C‑1/14. sz. ügy

Base Company NV

és

Mobistar NV

kontra

Ministerraad

(a Grondwettelijk Hof [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — 2002/22/EK irányelv — 4., 9., 13. és 32. cikk — Egyetemes szolgáltatási kötelezettségek és szociális kötelezettségek — Helyhez kötött hozzáférés biztosítása és távbeszélő‑szolgáltatások nyújtása — A díjak megfizethetősége — Különleges díjszabási lehetőségek — Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozása — További kötelező szolgáltatások — Mobil hírközlési szolgáltatások és/vagy internet‑előfizetések”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. június 11.

1. Jogszabályok közelítése — Távközlési ágazat — Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok — 2002/22 irányelv — A díjak megfizethetőségére és az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozására vonatkozó rendelkezések — Hatály — Mobil hírközlési szolgáltatások, az ezen mobil hírközlési szolgáltatások útján nyújtott internet‑előfizetési szolgáltatásokat is beleértve — Kizártság — Az említett szolgáltatások további kötelező szolgáltatásként való nyújtása — Meghatározott vállalkozások részvételével járó mechanizmus útján történő finanszírozás — Megengedhetetlenség

   (2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, 9. cikk, 13. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 32. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A nemzeti bíróság hatásköre — A feltett kérdések szükségességének és relevanciájának mérlegelése

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Elfogadhatóság — Olyan kérelem, amely nem ismerteti a tényállást és a jogszabályi hátteret, és nem fejti ki az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztését igazoló okokat — Nyilvánvaló elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság alapokmánya, 23. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 53. cikk, (2) bekezdés és 94. cikk, a) pont)

1.  A 2009/136 irányelvvel módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelvet (egyetemes szolgáltatási irányelv) úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv 9. cikke szerinti különleges díjszabások és a 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti finanszírozási mechanizmus alkalmazható a helyhez kötött internetes csatlakozást igénylő internet‑előfizetési szolgáltatásokra, az azonban nem terjed ki a mobil hírközlési szolgáltatásokra, az említett mobil hírközlési szolgáltatások útján nyújtott internet‑előfizetési szolgáltatásokat is beleértve.

   Ugyanis az egyetemes szolgáltatási irányelv 4. cikkének mind a címe, mind a szövege kifejezetten kötelezettségét állapít meg a tagállamok számára, hogy biztosítsák a nyilvános hírközlő hálózathoz történő helyhez kötött csatlakozást. Ez a kötelezettség kitűnik ezen irányelv (8) preambulumbekezdéséből is, amely kimondja, hogy az egyetemes szolgáltatás keretében alapvető követelmény, hogy a felhasználóknak – kérelemre – megfizethető áron csatlakozást kell biztosítani a helyhez kötött nyilvános telefonhálózathoz.

   Márpedig a „helyhez kötött” és a „mobil” szavak ellentétesek egymással.

   Ennélfogva a mobil hírközlési szolgáltatások a meghatározásuknál fogva ki vannak zárva az egyetemes szolgáltatásoknak a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/22 irányelv II. fejezetében definiált minimális köréből, mivel a mobil hírközlési szolgáltatások nyújtásának nem előfeltétele a nyilvános hírközlő hálózathoz történő helyhez kötött hozzáférés és csatlakozás. Ehhez hasonlóan a mobil hírközlési szolgáltatások útján nyújtott internet‑előfizetési szolgáltatások nem tartoznak ehhez a minimális körhöz. Ez a kör azonban magában foglalja az internet‑előfizetési szolgáltatásokat, amennyiben azok nyújtásának előfeltétele az internethez történő, helyhez kötött csatlakozás.

   Ha a mobil hírközlési szolgáltatásokat – az említett mobil hírközlési szolgáltatások útján nyújtott internet‑előfizetési szolgáltatásokat is beleértve – mint a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/22 irányelv 32. cikke szerinti „további kötelező szolgáltatásokat” belföldön nyilvánosan elérhetővé teszik, azok finanszírozását a nemzeti jogban nem biztosíthatják olyan mechanizmus útján, amely meghatározott vállalkozások részvételét írja elő.

   Ugyanis, amint azt ezen irányelv (25) preambulumbekezdése kimondja, a tagállamok számára nem megengedett, hogy a piaci szereplőket pénzügyi hozzájárulásokkal terheljék olyan intézkedések kapcsán, amelyek nem tartoznak az egyetemes szolgáltatási kötelezettségekhez. Ily módon, noha az egyes tagállamok az uniós jog betartása mellett továbbra is szabadon finanszírozhatják a különleges intézkedéseket, ezt nem tehetik meg a piaci szereplőktől származó hozzájárulások útján.

