztességes eljáráshoz való joggal, amennyiben e személynek lehetősége van e bíróság előtt érvényesíteni jogait.

   Egyfelől az igazságszolgáltatás iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalmon alapuló 44/2001 rendelet ugyanis arra az alapvető elgondolásra épül, hogy a jogalanyoknak főszabály szerint ki kell használniuk a származási tagállam joga által biztosított minden jogorvoslati lehetőséget. Kivéve azokat a rendkívüli körülményeket, amelyek túlságosan nehézzé vagy lehetetlenné teszik a jogorvoslati lehetőségek kihasználását a származási tagállamban, a jogalanyoknak e tagállamban ki kell használniuk minden rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget annak érdekében, hogy megelőzzék a közrend megsértését.

   Ebben az összefüggésben az a jogvédelmi rendszer, amelyben egy harmadik személy, akinek annak ellenére kézbesítenek a jogait esetleg érintő végzést, hogy nem vett részt a származási tagállam előtti eljárásban, nem hallgatták meg, e bíróság előtt jogorvoslattal élhet e végzéssel szemben, és annak módosítását vagy hatályon kívül helyezését kérheti, megfelel azon eljárási garanciákkal szemben támasztott követelményeknek, amelyek valamennyi érintett harmadik félnek tényleges lehetőséget biztosítanak a származási tagállam bírósága által hozott intézkedés vitatására. Következésképpen az ilyen rendszer nem tekinthető a Charta 47. cikkével ellentétesnek.

   Másfelől, ha a megkeresett tagállam bírósága értékelhetné az olyan esetlegesen fennálló jogokat, melyekre egy olyan harmadik fél hivatkozik a külföldi határozat elismerésével és végrehajtásával szemben, aki a származási állam bírósága előtti eljárásban nem vett részt, az említett bíróságnak adott esetben e határozat megalapozottságát kellene vizsgálnia. Márpedig az ilyen vizsgálat nyilvánvalóan ellentétes lenne a 44/2001 rendelet 36. cikkével és 45. cikke (2) bekezdésével, melyek értelmében a külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.

   (vö. 47–50., 52–54. pont és a rendelkező rész)