Affaire C‑274/14. sz. ügy

A Banco de Santander SA által indított eljárás

(a Tribunal Económico ‑Administrativo Central [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

 A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. január 21.

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 267. cikk – A »nemzeti bíróság« fogalma – Szempontok – Az érintett nemzeti szerv függetlensége – A tagok elmozdíthatatlansága – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlansága”

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az EUMSZ 267. cikk értelmében vett nemzeti bíróság – Fogalom – Tribunal Económico‑Administrativo Central (Spanyolország) – Kizártság

(EUMSZ 267. cikk)

(lásd: 51–77. pontot)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az EUMSZ 267. cikk értelmében vett nemzeti bíróság – Fogalom – Függetlenségre vonatkozó feltétel – Az érintett nemzeti szerv tagjainak jogállása – Az elmozdíthatatlanság követelménye – Terjedelem

(EUMSZ 267. cikk)

(lásd: 58–60., 64–71. pont)

3.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Az EUMSZ 267. cikk értelmében vett nemzeti bíróság – Fogalom – Függetlenségre vonatkozó feltétel – Pártatlanság – Fogalom

(EUMSZ 267. cikk)

(lásd: 61–63., 72–77. pont)

4.        Uniós jog – Elsőbbség – Ellentétes nemzeti jog – Államok által nyújtott támogatások – Jogszabály alapján adóügyi panaszok elbírálására létrehozott nemzeti szerv – A közvetlen hatályú uniós jogi rendelkezésekkel ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazásának mellőzésére vonatkozó kötelezettség

(az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése)

(lásd: 78. pont)

5.        Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – Az előzetes döntéshozatali mechanizmus hatékonysága és az uniós jog értelmezésének egységessége biztosításának szükségessége – A függetlenség és a pártatlanság követelményeit nem teljesítő fórum számára kizárólagos döntéshozatali hatáskört biztosító nemzeti szabályozás – A megengedhetőség feltételei – Az ilyen fórum határozataival szembeni bírósági jogorvoslati lehetőségek fennállása

(EUMSZ 267. cikk)

(lásd: 79. pont)

Összefoglalás

A 2020. január 21‑én kihirdetett Banco de Santander ítéletben (C‑274/14) a Bíróság nagytanácsa elfogadhatatlannak nyilvánította a Tribunal Económico‑Administrativo Central (központi adóügyi közigazgatási bíróság, Spanyolország; a továbbiakban: a kérdést előterjesztő szerv) előzetes döntéshozatal iránti kérelmét amiatt, hogy ez a szerv nem felel meg az ahhoz szükséges, függetlenségre vonatkozó feltételnek, hogy az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak” minősüljön.

A kérdést előterjesztő szerv által a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényegében a Bizottság által a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációra vonatkozó spanyol program keretében nyújtott állami támogatások tárgyában elfogadott, egymást követő határozatok(1) értelmezésére és érvényességére vonatkozik. A Bírósághoz ezt a kérelmet a Banco de Santander és az Inspección Financiera (pénzügyi felügyeleti hatóság, Spanyolország) között egy német jog szerinti holdingtársaság teljes társasági részesedéseinek e bank általi megszerzéséből származó pénzügyi goodwill levonása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő. A vonatkozó nemzeti szabályozás szerint a kérdést előterjesztő szerv hatáskörébe tartozik az egyes központi adóhatóságok, így a jelen ügyben érintett adóhatóság által hozott határozatokkal szembeni panaszok elbírálása, illetve fellebbviteli testületként a többi – behatárolt illetékességgel bíró – Tribunales Económico‑Administrativos (adóügyi közigazgatási bíróságok) által elfogadott egyes határozatok felülvizsgálata. A kérdést előterjesztő szerv különtanácsa foglalkozik a jogegységi rendkívüli jogorvoslatokkal, amelyeket szükség szerint a gazdasági és pénzügyi minisztérium adózásért felelős főigazgatója terjeszthet elő.

A Bíróság megállapította, hogy elöljáróban a legutóbbi ítélkezési gyakorlata(2) fényében meg kell vizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő szerv az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak” minősül‑e.

A Bíróság mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy ez a minősítés többek között azt jelenti, hogy a kérdést előterjesztő szerv megfelel a függetlenségre vonatkozó kritériumnak. A nemzeti bíróságok függetlensége ugyanis különösen alapvető azon igazságügyi együttműködési rendszer megfelelő működése szempontjából, amelyet az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali mechanizmus megtestesít, amennyiben e mechanizmust csak olyan, az uniós jog alkalmazásáért felelős fórum hozhatja működésbe, amely többek között ezen, függetlenségre vonatkozó feltételt teljesíti.

