C‑440/14. P. sz. ügy

National Iranian Oil Company

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés — Az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések — Olyan személyek és szervezetek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása alkalmazandó — 945/2012/EU végrehajtási rendelet — Jogalap — Az iráni kormánynak való anyagi, logisztikai vagy pénzügyi támogatásra alapított kritérium”

Összefoglaló – A Bíróság (nagytanács) 2016. március 1‑jei ítélete

1. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Korlátozó intézkedések elfogadását engedélyező rendelet – Az elfogadható jogi aktusok jogi formájának említésére vonatkozó kötelezettség – Hiány

   (EUMSZ 296. cikk; 267/2012 tanácsi rendelet, 46. cikk, (2) bekezdés)

2. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A Tanács azon hatásköre, hogy az EUMSZ 215. cikkre alapított korlátozó intézkedések vonatkozásában az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésében előírt eljárást alkalmazza

   (EUMSZ 215. cikk és EUMSZ 291. cikk)

3. Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – A Bizottságra vagy a Tanácsra végrehajtási jogi aktusok elfogadása érdekében ruházott végrehajtási hatáskör – Végrehajtás – Fogalom – Egyedi hatályú jogi aktusok elfogadása – Bennfoglaltság

   (EUMSZ 291. cikk, (2) bekezdés)

4. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Jogalap – Az EUMSZ 215. cikk vagy az EUMSZ 291. cikk alapján elfogadott korlátozó intézkedések – Az elfogadási eljárások közötti különbségtétel – Az EUMSZ 291. cikk keretében a főképviselő és a Bizottság együttes javaslatától nem függő elfogadás – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány

   (EUMSZ 215. cikk; EUMSZ 263. cikk, (4) bekezdés, és EUMSZ 291. cikk, (2) bekezdés)

5. Intézmények jogi aktusai – Rendeletek – Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló rendelet – A Tanács által fenntartott végrehajtási hatáskörök – Megengedhetőség – Feltételek – Különleges és indokolt esetek

   (EUSZ 291. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 296. cikk; 2010/413/KKBP tanácsi határozat; 267/2012 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés)

6. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A jogalap említésére vonatkozó kötelezettség – Hiány más elemek alapján történő meghatározás esetén

   (EUMSZ 296. cikk)

7. Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Végrehajtási hatáskör alapján elfogadott intézkedések – A végrehajtási jogi aktusnak az alap‑jogiaktussal összhangban történő értelmezése – A szóban forgó szabályozás hátterének figyelembevétele

   (EUMSZ 215. cikk, (2) bekezdés; 267/2012 tanácsi rendelet)

1.  Mivel valamely korlátozó intézkedésekről szóló rendelet bevezető hivatkozásainak egyértelműen meg kell jelölniük a hatáskörrel rendelkező intézményt valamely személlyel vagy szervezettel szemben ilyen intézkedések elfogadására felhatalmazó jogi alapot, nem szükséges az, hogy a jogalapként említett rendelkezésben megjelöljék az ennek alapján elfogadható jogi aktusok jogi formáját ahhoz, hogy az e rendelkezésre való hivatkozás az említett rendelet jogi alapját illetően kellő indokolásnak minősüljön.

   (vö. 19. pont)

2.  Az EUMSZ 215. cikknek magából a szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az, hogy az annak alapján elfogadott rendelet az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek mellett végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra vagy a Tanácsra, amikor az e rendeletben előírt egyes korlátozó intézkedések végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie. Különösen, az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdéséből nem tűnik ki, hogy a természetes és jogi személyekkel, csoportokkal vagy nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szemben hozott egyedi korlátozó intézkedéseket szükségszerűen az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdésében előírt eljárás szerint kell elfogadni, és azt az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése alapján nem lehet megtenni.

   Egyébiránt az EUM‑Szerződés egyetlen rendelkezése sem írja elő, hogy e Szerződésnek az intézményi és pénzügyi rendelkezésekre vonatkozó hatodik része a korlátozó intézkedések tárgyában nem alkalmazható. Az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésének alkalmazása nem volt tehát kizárt, amennyiben az e rendelkezés által előírt feltételek teljesültek.

