C‑132/14–C‑136/14. sz. egyesített ügyek

Európai Parlament

és

Európai Bizottság

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Megsemmisítés iránti kereset — 1385/2013/EU rendelet — 2013/62/EU irányelv — 2013/64/EU irányelv — Jogalap — EUMSZ 349. cikk — Az Európai Unió legkülső régiói — Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2015. december 15.

Uniós Szerződések — Területi hatály — Legkülső régiók — A Tanács azon hatásköre, hogy megállapítsa a Szerződések alkalmazási feltételeit — Korlátok — A másodlagos jogi aktusok alkalmazási feltételeinek megállapítása — Megengedhetőség — Az uniós jogi rendelkezések alkalmazhatóságának elhalasztása — Megengedhetőség

(EUSZ 52. cikk; EUMSZ 349. cikk és EUMSZ 355. cikk; 2012/419 tanácsi határozat, 2. cikk)

Az EUMSZ 349. cikk szövegéből következik, hogy az lehetővé teszi a Tanács számára, hogy meghozza a legkülső régiók gazdasági és társadalmi strukturális helyzetének figyelembevételére irányuló egyedi intézkedéseket. Azonban a Tanácsnak – e cikk harmadik bekezdésének megfelelően – módjában kell állnia, hogy olyan elemeket terjesszen elő, amelyek a tervezett egyedi intézkedés és a szóban forgó legkülső régió sajátos jellemzői és korlátai között fennálló kapcsolatot igazolják. Továbbá, amennyiben az EUMSZ 349. cikknek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló 2012/419 határozat 2. cikkével módosított első bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Tanács egyedi intézkedéseket fogad el, amelyek célja különösen az, hogy meghatározzák a Szerződések – így a közös politikák – alkalmazásának feltételeit a legkülső régiókban, az e cikk értelmében vett „a Szerződések alkalmazási feltételeit” úgy kell érteni, mint amelyek egyszerre kiterjednek az elsődleges uniós jog alkalmazására vonatkozó feltételekre és az ezen elsődleges jog alapján elfogadott másodlagos jogi aktusok alkalmazására vonatkozó feltételekre. Ezzel összefüggésben a valamely másodlagos jogi aktus területi hatályára vonatkozó pontosítás hiányában azt az EUSZ 52. cikk és az EUMSZ 355. cikk alapján kell meghatározni. Következésképpen az EUMSZ 349. cikk szövegéből és céljaiból, valamint a Szerződések rendszeréből következik, hogy az Unió legkülső régióit illetően az uniós jog valamennyi vívmányának területi hatályát különösen az EUSZ 52. cikknek és az EUMSZ 355. cikk (1) bekezdésének az együttes értelmezése, valamint az EUMSZ 349. cikk alapján elfogadott intézkedések határozzák meg.

Emellett az EUMSZ 349. cikk nem korlátozza a Tanács döntéshozatali jogkörét az intézkedések meghatározott csoportjára. Azon kívül ugyanis, hogy az „intézkedés” kifejezés kiterjed a Tanács által foganatosítható, bármilyen típusú aktusra, az EUMSZ 349. cikkben a „különösen” kifejezés használata azt jelenti, hogy az EUM‑Szerződés megalkotói nem akarták meghatározni azon intézkedéstípusok kimerítő listáját, amelyeket a Tanács e cikk alapján meghozhat. A Tanács azon lehetőségének korlátozása, hogy időben elhalassza valamely intézkedés alkalmazhatóságát, ellentétes lenne az EUMSZ 349. cikk célkitűzéseivel is, mivel semmilyen alapon nem zárható ki, hogy valamely uniós jogi rendelkezés teljes körű alkalmazhatóságának időbeli elhalasztása a legalkalmasabb intézkedésnek bizonyuljon valamely legkülső régió gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel.

(vö. 66., 69., 71., 72., 75., 76., 78., 81., 82. és 84. pont)