C‑110/14. sz. ügy

Horațiu Ovidiu Costea

kontra

SC Volksbank România SA

(a Judecătoria Oradea [Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 93/13/EGK irányelv — A 2. cikk b) pontja — A »fogyasztó« fogalma — Ügyvédi hivatást gyakorló természetes személy által kötött hitelmegállapodás — Olyan hitel visszafizetése, amelynek fedezete a hitelfelvevő ügyvédi irodájának tulajdonát képező ingatlan — Olyan hitelfelvevő, aki szükséges ismeretekkel rendelkezik valamely tisztességtelen feltételnek a szerződés megkötését megelőző értékeléséhez”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2015. szeptember 3.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre – A jogvita tényállásának megállapítása és értékelése

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A fogyasztó fogalma – Ügyvédi hivatást gyakorló és bankkal hitelmegállapodást kötő természetes személy – Bennfoglaltság – Feltétel – Olyan hitel visszafizetése, amelynek fedezete a hitelfelvevő ügyvédi irodájának tulajdonát képező ingatlan – Hatás hiánya

   (93/13 tanácsi irányelv, tizedik preambulumbekezdés, valamint 2. cikk, b) és c) pont)

3. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Célkitűzés

   (93/13 tanácsi irányelv, tizedik preambulumbekezdés és 6. cikk, (1) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 13. pont)

2.  A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 2. cikkének b) pontját akként kell értelmezni, hogy egy olyan természetes személyt, aki ügyvéd, és aki anélkül köt egy bankkal hitelmegállapodást, hogy a szerződés meghatározná a hitel célját, „fogyasztónak” lehet tekinteni e rendelkezés értelmében, amennyiben az említett szerződés nem kötődik ezen ügyvéd szakmai tevékenységéhez. Az a körülmény, hogy az ugyanezen szerződésből eredő követelés fedezetéül olyan jelzálog‑biztosíték szolgál, amelyről e személy ügyvédi irodájának képviselőjeként állapodott meg, és amelyet az említett személy szakmai tevékenységének gyakorlására szolgáló tárgyi eszközökön, például az ezen ügyvédi iroda tulajdonában lévő ingatlanon alapítottak, e tekintetben nem bír relevanciával.

   Amint azt a 93/13 irányelv tizedik preambulumbekezdése ugyanis kimondja, a tisztességtelen feltételekre vonatkozó egységes jogszabályokat a „fogyasztók”, valamint az „eladók és szolgáltatók” közötti valamennyi szerződésre alkalmazni kell. Az irányelv tehát a szerződő felek azon jellemzője szerint határozza meg azokat a szerződéseket, amelyekre alkalmazandó, hogy e szerződő felek üzleti tevékenységük keretében vagy azon kívül járnak‑e el.

   A „fogyasztó” 93/13 irányelv 2. cikke b) pontjának értelmében vett fogalma objektív jellegű, és független azon konkrét ismeretektől, amelyekkel az érintett személy rendelkezhet, vagy azon információktól, amelyekkel e személy ténylegesen rendelkezik. Az olyan szerződésre vonatkozó jogvitában eljáró nemzeti bíróság, amely ezen irányelv hatálya alá tartozhat, köteles a bizonyítékok összessége és különösen a szerződésben foglaltak fényében megvizsgálni, hogy a hitelfelvevőt az említett irányelv értelmében vett „fogyasztónak” lehet‑e minősíteni. Ehhez a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie az adott ügy minden olyan körülményét – különösen a vizsgált szerződés tárgyát képező áruk vagy szolgáltatások természetét –, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy ezt az árut vagy szolgáltatást milyen céllal vásárolták vagy vették igénybe.

   E tekintetben az az ügyvéd, aki egy saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körében eljáró természetes vagy jogi személlyel olyan szerződést köt, amely – hacsak nem ügyvédi irodájának tevékenységére vonatkozik – nem kötődik az ügyvédi hivatás gyakorlásához, e személlyel szemben hátrányos helyzetben van. Azon tény alapján, hogy egy ügyvéd magas szintű szakmai jártassággal rendelkezik, nem vélelmezhető, hogy egy eladóval vagy szolgáltatóval fennálló viszonyban nem ő a gyengébb fél.

   (vö. 15., 17., 21–23., 26., 27., 30. pont és rendelkező rész)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 18., 19. pont)