T‑546/13., T‑108/14. és T‑109/14. sz. egyesített ügyek

Ante Šumelj és társai

kontra

Európai Bizottság

„Szerződésen kívüli felelősség — Horvátország Unióhoz való csatlakozása — A bírósági végrehajtói szakma létrehozását előíró nemzeti jogszabály hatályon kívül helyezése a csatlakozás előtt — Korábban bírósági végrehajtókká kinevezett személyek által elszenvedett kár — Csatlakozási kötelezettségvállalások tiszteletben tartására irányuló intézkedések Bizottság általi elfogadásának hiánya — Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése — A csatlakozási okmány 36. cikke”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2016. február 26.

1. Szerződésen kívüli felelősség — Cselekvésre irányuló jogi kötelezettség uniós intézmények általi — A Horvát Köztársaság által az igazságszolgáltatási rendszere tekintetében tett csatlakozási kötelezettségvállalások tiszteletben tartására irányuló intézkedések Bizottság általi elfogadásának hiánya — A bírósági végrehajtókról szóló törvény hatályon kívül helyezésének megakadályozását lehetővé tévő intézkedések el nem fogadása — A Bizottság eljárási kötelezettsége — Hiány — Az Unió szerződésen kívüli felelősségét megalapozó jogellenesség hiánya

   (EUSZ 17. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 340. cikk, (2) bekezdés; 2012. évi csatlakozási okmány, 36. cikk és VII. melléklet)

2. Nemzetközi megállapodások — Az Unió megállapodásai — A szerződéses kötelezettségek harmadik ország általi tiszteletben tartása — A megállapodás helyes alkalmazásának a Bizottság általi ellenőrzése

   (EUSZ 17. cikk, (1) bekezdés)

3. Európai uniós jog — Elvek — Bizalomvédelem — Feltételek — Azon intézkedések Bizottság általi elfogadásának hiánya, amelyek megakadályozhatnak valamely Unióhoz csatlakozó államot az igazságszolgáltatási rendszernek az Unióhoz való csatlakozásról szóló okmányában előírt reformja keretébe illeszkedő törvény hatályon kívül helyezésében — A törvény elfogadásának Bizottság általi támogatása — A csatlakozó állam azon kötelezettségének hiánya, hogy a törvényt hatályban tartsa — A jogos bizalom hiánya

   (2012. évi csatlakozási okmány, 36. cikk és VII. melléklet)

1.  Az Unió Szerződésen kívüli felelőssége vonatkozásában az intézmények mulasztásai miatt csak akkor állapítható meg az Unió felelőssége, ha az említett intézmények uniós jogi rendelkezésből következő, cselekvésre vonatkozó jogi kötelezettséget szegtek meg. E tekintetben a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály megsértésének követelményét alkalmazni kell vétkes mulasztás esetén is.

   Ami a Horvát Köztársaság által az Unióhoz való csatlakozásról szóló okmány VII. mellékletében tett, a független és hatékony igazságszolgáltatási rendszer létrehozására és az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségvállalást illeti, kizárólag e kötelezettségvállalások megsértése megalapozhatja a Bizottság eljárási kötelezettségét. E tekintetben, ami az 1. sz. kötelezettségvállalást illeti, amely általánosságban utal a horvát hatóságok igazságügyi reformra vonatkozó stratégiájára és cselekvési tervére, egyéb pontosítás nélkül, abból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a horvát hatóságok kötelesek a bírósági végrehajtói tisztség bevezetésére. Ugyanis a csatlakozási okmány VII. mellékletében említett reformstratégia és cselekvési terv nem utalt a bírósági végrehajtói tisztség bevezetését előíró csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában hatályban lévő igazságügyireform‑stratégiára és cselekvési tervre, mivel különösen gyakori, hogy a csatlakozási kötelezettségvállalások ellenőrzésének időszaka alatt a csatlakozó állam kiegészítő vagy korrekciós intézkedéseket fogad el, különösen, ha a Bizottság kiábrándító eredményeket állapít meg. Mindamellett nem lehet ebből arra következtetni, hogy a horvát hatóságok szabadon módosíthatták a csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában hatályban lévő igazságügyireform‑stratégiát és cselekvési tervet. Figyelembe véve a csatlakozási okmány rendelkezéseit, különös tekintettel annak 36. cikkére és VII. mellékletére, e hatóságoknak nemcsak az 1. sz. kötelezettségvállalást kellett tiszteletben tartaniuk, hanem az említett melléklet által előírt összes többi kötelezettségvállalást is, többek között a 2. sz., 3. sz., 6. sz. és 9. sz. kötelezettségvállalást.

