C‑105/14. sz. ügy

Ivo Taricco és társai

elleni

büntetőeljárás

(a Tribunale di Cuneo [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — A hozzáadottérték‑adó (héa) területén elkövetett bűncselekmények miatti büntetőeljárás — EUMSZ 325. cikk — Olyan abszolút elévülési időket előíró nemzeti jogszabály, amelyek a bűncselekmények büntetlenségét vonhatják maguk után — Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek lehetséges sérelme — A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy eltekintsen valamennyi olyan belső jogi rendelkezés alkalmazásától, amely sértheti az uniós jog által a tagállamokra rótt kötelezettségeket”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2015. szeptember 8.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések és az alapügy tárgyával össze nem függő kérdések

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Az Európai Unió saját forrásai – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – A csalás és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem – A tagállamokat terhelő, hatékony és visszatartó erejű szankciók alkalmazására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – A hozzáadottérték‑adó területén elkövetett bűncselekmények – Az elévülés félbeszakadása esetén a teljes büntetőjogi elévülési időt korlátozó nemzeti szabályozás, amely számos esetben büntetlenséget eredményezhet – Megengedhetetlenség – A nemzeti bíróságra háruló ellenőrzés

   (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 325. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2006/112 tanácsi irányelv)

3. Az Európai Unió saját forrásai – Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme – A csalás és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem – A tagállamokat terhelő, hatékony és visszatartó erejű szankciók alkalmazására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – A hozzáadottérték‑adó területén elkövetett bűncselekmények – Az elévülési időnek a félbeszakadást követő meghosszabbodását korlátozó elévülési rendszer összeegyeztethetőségének a nemzeti bíróság általi értékelése – Az EUMSZ 101., EUMSZ 107. és EUMSZ 119. cikk hatása – Hiány

   (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 101., EUMSZ 107., EUMSZ 119. és EUMSZ 325. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 29., 30. pont)

2.  A bűncselekmények elévülésére vonatkozó olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a hozzáadottérték‑adó területén elkövetett súlyos csalások miatti büntetőeljárások keretében bekövetkező, az elévülést félbeszakító eljárási cselekmény azzal a következménnyel jár, hogy az elévülési idő csak az eredeti időtartamának egynegyedével hosszabbodik meg, sértheti az EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdésével a tagállamokra rótt kötelezettségeket, amennyiben e nemzeti szabályozás az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalás eseteinek jelentős számában megakadályozza a hatékony és visszatartó erejű szankciók kiszabását, vagy az érintett tagállam pénzügyi érdekeit sértő csalás eseteire hosszabb elévülési időket ír elő, mint az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalás eseteire, amit a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia. A nemzeti bíróság feladata, hogy biztosítsa az EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdésének teljes érvényesülését, szükség esetén eltekintve azon nemzeti jogi rendelkezések alkalmazásától, amelyek azzal a hatással járnak, hogy megakadályozzák az érintett tagállamot abban, hogy teljesítse az EUMSZ 325. cikk (1) és (2) bekezdésében rá rótt kötelezettségeket.

   A hozzáadottérték‑adó területén az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelvből ugyanis az következik, hogy a tagállamoknak nemcsak az az általános kötelezettségük, hogy fogadják el valamennyi jogalkotási és közigazgatási rendelkezést annak érdekében, hogy a területükön biztosítsák az esedékes hozzáadottérték‑adó teljes összegének beszedését, hanem az is, hogy küzdjenek a csalás ellen. Bár a hozzáadottérték‑adóból származó bevételek teljes körű beszedésének a biztosítása, ezáltal pedig a 2006/112 irányelv rendelkezéseinek és az EUMSZ 325. cikknek megfelelően az Unió pénzügyi érdekei védelmének a biztosítása céljából a tagállamok valóban szabadon választhatják meg az alkalmazandó szankciókat, amelyek ölthetik közigazgatási szankciók, büntetőjogi szankciók formáját, vagy lehetnek a kettő kombinációi, a büntetőjogi szankciók elengedhetetlenek lehetnek a súlyos hozzáadottértékadó‑csalás bizonyos eseteivel szembeni hatékony és visszatartó erejű küzdelemhez.

   (vö. 36., 39., 58. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  A hozzáadottérték‑adó területén elkövetett bűncselekményekre alkalmazandó olyan elévülési rendszer, amely azt írja elő, hogy az abszolút elévülési idő félbeszakadás esetén legfeljebb az eredeti időtartamának egynegyedével hosszabbodhat meg, nem értékelhető az EUMSZ 101., az EUMSZ 107. és az EUMSZ 119. cikk alapján.

   Ugyanis egyrészt a hozzáadottérték‑adó területére vonatkozó nemzeti büntetőjogi rendelkezések alkalmasint elégtelen alkalmazásának azonban nincs szükségszerűen következménye a vállalkozások közötti lehetséges, összejátszásra irányuló és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett EUMSZ 101. cikkel ellentétes magatartásokra. Másrészt, bár a hozzáadottérték‑adó területén előírt, nem hatékony és/vagy nem visszatartó erejű szankciók esetlegesen pénzügyi előnyt nyújthatnak az érintett vállalkozásoknak, nem merülhet fel az EUMSZ 107. cikk alkalmazása, ha valamennyi ügylet a hozzáadottértékadó‑szabályozás alá tartozik, és a hozzáadottérték‑adó területén elkövetett valamennyi bűncselekményt büntetőjogilag büntetik, eltekintve azon különös esetektől, amelyekben az elévülési rendszer bizonyos bűncselekményeket mentesít a büntetőjogi következmények alól. Harmadrészt, az a kérdés, hogy azon nemzeti rendelkezések, amelyek a hozzáadottérték‑adó területén elkövetett bizonyos bűncselekmények büntetlenségéhez vezethetnek, összhangban vannak‑e a rendezett államháztartás elvével, nem tartozik az EUMSZ 119. cikk hatálya alá, mivel az a cikk nagyon közvetetten kapcsolódik ehhez a tagállamokat terhelő kötelezettséghez.

   (vö. 60., 62., 64., 65. pont és a rendelkező rész 2. pontja)