   (vö. 34–37., 42., 43. pont és a rendelkező rész)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 45. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 46–51. pont)

C‑1/14. sz. ügy

Base Company NV

és

Mobistar NV

kontra

Ministerraad

(a Grondwettelijk Hof [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — 2002/22/EK irányelv — 4., 9., 13. és 32. cikk — Egyetemes szolgáltatási kötelezettségek és szociális kötelezettségek — Helyhez kötött hozzáférés biztosítása és távbeszélő‑szolgáltatások nyújtása — A díjak megfizethetősége — Különleges díjszabási lehetőségek — Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozása — További kötelező szolgáltatások — Mobil hírközlési szolgáltatások és/vagy internet‑előfizetések”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. június 11.

1. Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – A díjak megfizethetőségére és az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozására vonatkozó rendelkezések – Hatály – Mobil hírközlési szolgáltatások, az ezen mobil hírközlési szolgáltatások útján nyújtott internet‑előfizetési szolgáltatásokat is beleértve – Kizártság – Az említett szolgáltatások további kötelező szolgáltatásként való nyújtása – Meghatározott vállalkozások részvételével járó mechanizmus útján történő finanszírozás – Megengedhetetlenség

   (2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, 9. cikk, 13. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 32. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A nemzeti bíróság hatásköre – A feltett kérdések szükségességének és relevanciájának mérlegelése

   (EUMSZ 267. cikk)

3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Olyan kérelem, amely nem ismerteti a tényállást és a jogszabályi hátteret, és nem fejti ki az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztését igazoló okokat – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 267. cikk; a Bíróság alapokmánya, 23. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 53. cikk, (2) bekezdés és 94. cikk, a) pont)

1.  A 2009/136 irányelvvel módosított, az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelvet (egyetemes szolgáltatási irányelv) úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv 9. cikke szerinti különleges díjszabások és a 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti finanszírozási mechanizmus alkalmazható a helyhez kötött internetes csatlakozást igénylő internet‑előfizetési szolgáltatásokra, az azonban nem terjed ki a mobil hírközlési szolgáltatásokra, az említett mobil hírközlési szolgáltatások útján nyújtott internet‑előfizetési szolgáltatásokat is beleértve.

   Ugyanis az egyetemes szolgáltatási irányelv 4. cikkének mind a címe, mind a szövege kifejezetten kötelezettségét állapít meg a tagállamok számára, hogy biztosítsák a nyilvános hírközlő hálózathoz történő helyhez kötött csatlakozást. Ez a kötelezettség kitűnik ezen irányelv (8) preambulumbekezdéséből is, amely kimondja, hogy az egyetemes szolgáltatás keretében alapvető követelmény, hogy a felhasználóknak – kérelemre – megfizethető áron csatlakozást kell biztosítani a helyhez kötött nyilvános telefonhálózathoz.

   Márpedig a „helyhez kötött” és a „mobil” szavak ellentétesek egymással.

   Ennélfogva a mobil hírközlési szolgáltatások a meghatározásuknál fogva ki vannak zárva az egyetemes szolgáltatásoknak a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/22 irányelv II. fejezetében definiált minimális köréből, mivel a mobil hírközlési szolgáltatások nyújtásának nem előfeltétele a nyilvános hírközlő hálózathoz történő helyhez kötött hozzáférés és csatlakozás. Ehhez hasonlóan a mobil hírközlési szolgáltatások útján nyújtott internet‑előfizetési szolgáltatások nem tartoznak ehhez a minimális körhöz. Ez a kör azonban magában foglalja az internet‑előfizetési szolgáltatásokat, amennyiben azok nyújtásának előfeltétele az internethez történő, helyhez kötött csatlakozás.

   Ha a mobil hírközlési szolgáltatásokat – az említett mobil hírközlési szolgáltatások útján nyújtott internet‑előfizetési szolgáltatásokat is beleértve – mint a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/22 irányelv 32. cikke szerinti „további kötelező szolgáltatásokat” belföldön nyilvánosan elérhetővé teszik, azok finanszírozását a nemzeti jogban nem biztosíthatják olyan mechanizmus útján, amely meghatározott vállalkozások részvételét írja elő.

   Ugyanis, amint azt ezen irányelv (25) preambulumbekezdése kimondja, a tagállamok számára nem megengedett, hogy a piaci szereplőket pénzügyi hozzájárulásokkal terheljék olyan intézkedések kapcsán, amelyek nem tartoznak az egyetemes szolgáltatási kötelezettségekhez. Ily módon, noha az egyes tagállamok az uniós jog betartása mellett továbbra is szabadon finanszírozhatják a különleges intézkedéseket, ezt nem tehetik meg a piaci szereplőktől származó hozzájárulások útján.

   (vö. 34–37., 42., 43. pont és a rendelkező rész)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 45. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 46–51. pont)