C‑85/14. sz. ügy

KPN BV

kontra

Autoriteit Consument en Markt (ACM)

(a College van Beroep voor het Bedrijfsleven [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatali eljárás — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok — 2002/22/EK irányelv — 28. cikk — A számokhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés — Nem földrajzi számok — 2002/19/EK irányelv — 5., 8. és 13. cikk — A nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörei — Árellenőrzés — Hívástranzit‑szolgáltatások — Olyan nemzeti szabályozás, amely a telefonhívások tranzitszolgáltatói számára azt írja elő, hogy ne alkalmazzanak magasabb díjakat a nem földrajzi számok hívása esetén, mint a földrajzi számok hívása esetén — Jelentős piaci erővel nem rendelkező vállalkozás — A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. szeptember 17.

1. Európai uniós jog – Értelmezés Módszerek – Nyelvtani, rendszertani és teleologikus értelmezés

2. Jogszabályok közelítése – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – Hozzáférés a számokhoz és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz – Nem földrajzi számok – A nemzeti szabályozó hatóság hatásköre arra, hogy díjszabási kötelezettséget írjon elő a jelentős piaci erővel nem rendelkező gazdasági szereplő számára valamely akadály megszüntetése érdekében – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A nemzeti bíróság általi vizsgálat

   (A 2009/140 irányelvvel módosított 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6., 7., 7a. és 8. cikk, valamint a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 28. cikk)

3. Jogszabályok közelítése – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – Hozzáférés a számokhoz és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz – Nem földrajzi számok – Nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságon kívüli nemzeti szervezet számára, hogy díjszabási kötelezettség írjon elő a gazdasági szereplők számára – Megengedhetőség – Feltételek

   (A 2009/140 irányelvvel módosított 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (2) bekezdés, 4. és 6. cikk, valamint a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 28. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 33. pont)

2.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező hatóság számára, hogy a 2009/136 irányelvvel módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv 28. cikke alapján olyan díjszabási kötelezettséget írjon elő annak érdekében, hogy megszüntesse az Európai Unión belül a nem földrajzi számok hívása elé gördülő olyan akadályt, amely nem műszaki jellegű, hanem a kivetett díjak eredménye, anélkül hogy olyan piacelemzés elvégzésére került volna sor, amelyből az derült volna ki, hogy az érintett vállalkozás jelentős piaci erővel rendelkezik, ha az ilyen kötelezettség szükséges és arányos intézkedést képez ahhoz, hogy a végfelhasználók hozzáférhessenek a nem földrajzi számokat használó szolgáltatásokhoz az Unión belül.

   A nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy e feltétel teljesül‑e, a díjszabási kötelezettség objektív, átlátható, arányos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes‑e, az azonosított probléma jellegén alapul‑e, és a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv 8. cikkében említett célokra tekintettel indokolt‑e, továbbá hogy betartották‑e a 2009/140 irányelvvel módosított 2002/21 irányelv 6., 7. és 7a. cikkében foglalt eljárásokat.

   (vö. 43., 49. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam rendelkezhet úgy, hogy a 2009/136 irányelvvel módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv 28. cikke szerinti olyan díjszabási kötelezettséget az elektronikus hírközlő hálózatokra és elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó új uniós keretszabályozás végrehajtásával általában megbízott nemzeti szabályozó hatóságtól eltérő nemzeti hatóság is előírhatja, amennyiben e hatóság megfelel a szakértelem, a függetlenség, a pártatlanság és az átláthatóság feltételeinek, amelyeket a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv ír elő, és az általa hozott határozatok az érintett felektől független szervnél hatékony jogorvoslati kérelemmel megtámadhatók, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

   Ugyanis a 2002/21 irányelv 3. cikkének (2), (4) és (6) bekezdése szerint a tagállamoknak nem csak az nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét kell biztosítaniuk, azáltal hogy gondoskodnak e hatóságoknak minden, elektronikus hírközlő hálózatokat, berendezéseket vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szervezettől való jogi elkülönüléséről és funkcionális függetlenségéről, hanem könnyen hozzáférhető módon közzé is kell tenniük az említett hatóságok által az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó új jogi keretszabályozásnak megfelelően ellátandó feladatokat, különösen olyankor, amikor a feladatokat több szerv között osztják meg, és be kell jelenteniük a Bizottságnak az e feladatokkal megbízott hatóságok nevét, valamint feladatköreiket. Következésképpen, ha e feladatokat, még ha csak részben is, az új jogi keretszabályozás végrehajtásával megbízott nemzeti szabályozó hatóságoktól eltérő nemzeti hatóság hatáskörébe utalják, az egyes tagállamok feladata ügyelni arra, hogy e másik hatóság ne legyen közvetlenül vagy közvetetten bevonva az említett irányelv szerinti üzemeltetési funkciókba.

   (vö. 55–58. pont és a rendelkező rész 2. pontja)