   (vö. 34., 35. pont)

3.  Az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésében szereplő, a „végrehajtás” fogalma egyszerre foglalja magában az alkalmazási szabályok kidolgozását és a szabályok egyedi esetekre, egyedi hatályú jogi aktusok révén történő alkalmazását.

   (vö. 36. pont)

4.  Tekintettel arra, hogy egy jegyzékbe vételnek az érintett személy vagy szervezet szabadságaira és alapvető jogaira jelentős negatív hatása van, a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek listájára történő bármely felvétel, függetlenül attól, hogy az az EUMSZ 215. cikken vagy az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésén alapul, megnyitja e személy vagy szervezet számára – amennyiben e jegyzékbe vétel e személy vagy szervezet tekintetében egyedi határozathoz hasonló – az uniós bírósághoz való fordulás jogát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelően, különösen azért, hogy ellenőrizzék ezen egyedi határozatnak az alap‑jogiaktusban kifejtett általános jegyzékbe vételi kritériumoknak való megfelelését.

   Másfelől az EUMSZ 215. cikk szerinti és az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás közötti különbség mögött az a szándék húzódik meg, hogy a korlátozó intézkedések területén objektív kritériumok alapján különbséget tegyenek az alap‑jogiaktus és a végrehajtási jogi aktus között. Ebben az összefüggésben az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdésében előírt, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság által előterjesztett együttes javaslatra vonatkozó követelmény az ebben a rendelkezésben előírt eljáráshoz tartozó feltételnek, nem pedig olyan eljárásjogi garanciának minősül, amelyet általánosan bármely olyan személy vagy szervezet javára el kellene ismerni, aki, illetve amely a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos jegyzékbe bármely jogalappal történő felvétel hatálya alatt áll. Következésképpen az, hogy a korlátozó intézkedéseknek az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdésén alapuló végrehajtási hatáskör gyakorlásának keretében való elfogadása – az EUMSZ 215. cikk (1) bekezdésében előírt eljárással összefüggő esettel ellentétben – nem függ az ilyen együttes javaslat előterjesztésétől, nem tekinthető az ilyen jegyzékbe történő felvétel tárgyában az egyenlő bánásmód elve megsértésének.

   (vö. 44., 45. pont)

5.  A pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések elfogadása során az összhang, a koordináció és a gyorsaság szükségletei igazolják, hogy az EUM‑Szerződés alapján elfogadott jegyzékbe vételi intézkedéseket, és az azokat kísérő, a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott jegyzékbe vételi intézkedéseket az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerinti különleges esetekbe tartozónak tekintsék, amely igazolja azt, hogy eltérjenek attól az elvtől, amely szerint alapesetben a Bizottságra tartozik e hatáskör gyakorlása. Következésképpen a Tanács jogszerűen tarthatja fenn a végrehajtási hatáskört.

   Másfelől ami a valamely hatáskör Tanácsra való ruházásának igazolására vonatkozó feltételt illeti, a szóban forgó jogi aktust az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése szerint kellően indokoltnak kell tekinteni, ha a Tanács részére végrehajtási hatáskört fenntartó kikötés jelenlétére, valamint e fenntartásnak a szóban forgó jogi aktusnál korábbi jogi aktusban lévő igazolására tekintettel a Tanács ezen hatáskörének fennállásáról tudható az, hogy e hatáskör annak a háttérnek a részét képezi, amelyben a szóban forgó jogi aktust elfogadták.

   (vö. 56., 58., 60., 64. pont)

6.  Valamely jogi aktus indokolásában az EUM‑Szerződés pontos rendelkezésére való hivatkozás elmulasztása nem minősülhet lényeges hibának, amikor e jogi aktus jogalapja a jogi aktus más elemei alapján meghatározható.

   (vö. 66. pont)

7.  Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedéseket előíró rendeletet nemcsak a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott, az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésében említett határozat tükrében, hanem azon történeti összefüggésben is értelmezni kell, amelybe az Unió által elfogadott rendelkezések illeszkednek, és amelyekbe e rendelet illeszkedik. Ugyanez vonatkozik a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott határozatra, amelyet azon összefüggés figyelembevételével kell értelmezni, amelybe e határozat illeszkedik.

   (vö. 78. pont)