C‑395/14. sz. ügy

Vodafone GmbH

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(a Bundesverwaltungsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozása — 2002/21/EK irányelv — A 7. cikk (3) bekezdése — Az elektronikus hírközlés belső piacának konszolidációjára vonatkozó eljárás — 2002/19/EK irányelv — 8. cikk és 13. cikk — Egy bizonyos piacon jelentős piaci erővel rendelkezőként kijelölt üzemeltető — A nemzeti szabályozó hatóságok által előírt kötelezettségek — Árellenőrzési és költségszámítási kötelezettségek — Mobilhívás‑végződtetési díjak engedélyezése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2016. január 14.

1. Jogszabályok közelítése — Távközlési ágazat — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — Szabályozási háttér — 2002/19 irányelv — A 8. cikk (2) bekezdése és a 13. cikk (1) bekezdése — 2002/21 irányelv — A 16. cikk (2) bekezdése — A nemzeti szabályozó hatóságok azon jogköre, hogy valamely jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltető számára díjai engedélyeztetését írja elő — Kötelezettség, amely több konszolidációs eljárás tárgyát képezheti

   (2002/19 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, (2) bekezdés, és 13. cikk, (1) bekezdés, és 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (3) bekezdés, 16. cikk, (2) és (4) bekezdés)

2. Európai uniós jog — Értelmezés — Módszerek — Szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezés

3. Jogszabályok közelítése — Távközlési ágazat — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — Szabályozási háttér — 2002/19 és 2002/21 irányelv — A tervezett mobilhívás‑végződtetési díjak nemzeti szabályozó hatóság általi engedélyezése — Az árszabályozáshoz kapcsolódó kötelezettségekre vonatkozó, a 2002/21 irányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti konszolidációs eljárás alá tartozó intézkedés — A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás

   (2002/19 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 8. cikk, és 13. cikk, (1) bekezdés, és 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (3) bekezdés, a) és b) pont)

1.  Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv (keretirányelv) 7. cikke (3) bekezdésének és 16. cikke (4) bekezdésének, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19 irányelv („hozzáférési irányelv”) 8. cikke (2) bekezdésének és 13. cikke (1) bekezdésének együttes értelmezéséből következik, hogy amennyiben valamely nemzeti szabályozó hatóság az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkezőként kijelölt üzemeltetővel szemben olyan intézkedést kíván elfogadni, amely „az összekapcsolás és/vagy a hozzáférés bizonyos típusainak szolgáltatása tekintetében a költségmegtérülésre és az árszabályozásra vonatkozó kötelezettségeket [állapít] meg – beleértve az árak költségalapúságára vonatkozó és a költségszámítási rendszerekre vonatkozó kötelezettségeket –”, valamint befolyásolná a tagállamok közötti kereskedelmet, e nemzeti szabályozó hatóság köteles lefolytatni az e 7. cikk (3) bekezdése szerinti konszolidációs eljárást.

   E tekintetben nem releváns az, hogy e konszolidációs eljárást korábban már lefolytatták a keretirányelv 16. cikkének megfelelő piacelemzési eljárás keretében, amelynek nyomán már állapíthattak meg kötelezettséget az érintett üzemeltetőre, mivel a keretirányelv ezen 16. cikk (2) bekezdésében annak előírásával, hogy a nemzeti szabályozó hatóság köteles dönteni arról, hogy a többek között a hozzáférési irányelv 8. cikkében foglalt és a vállalkozás terhelő kötelezettségeket „állapít‑e meg, tart‑e fenn, módosít‑e, vagy az ilyen kötelezettséget megszünteti‑e”, kifejezetten arra irányul, hogy ugyanazon kötelezettség több konszolidációs eljárás tárgya lehessen, és adott esetben e kötelezettség megállapításához, fenntartásához, módosításához vagy megszüntetéséhez vezessen.

   (vö. 35., 36. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 40. pont)

3.  Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv (keretirányelv) 7. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság arra kötelezte a jelentős piaci erővel rendelkezőként kijelölt üzemeltetőt, hogy mobilhívás‑végződtetési szolgáltatásokat nyújtson, és az e szolgáltatások díjait az e rendelkezésben rögzített eljárás szerint engedélyezési kötelezettségnek vetette alá, e nemzeti szabályozó hatóság köteles ezen eljárást e díjak ezen üzemeltetőnek való minden engedélyezése előtt újból lefolytatni, amennyiben ez utóbbi engedélyezés e rendelkezés értelmében véve befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet.

   Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19 irányelv („hozzáférési irányelv”) 13. cikke (1) bekezdésének szövegéből ugyanis az következik, hogy az ilyen engedély megadása az említett rendelkezésben említett árszabályozásra vonatkozó kötelezettségek közé tartozik, amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságok ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében megalapozottan állapítanak meg a mobiltávközlési piacon jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltetőre, és amelyek – noha tervezettek, és ha a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolnák – e 8. cikk (4) bekezdése értelmében csak a keretirányelv 7. cikke szerinti eljárás alapján állapíthatók meg. Ezen értelmezést, amely nem ellentétes a szubszidiaritás és az arányosság elvével, mivel nem jár azzal a hatással, hogy az Európai Bizottságnak az elektronikus hírközlési szolgáltatások díjainak hivatalból való meghatározására kiterjedő hatáskört biztosítson, megerősíti az a szövegkörnyezet, amelynek e rendelkezés a részét képezi, valamint a hozzáférési irányelv és a keretirányelv által egyaránt követett célok. A harmonizáció, a koordinálás, az együttműködés és az átláthatóság keretirányelv és a hozzáférési irányelv által követett céljainak együttese kerülne ugyanis veszélybe, ha a mobilhívás‑végződtetési díjak engedélyezésére nem kellene alkalmazni a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti konszolidációs eljárást.

   Továbbá sem e rendelkezések szövege, sem a hozzáférési irányelv vagy a keretirányelv általános rendszere, sem pedig az általuk követett célok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az uniós jogalkotó a hozzáférési irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében említett, az árszabályozáshoz kapcsolódó kötelezettségek körében különbséget kívánt tenni a keretirányelv 7. cikke (3) bekezdésében foglalt eljárás alá tartozó úgynevezett „alap‑”, „alapvető” vagy „szabályozói” intézkedések és az említett eljárást esetlegesen elkerülő, az első intézkedéseket „végrehajtó” intézkedések között.

   Ami azt a kérdést illeti, hogy a mobilhívás‑végződtetési díjak engedélyezése a keretirányelv 7. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében véve befolyásolná‑e a tagállamok közötti kereskedelmet, a nemzeti szabályozó hatóságok által tervezett intézkedés akkor jár az e rendelkezés értelmében vett ilyen befolyással, amennyiben alkalmas arra, hogy nem jelentéktelen mértékben, közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális hatást gyakoroljon a tagállamok közötti kereskedelemre.

   (vö. 44., 45., 47., 48., 50., 51., 54., 55., 58. pont és a rendelkező rész)