C‑554/14. sz. ügy

Atanas Ognyanov

elleni

büntetőeljárás

(a Sofiyski gradski sad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2008/909/IB kerethatározat – 17. cikk – A büntetés végrehajtására irányadó jog – Az elítélt által a kibocsátó államban töltött fogva tartása során végzett munka miatt a büntetés mérséklését előíró végrehajtó állambeli nemzeti szabály értelmezése – A kerethatározatok joghatása – Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2016. november 8.

1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés–A kölcsönös elismerés elvének a büntetőügyekben hozott, ítéletekre történő alkalmazásáról szóló 2008/909 kerethatározat–17. cikk–A büntetés végrehajtására irányadó jog–Valamely nemzeti szabálynak a végrehajtó tagállam általi olyan értelmezése, hogy az a szabadságvesztés‑büntetésnek az elítélt által a kibocsátó tagállamban töltött fogva tartás alatt végzett munka miatti mérséklését írja elő–Megengedhetetlenség

   (2008/909 tanácsi kerethatározat, 17. cikk, (1) és (2) bekezdés)

2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés–A kölcsönös elismerés elvének a büntetőügyekben hozott, ítéletekre történő alkalmazásáról szóló 2008/909 kerethatározat–A tagállamok általi végrehajtás–A kerethatározatok joghatása–A nemzeti jog összhangban álló értelmezésének kötelezettsége

   (2008/909 tanácsi kerethatározat)

1.  A 2009/299 kerethatározattal módosított, a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/909 kerethatározat 17. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az akként értelmezett nemzeti szabály, hogy a végrehajtó állam mérsékelheti az elítélt büntetését az általa a kibocsátó államban a fogva tartás során végzett munka miatt, jóllehet ez utóbbi állam illetékes hatóságai ezen állam joga szerint a büntetést ily módon nem mérsékelhetik.

   Ugyanis azt megelőzően, hogy a végrehajtó állam elismerné a büntető ítéletet és az elítélt személyt átszállítanák ezen államba, a kibocsátó állam feladata a területén letöltött fogva tartás idejéhez fűződő büntetésmérséklés meghatározása. Csakis a kibocsátó állam hatáskörében áll az, hogy a büntetést az átszállítást megelőzően végzett munka alapján mérsékelje, és hogy adott esetben a 2008/909 kerethatározat 4. cikkében meghatározott tanúsítványban jelezze ezt a mérséklést a végrehajtó állam felé. Ennélfogva a végrehajtó állam visszaható hatállyal nem helyettesítheti saját büntetés‑végrehajtási jogával és különösen a büntetések mérséklésére vonatkozó nemzeti jogszabályaival a kibocsátó állam jogát a büntetés azon részét illetően, amelyet az elítélt személy ez utóbbi állam területén már letöltött. Az ezzel ellentétes értelmezés végeredményben a 2008/909 kerethatározat célkitűzéseit veszélyeztethetné, amelyek között szerepel többek között a kölcsönös elismerés elve, amely a kerethatározatnak az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdésével összhangban értelmezett (1) preambulumbekezdése értelmében az Európai Unión belül a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés „sarokköve”.

   (vö. 44., 46., 51. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  A 2009/299 kerethatározattal módosított, a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés‑büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/909 kerethatározatot az Unió egykori harmadik pillére, mégpedig az EU 34. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján fogadták el. E rendelkezés alapján, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésekor elfogadott, a Szerződésekhez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyvre is figyelemmel a kerethatározatoknak mindaddig nincs közvetlen hatályuk, amíg azokat a Szerződések alapján hatályon kívül nem helyezik, semmisnek nem nyilvánítják, vagy nem módosítják. A 2008/909 kerethatározatot nem helyezték hatályon kívül, nem nyilvánították semmisnek, és nem módosították. Következésképpen nincs közvetlen hatálya.

   Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a nemzeti jog szabályainak összességét figyelembe kell vennie, és azt – amennyire csak lehetséges – 2008/909 kerethatározattal összhangban kell értelmeznie az ebben meghatározott cél eléréséhez, és szükség esetén – bírói hatalmánál fogva – mellőznie kell a végső fokon eljáró nemzeti bíróság által elfogadott értelmezést, amennyiben ez az értelmezés nem egyeztethető össze az uniós joggal.

   (vö. 56., 57., 71. pont és a rendelkező rész 2. pontja)