C‑304/14. sz. ügy

Secretary of State for the Home Department

kontra

CS

(az Upper Tribunal [Immigration and Asylum Chamber] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Uniós polgárság — EUMSZ 20. cikk — Kiskorú, uniós polgár gyermek eltartásáról gondoskodó harmadik állambeli állampolgár — Tartózkodási jog abban a tagállamban, amelynek a gyermek állampolgára — A gyermek szülőjének büntetőjogi felelősségét megállapító ítéletek — A szülőre vonatkozó kiutasítási határozat, amely az érintett gyermek közvetett kiutasítását eredményezi”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2016. szeptember 13.

Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – A beutazási és tartózkodási jog közrendi vagy közbiztonsági okokból való korlátozása – Tagállami szabályozás, amely előírja egy harmadik állam olyan állampolgárának ezen állam területéről a harmadik államba való kiutasítását, akinek büntetőjogi felelőssége megállapítást nyert, jóllehet ő egy kiskorú gyermek felügyeletét ténylegesen ellátó személy, amely gyermek e tagállam állampolgára, és születésétől fogva ott él anélkül, hogy szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta volna – Az említett harmadik állambeli állampolgárt kiutasító intézkedés, amely e gyermek számára előírja, hogy hagyja el az Unió területét – Megengedhetetlenség – Korlátok – Az említett állampolgár személyes magatartásán alapuló kiutasítási intézkedés elfogadása – Megengedhetőség – Feltételek – A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat

(EUMSZ 20. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. cikk, és 24. cikk, (2) bekezdés)

Az EUMSZ 20. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amely azt írja elő, hogy e tagállam területéről egy harmadik államba kell kiutasítani e harmadik állam olyan állampolgárát, akinek büntetőjogi felelőssége megállapítást nyert, jóllehet ő egy kiskorú gyermek felügyeletét ténylegesen ellátó személy, amely gyermek e tagállam állampolgára, és születésétől fogva ott él anélkül, hogy szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta volna, amennyiben az érintett kiutasítása e gyermek számára az Európai Unió területének elhagyásával járna, megfosztva őt ekként az őt uniós polgárként megillető jogai lényegének tényleges élvezetétől. A tagállam mindazonáltal, kivételes körülmények között elfogadhat kiutasító intézkedést azzal a feltétellel, hogy az harmadik állam állampolgárának olyan személyes magatartásán alapul, amely e tagállam társadalma valamely alapvető érdekének valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélyeztetését valósítja meg, és hogy a különböző fennálló érdekek figyelembevételén alapul, aminek a vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

Ugyanis jóllehet az EUMSZ 20. cikk nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy valamely, többek között a közrend fenntartására és a közbiztonság megőrzésére vonatkozó kivételre hivatkozzanak, amennyiben valamely harmadik állambeli állampolgár helyzete az uniós jog hatálya alá tartozik, a helyzete értékelése során figyelembe kell venni a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke kimondja, amely cikket a gyermek mindenek felett álló érdekének szem előtt tartására vonatkozó, a Charta 24. cikkének (2) bekezdésében elismert kötelezettséggel összefüggésben kell értelmezni Továbbá, a „közrend” és a „közbiztonság” fogalmát az uniós polgárok vagy családtagjaik tartózkodási jogától való eltérés igazolásaként szigorúan kell érteni, ezért azok tartalmát a tagállamok nem határozhatják meg egyoldalúan az uniós intézmények ellenőrzése nélkül.

A „közrend” fogalma minden esetben azt feltételezi, hogy – a társadalmi rend megzavarásán túl, amelyet valamennyi jogsértés megvalósít – olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély álljon fenn, amely a társadalom valamely alapvető érdekét érinti. Ami a „közbiztonság” fogalmát illeti, kitűnik, e fogalom magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát, következésképpen pedig az alapvető állami intézmények és közszolgáltatások működésének veszélyeztetése, valamint a lakosság fennmaradása, akárcsak a külkapcsolatok vagy a népek békés együttélése súlyos megzavarásának a kockázata, vagy a katonai érdekek veszélyeztetése hatással lehet a közbiztonságra. Továbbá a bűnszövetségben elkövetett kábítószer‑kereskedelemmel kapcsolatos bűnözés elleni vagy a terrorizmus elleni küzdelem a „közbiztonság” fogalma alá tartozik. Ebben az összefüggésben amennyiben a kiutasító határozat a közrendre vagy a közbiztonságra nézve valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély fennállásán alapul, tekintettel harmadik állam olyan állampolgára által elkövetett bűncselekményekre, aki uniós polgár gyermekeinek kizárólagos felügyeletét látja el, egy ilyen határozat összhangban állhat az uniós joggal.

Ezzel szemben nem vonható le automatikusan ilyen következtetés kizárólag az érintett büntetett előélete alapján. Ilyen következtetésre kizárólag a nemzeti bíróság juthat az ügy aktuális és releváns körülményei összességének konkrét értékelése alapján, az arányosság elvére, a gyermek mindenek felett álló érdekére és az alapvető jogokra tekintettel, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja. Ezen értékelés során tehát figyelembe kell venni az érintett egyén személyes magatartását, az érintett adott tagállam területén való tartózkodásának időtartamát és jogszerű jellegét, az elkövetett bűncselekmény természetét és súlyát, az érintett társadalomra való tényleges veszélyességének mértékét, a szóban forgó gyermek életkorát és egészségi állapotát, valamint családi és gazdasági helyzetét.

E tekintetben a nemzeti bíróság feladata mérlegelni egyrészről a szóban forgó harmadik állambeli állampolgár bűnöző magatartása társadalomra való veszélyességének mértékét, másfelől pedig azt, hogy milyen esetleges következményekkel járhat egy ilyen magatartás az érintett tagállam közrendjére vagy közbiztonságára nézve. A nemzeti bíróságnak az általa elvégzendő mérlegelés keretében figyelembe kell vennie továbbá azokat az alapvető jogokat, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja, különösen a magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, amelyet a Charta 7. cikke rögzít, valamint biztosítania kell az arányosság elvének tiszteletben tartását. A jelen ügyben a fennálló érdekek mérlegelése során tekintetbe kell venni a gyermek mindenek felett álló érdekét. Különös figyelmet kell fordítani életkorára, az érintett tagállamban fennálló helyzetére és a szülőtől való függésének mértékére.

(vö. 36–42., 47–50. pont és a rendelkező rész)