This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62014CJ0269
Kansaneläkelaitos
Kansaneläkelaitos
A Bíróság (hetedik tanács) 2015. május 21‑i ítélete – Kansaneläkelaitos
(C‑269/14. sz. ügy) ( 1 )
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közbeszerzési szerződések — 2004/18/EK irányelv — Az 1. cikk (4) bekezdése — Szolgáltatási koncesszió — Fogalom — Társadalombiztosítási hatóság és taxis vállalkozások közötti, olyan szerződési rendszer, amely a biztosítottak szállítási költségeinek közvetlen megtérítésére irányuló elektronikus eljárást, valamint a szállítási eszközök foglalására vonatkozó rendszert ír elő”
|
1. |
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Az uniós jog releváns rendelkezéseinek azonosítása — A nemzeti bíróság hatásköre — Az értelmezett rendelkezések alkalmazása (EUMSZ 267. cikk) (vö. 25. pont) |
|
2. |
Jogszabályok közelítése — Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai — 2004/18 irányelv — Hatály — Közszolgáltatási koncesszió — Fogalom — Szerződés, amely arról rendelkezik, hogy a szerződő fél harmadik személyektől díjat szed — Bennfoglaltság — Feltételek — A szóban forgó szolgáltatás működtetésével járó kockázatnak teljes egészében vagy jelentős részben a szerződő félre való áthárítása — A nemzeti bíróság általi értékelés (2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (4) bekezdés) (vö. 28., 31–35., 41. pont és a rendelkező rész) |
Rendelkező rész
Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan szerződési rendszer, mint amely az alapügy tárgyát képezi, e rendelkezés értelmében „szolgáltatási koncessziónak” minősülhet, amennyiben az ajánlatkérő a gazdasági hasznosítással járó, őt terhelő kockázatot teljes egészében vagy jelentős részben áthárította, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia az e szerződési rendszerben szereplő ügyletek valamennyi jellemzőjének a figyelembevételével.
A Bíróság (hetedik tanács) 2015. május 21‑i ítélete – Kansaneläkelaitos
(C‑269/14. sz. ügy) ( 1 )
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Közbeszerzési szerződések — 2004/18/EK irányelv — Az 1. cikk (4) bekezdése — Szolgáltatási koncesszió — Fogalom — Társadalombiztosítási hatóság és taxis vállalkozások közötti, olyan szerződési rendszer, amely a biztosítottak szállítási költségeinek közvetlen megtérítésére irányuló elektronikus eljárást, valamint a szállítási eszközök foglalására vonatkozó rendszert ír elő”
|
1. |
Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Az uniós jog releváns rendelkezéseinek azonosítása — A nemzeti bíróság hatásköre — Az értelmezett rendelkezések alkalmazása (EUMSZ 267. cikk) (vö. 25. pont) |
|
2. |
Jogszabályok közelítése — Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai — 2004/18 irányelv — Hatály — Közszolgáltatási koncesszió — Fogalom — Szerződés, amely arról rendelkezik, hogy a szerződő fél harmadik személyektől díjat szed — Bennfoglaltság — Feltételek — A szóban forgó szolgáltatás működtetésével járó kockázatnak teljes egészében vagy jelentős részben a szerződő félre való áthárítása — A nemzeti bíróság általi értékelés (2004/18 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (4) bekezdés) (vö. 28., 31–35., 41. pont és a rendelkező rész) |
Rendelkező rész
Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan szerződési rendszer, mint amely az alapügy tárgyát képezi, e rendelkezés értelmében „szolgáltatási koncessziónak” minősülhet, amennyiben az ajánlatkérő a gazdasági hasznosítással járó, őt terhelő kockázatot teljes egészében vagy jelentős részben áthárította, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia az e szerződési rendszerben szereplő ügyletek valamennyi jellemzőjének a figyelembevételével.