Először is a Bíróság hangsúlyozta, hogy a „függetlenség” fogalmának külső aspektusa azt követeli meg, hogy az érintett szerv teljesen autonóm módon gyakorolja feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna, ami különösen azt jelenti, hogy olyan garanciákat nyújtó, kifejezett jogszabályi rendelkezések útján kell meghatározni a szerv tagjai elmozdításának eseteit, amelyek megfelelnek a bírák függetlenségének szerves részét képező elmozdíthatatlanság elvének. Márpedig a Bíróság megállapította, hogy a kérdést előterjesztő szerv tagjai a gazdasági és pénzügyi miniszter javaslatára a miniszterek tanácsa által királyi rendelettel visszahívhatók, anélkül hogy e visszahívás lehetőségét külön jogszabály rögzítené, így e szerv tagjaira csupán a közigazgatási jog általános szabályai szerinti garanciák vonatkoznak.

Másodszor, a „függetlenség” belső aspektusát illetően a Bíróság emlékeztetett arra, hogy ez a „pártatlanság” fogalmához kapcsolódik, amely megköveteli az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita megoldása során a jogszabály szigorú alkalmazásán kívül semmilyen más érdek ne érvényesüljön. Ennek megfelelően a „függetlenség” fogalma azt jelenti, hogy az érintett fórum ahhoz a hatósághoz képest, amely a jogorvoslattal megtámadott határozatot hozta, „harmadik személynek” minősül. Márpedig a kérdést előterjesztő szerv különtanácsa elé terjeszthető, e szerv határozataival szembeni rendkívüli jogorvoslat jellemzői alapján nem tekinthető úgy, hogy ez a szerv az ütköző érdekek szempontjából „harmadik személynek” minősülne. A Bíróság megjegyezte többek között, hogy kizárólag a gazdasági és pénzügyi minisztérium adózásért felelős főigazgatójának feladata, hogy ilyen rendkívüli jogorvoslatot kezdeményezzen, aki maga is részt vesz az e keresetet megvizsgáló tanácsban, akárcsak az azon adóhatóság főigazgatója vagy a hatóság azon osztályának igazgatója, amely alá a rendkívüli jogorvoslat tárgyát képező határozatot kibocsátó szerv tartozik.

A Bíróság hozzátette, hogy az, hogy a kérdést előterjesztő szerv nem minősül az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak”, nem mentesíti őt annak kötelezettsége alól, hogy a határozathozatal során az uniós jog alkalmazását biztosítsa, vagy hogy a közvetlen hatályú uniós jogi rendelkezésekkel ellentétesnek tűnő nemzeti rendelkezések alkalmazását szükség szerint mellőzze. Egyébiránt a kérdést előterjesztő szerv határozataival szembeni bírósági jogorvoslati lehetőségek fennállása biztosítja az előzetes döntéshozatali mechanizmus hatékonyságát, mivel a nemzeti bíróságoknak lehetőségük van arra, illetve adott esetben kötelesek arra, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszenek a Bíróság elé, amennyiben az uniós jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó döntésre van szükség az ítéletük meghozatalához.

1      A külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2009. október 28‑i 2011/5/EK bizottsági határozat (HL 2011. L7., 48. o.); A külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról C 45/07 (ex NN 51/07, ex CP 9/07) szóló, 2011. január 12‑i 2011/282/EU bizottsági határozat (HL 2011. L 135., 1. o.); a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén az üzleti vagy cégértékre alkalmazott adózási amortizációra vonatkozó program keretében Spanyolország által végrehajtott SA.35550 (13/C) (ex 13/NN) (ex 12/CP) számú állami támogatásról szóló, 2014. október 15‑i (EU) 2015/314 bizottsági határozat (HL 2015. L 56., 38. o.).

2      A Bíróság az értékelésében különösen a 2017. február 16‑i Margarit Panicello ítéletre (C‑503/15, EU:C:2017:126), a 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletre (C‑64/16, EU:C:2018:117), és a 2019. június 24‑i Bizottság kontra Lengyelország (A legfelsőbb bíróság függetlensége) ítéletre (C‑619/18, EU:C:2019:531) hivatkozott.