C‑255/14. sz. ügy

Robert Michal Chmielewski

kontra

Nemzeti Adó‑ és Vámhivatal Dél‑alföldi Regionális Vám‑ és Pénzügyőri Főigazgatósága

(a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 1889/2005/EK rendelet — Az Európai Unió területére belépő, illetve az Európai Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzése — Nyilatkozattételi kötelezettség — 3. és 9. cikk — Megsértés — Szankciók — Arányosság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2015. július 16.

1. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Az Európai Unió területére belépő, illetve az Európai Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzése – 1889/2005 rendelet – Nyilatkozattételi kötelezettség – Megsértés – Szankciók – Tagállamok mérlegelési jogköre – Kötelezettség minden egyes eset konkrét és sajátos körülményeinek figyelembe vételére – Hiány

   (1889/2005 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. és 9. cikk, (1) bekezdés)

2. A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Az Európai Unió területére belépő, illetve az Európai Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzése – 1889/2005 rendelet – Nyilatkozattételi kötelezettség – Megsértés – Szankciók – Az 50000 eurót meghaladó összegű, be nem jelentett készpénz 60%‑ának megfelelő közigazgatási bírság megfizetését elrendelő nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Az arányosság elvének megsértése

   (1889/2005 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, 4. cikk, (2) bekezdés és 9. cikk, (1) bekezdés)

1.  Az arányossági feltétel, amelynek a tagállamok által a Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló 1889/2005 rendelet 9. cikke értelmében bevezetett szankcióknak meg kell felelniük, nem kötelezi arra a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, hogy minden egyes eset konkrét és egyedi körülményeit figyelembe vegyék.

   Ugyanis a tagállamok az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az ugyanezen rendelet 3. cikke szerinti nyilatkozattételi kötelezettség betartásának biztosítása céljából általuk alkalmazott szankciók megválasztása terén, feltéve hogy e kötelezettség megsértése egyszerűen, hatékonyan és eredményesen szankcionálható, anélkül hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak szükségszerűen figyelembe kelljen venniük olyan egyéb körülményeket, mint a szándékosság vagy a cselekményismétlés.

   (vö. 28., 29. pont)

2.  A Közösség területére belépő, illetve a Közösség területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről szóló 1889/2005 rendelet 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ezen rendelet 3. cikke szerinti nyilatkozattételi kötelezettség megsértését 50000 eurót meghaladó összegű be nem jelentett készpénz esetén ezen összeg 60%‑ának megfelelő összegű közigazgatási bírság megfizetésére kötelezéssel szankcionálja.

   Az ilyen bírság ugyanis meghaladja azt a mértéket, ami e kötelezettség betartásának és az e rendelet által követetett célok megvalósításának biztosításához szükséges.

   E tekintetben az 1889/2005 rendelet 9. cikke szerinti szankció nem az esetleges csalások és jogellenes tevékenységek, hanem kizárólag az említett kötelezettség megsértésének szankcionálására irányul.

   E vonatkozásban – amint az az említett rendelet (3) és (15) preambulumbekezdéséből is kitűnik – e rendelet az Unió területére belépő, illetve az azt elhagyó készpénz hatékonyabb ellenőrzésére irányul, annak érdekében, hogy megakadályozza a jogellenes tevékenységekből származó jövedelmeknek a pénzügyi rendszerbe történő bevezetését, miközben tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket.

   Másrészt az 1889/2005 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a készpénz közigazgatási határozattal és a nemzeti jogszabályok feltételeinek megfelelően történő lefoglalását, amennyiben az nem szerepelt az e rendelet 3. cikke szerinti nyilatkozatban, többek között annak érdekében, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok elvégezhessék az e készpénz származásával, tervezett felhasználásával és rendeltetésével kapcsolatos szükséges ellenőrzéseket. Így az a szankció, amely alacsonyabb összegű bírság mellett az e 3. cikk szerint be nem jelentett készpénznek a lefoglalásából áll, alkalmas arra, hogy az említett rendelet által követett célokat elérje úgy, hogy nem lépi túl az ahhoz szükséges mértéket.

   (vö. 30–33., 35. pont és a rendelkező rész)