C‑525/14. sz. ügy.

Európai Bizottság

kontra

Cseh Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés — Áruk szabad mozgása — EUMSZ 34. cikk — Behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozások — Azonos hatású intézkedések — A holland szabályozással összhangban harmadik államban fémjelzett nemesfémek — Cseh Köztársaságba történő behozatal a szabad forgalomba bocsátást követően — A fémjel elismerésének megtagadása — Fogyasztóvédelem — Arányosság — Elfogadhatóság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. szeptember 22.

1. Bírósági eljárás – Szóbeli szakasz – Újbóli megnyitás – A szóbeli szakasz annak érdekében történő újbóli megnyitására vonatkozó kötelezettség, hogy a főtanácsnok indítványában felvetett jogkérdésekre a felek észrevételeket tehessenek – Hiány

   (EUMSZ 252. cikk, második bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 83. cikk)

2. Tagállamok – Kötelezettségek – Kötelezettségszegés – Közigazgatási gyakorlat, és nem nemzeti szabályozás alapján történő értékelés – Megengedhetőség – Feltételek

   (EUMSZ 258. cikk)

3. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A jogvita tárgya – A pert megelőző eljárás során történő meghatározás – A kifogások összefüggő és részletes bemutatása az indokolással ellátott véleményben és a keresetlevélben – Egyértelmű kereseti kérelmek – Hiány – Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 258. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 120. cikk, c) pont)

4. Áruk szabad mozgása – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – A kölcsönös elismerés elve – Harmadik államokból származó olyan áruk Unión belüli kereskedelme, amelyek szabad forgalomban vannak, de amelyeket nem forgalmaztak jogszerűen valamely tagállam területén – Ezen elv alkalmazhatóságának hiánya

   (EUMSZ 34. cikk)

5. Áruk szabad mozgása – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Fogalom – Nemzeti gyakorlat, amely egy másik tagállam nemesfémvizsgáló intézetének fémjeleivel ellátott nemesfémek forgalmazásához ellenőrzést, és további hivataljellel való ellátást követel meg – Bennfoglaltság – Igazolás – Fogyasztóvédelem – Harmadik állam területén beütött hivataljelek – Megengedhetőség

   (EUMSZ 34. cikk)

6. Áruk szabad mozgása – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Igazolás – Fogyasztóvédelem – Egy másik tagállam nemesfémvizsgáló intézete fémjeleinek elismerését általános és rendszeres módon megtagadó nemzeti gyakorlat – Az arányosság elvének megsértése

   (EUMSZ 34. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 8–10. pont)

2.  Valamely tagállam közigazgatási gyakorlata képezheti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát, amennyiben kellően tartós és általános.

   (vö. 14. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 16–19. pont)

4.  A kölcsönös elismerés elve nem alkalmazható a szabad forgalomban lévő, harmadik államokból származó áruk Unión belüli kereskedelmére, ha ezen árukat nem forgalmazták jogszerűen valamely tagállam területén, mielőtt kivitték volna valamely másik tagállamba, mint ahol szabad forgalomban vannak.

   (vö. 39. pont)

5.  A más tagállamokból – ahol jogszerűen forgalomba hozhatók – behozott és ezen államok jogszabályainak megfelelően fémjelzett nemesfém tárgyaknak a behozatal szerinti tagállamban újbóli fémjeleztetését előíró nemzeti szabályozás nehezebbé és költségesebbé teszi a behozatalt, és ekképpen az EUMSZ 34. cikk szerinti, behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.

   Ez igaz arra a gyakorlatra, amely alapján a valamely tagállami nemesfémvizsgáló intézet fémjeleivel ellátott nemesfémeket – függetlenül attól, hogy azokat jogszerűen látták el fémjellel, valamint forgalmazták e tagállam területén, illetve adott esetben valamely másik tagállam területén, vagy hogy valamely harmadik állam területén látták el fémjellel az első tagállam jogszabályainak megfelelően, és bocsátották szabad forgalomba valamely tagállamban, illetve függetlenül attól, hogy jogszerűen forgalmazták‑e azokat valamely tagállam területén vagy sem – csupán akkor lehet forgalmazni az érintett tagállam területén, ha e tagállamban előbb ellenőrzik, és további hivataljellel látják el azokat.

