C‑247/14. P. sz. ügy

HeidelbergCement AG

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés — Verseny — »Cement és kapcsolódó termékek« piaca — Közigazgatási eljárás — 1/2003/EK rendelet — A 18. cikk (1) és (3) bekezdése — Információkérő határozat — Indokolás — A kérelem meghatározottsága”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2016. március 10.

1. Fellebbezés – Jogalapok – Elégtelen vagy ellentmondó indokolás – Elfogadhatóság

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés)

2. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az indokolási kötelezettségnek az adott ügy körülményeire tekintettel való értékelése – Valamennyi releváns ténybeli és jogi elem meghatározásának szükségessége – Hiány

   (EUMSZ 296. cikk)

3. Verseny – Közigazgatási eljárás – Tájékoztatáskérés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

   (EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk, (3) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 15. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 16. pont)

3.  Ami az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti információkérő határozat indokolását illeti, e rendelkezés meghatározza annak lényegi elemeit. Ez a sajátos indokolási kötelezettség alapvető követelmény nem csupán azért, hogy az információkérés indokoltsága kitűnjön, hanem azért is, hogy az érintett vállalkozások megérthessék, hogy a védelemhez való joguk megtartása mellett milyen mértékű együttműködésre kötelesek.

   Ami a kérelem céljának megjelölésére vonatkozó kötelezettséget illeti, e kötelezettség azt jelenti, hogy a Bizottságnak a kérelmében meg kell jelölnie a vizsgálatának tárgyát, tehát meg kell határoznia a versenyszabályokba ütköző állítólagos jogsértést. E tekintetben a Bizottság nem köteles a feltételezett jogsértésekről birtokában lévő valamennyi információt közölni az információkérő határozat címzettjével, és nem köteles e jogsértések pontos jogi minősítésére sem, amennyiben világosan megjelöli a vizsgálni kívánt feltételezéseket. Márpedig, mivel az információk szükségességét az információkérésben megjelölt célhoz viszonyítva kell értékelni, ezt a célt kellő pontossággal kell megjelölni, hiszen ellenkező esetben az információ szükségességét nem lehet meghatározni, és a Bíróság nem gyakorolhatja felülvizsgálati jogkörét.

   E tekintetben igaz, hogy az információkérés olyan vizsgálati intézkedésnek minősül, amelyet általában a kifogásközlést megelőző vizsgálati szakaszban alkalmaznak, és amelynek kizárólag az a célja, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye egy meghatározott ténybeli és jogi helyzet tényleges fennállásának és hatókörének megállapításához szükséges információk és dokumentumok összegyűjtését. Továbbá, jóllehet a Bíróság a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatokat illetően megállapította, hogy bár a Bizottságnak a lehető legpontosabban meg kell jelölnie, hogy mit keres, és azt, hogy a vizsgálatnak milyen tényezőkre kell kiterjednie, nem elengedhetetlen, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatból kitűnjön az érintett piac konkrét behatárolása, a feltételezett jogsértések pontos jogi minősítése vagy e jogsértések elkövetésének időszaka, a Bíróság ezt a megállapítást azzal indokolta, hogy a helyszíni vizsgálatra a vizsgálat elején kerül sor, tehát akkor, amikor a Bizottság még nem rendelkezik pontos információkkal. Mindazonáltal egy túlságosan szűkszavú, homályos és általános, illetve bizonyos tekintetben kétértelmű indokolás nem felel meg az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, egy olyan információkérés igazolására vonatkozó indokolási követelményeknek, amelyre több mint két évvel az első helyszíni vizsgálatokat és hónapokkal az eljárást megindító határozatot követően került sor, jóllehet a Bizottság már több információkéréssel fordult a jogsértésben való részvétellel gyanúsított vállalkozásokhoz.

   (vö. 17., 19–21., 24., 37–39. pont)