   Ami a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ilyen gyakorlat esetleges igazolhatóságát illeti, figyelembe véve a nemesfémekből készült tárgyak piacán fennálló csalás veszélyét, uniós szabályozás hiányában a tagállamok választhatják meg az e veszéllyel való szembenézéshez szükséges megfelelő intézkedéseket, és e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. Ennélfogva az uniós jog jelenlegi állása szerint, és azon, nem érintett esetek kivételével, amelyekről nemzetközi szerződés rendelkezik, valamely tagállam, főszabály szerint, jogosult úgy tekinteni, hogy a harmadik államok területén beütött hivataljelek nem nyújtják ugyanazt a fogyasztóvédelmi szintet, mint azon hivataljelek, amelyeket független szervezetek ütöttek be a tagállamok területén.

   (vö. 42–44., 52., 55. pont)

6.  Valamely tagállam nem teljesíti az EUMSZ 34. cikkből eredő kötelezettségeit, azzal, ha általános és rendszeres módon megtagadja a valamely tagállam nemesfémvizsgáló intézete fémjeleinek elismerését, amennyiben egyrészt az ilyen megtagadási gyakorlat nem igazolható akkor, ha az azon tagállamban végzett ellenőrzések eredményei, amelyikből a szóban forgó nemesfémeket kiviszik, megfelelnek a behozatal szerinti tagállam igényeinek, és másrészt ha az ilyen megtagadási gyakorlat a fogyasztók védelmével igazolható, aránytalan a kitűzött célokkal.

   Egyrészt ami a kötelezettségszegés első aspektusát illeti, az ilyen megtagadási gyakorlat nem igazolható akkor, ha e két tagállam azonos fogyasztóvédelmi szintet kíván elérni. Ugyanez a helyzet a valamely nemesfémvizsgáló intézet tagállamban beütött fémjelével ellátott, és valamely tagállamban jogszerűen forgalmazott nemesfémek, valamint valamely nemesfémvizsgáló intézet harmadik államban beütött fémjelével ellátott olyan nemesfémek esetén, amelyeket az Unióban szabad forgalomba bocsátottak, és amelyeket az érintett tagállamba való kivitelüket megelőzően jogszerűen forgalmaztak valamely tagállam területén, amely az első tagállamhoz hasonlóan úgy döntött, hogy nem engedélyezi, hogy a saját nemesfémvizsgáló intézete vagy intézetei, vagy más olyan entitások, amelyeket feljogosít e tagállam hivataljeleinek nemesfémekbe való beütésére, e fémjeleket harmadik államok területén üssék be.

   Másrészt, amennyiben az ilyen megtagadási gyakorlat a fogyasztók védelmével igazolható, amely eset akkor áll fenn, ha e gyakorlat ezen intézet harmadik állam területén beütött fémjelével ellátott olyan nemesfémekre vonatkozik, amelyeket az Unióban szabad forgalomba bocsátottak, és amelyeket anélkül vittek ki a szóban forgó tagállamba, hogy előzőleg valamely tagállamban jogszerűen forgalmazták volna azokat, valamint ha ilyen árukról van szó, amelyek szabad forgalomba bocsátásukat követően olyan tagállamban kerültek jogszerűen forgalmazásra, amely nem követeli meg, hogy a nemesfémeket valamely független szervezet lássa el hivataljellel, illetve olyan tagállamban, amely megköveteli az ilyen fémjelzést, de elismeri, hogy azt valamely harmadik állam területén végezzék, általános és rendszeres jellege folytán aránytalan a kitűzött céljaival, mivel általánosságban vonatkozik az említett nemesfémvizsgáló intézet fémjeleivel ellátott nemesfémekre, és az nem csupán e nemesfémvizsgáló intézet valamely harmadik állam területén beütött fémjeleivel ellátott nemesfémekre irányul; e gyakorlat ezenkívül nem tesz különbséget azon feltételek szerint, amelyek között e nemesfémek az említett fémjelek elismerését megtagadó tagállamba való kivitele történik, azaz aszerint, hogy úgy viszik ki azokat e tagállamba, hogy előtte egyszerűen szabad forgalomba bocsátják azokat valamely másik tagállamban, vagy úgy, hogy előtte jogszerűen forgalmazzák is azokat valamely másik tagállamban.

   (vö. 58–60., 62., 64., 68., 69. pont, és a rendelkező rész 1. pontja)