   A 3. sz. kötelezettségvállalás kizárólag az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságára vonatkozik, és egyáltalán nem rendelkezik arról, hogy a bírósági határozatok végrehajtására irányuló hatáskört szintén előre meghatározott eljárások szerint konkrét szervre kell ruházni. Ugyanis a bírósági határozatok végrehajtásának rendszerét a tagállamokban nem az uniós jog szabályozza, és az következésképpen nem tartozik a csatlakozó állam által átveendő uniós vívmányok közé. A Szerződések, mint az Európai Unió Alapjogi Chartája is, csak bizonyos elveket határoznak meg, amelyeknek a tagállami igazságszolgáltatást szabályozniuk kell, úgymint a bíróságok pártatlanságát vagy az ártatlanság vélelmét, továbbá meghatároznak bizonyos, a nemzeti szabályozások közelítése miatt szükséges, tagállamok közötti igazságügyi együttműködést biztosító szabályokat is. A 3. sz. kötelezettségvállalásból tehát nem lehet arra következtetni, hogy a végrehajtási eljárásokat bírósági végrehajtókra kell bízni. A horvát hatóságokat terhelő egyetlen kötelezettség az, hogy biztosítsák a végrehajtási eljárások hatékonyságát, függetlenül az e célból bevezetett eszközöktől.

   Ennélfogva a csatlakozási okmány VII. mellékletének egyetlen kötelezettségvállalásából sem következik, hogy a Horvát Köztársaság köteles a bírósági végrehajtói szakma bevezetésére, és így a Bizottság sem köteles ezen az alapon a csatlakozási okmány 36. cikkében előírt cselekvési eszközökhöz folyamodni a bírósági végrehajtók bevezetését előíró törvény hatályon kívül helyezésének megakadályozása érdekében. Ebből az is következik, hogy nem lehet felróni a Bizottságnak, hogy mivel nem élt ezekkel a cselekvési eszközökkel, jóváhagyta a csatlakozási kötelezettségvállalások módosítását, megsértve ezáltal a csatlakozási szerződést és a szerződések jogáról szóló 1969. május 23‑i Bécsi Egyezménynek a „Pacta sunt servanda” című 26. cikkét. Hasonlóképpen, mivel az említett 36. cikk a Bizottságnak az EUSZ 17. cikk szerinti, a Horvát Köztársaság Unióhoz való csatlakozásával összefüggésben fennálló kötelezettségeinek pontosítására irányul, nem lehet azt sem megállapítani, hogy az EUSZ 17. cikk sérült volna.

   (vö. 42., 46–49., 51–54., 57., 71. pont)

2.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 70. pont)

3.  Senki nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére, akinek a közigazgatás nem adott konkrét biztosítékokat. Ilyen biztosítéknak minősül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás.

   Ami a csatlakozási kötelezettségvállalásoknak a bírósági végrehajtókról szóló törvényt hatályon kívül helyező állam általi tiszteletben tartására irányuló intézkedések elfogadásának Bizottság általi állítólagos elmulasztását illeti, amely törvény elfogadása az említett állam igazságügyi reformjára vonatkozó, az Unióhoz való csatlakozásról szóló szerződés aláírásának időpontjában hatályban lévő és ezen állam csatlakozási okmányában hivatkozott cselekvési tervet követte, önmagában az a körülmény, hogy a Bizottság részt vett az említett törvény kidolgozásában, finanszírozta azt, sőt, annak kezdeményezője volt, nem minősül a Bizottság által nyújtott egyértelmű biztosítéknak arra vonatkozóan, hogy ezen intézmény a bírósági végrehajtói szakma bevezetését tekinti a csatlakozási kötelezettségvállalások tiszteletben tartása egyetlen módjának. Ahhoz, hogy az ilyen biztosítékok fennállása bizonyított legyen, a bírósági végrehajtókról szóló törvényt eredetileg támogató ezen aktusokat – figyelembe véve, hogy az említett csatlakozási okmányban nem szerepel azon kötelezettség, hogy a csatlakozó állam létrehozza a bírósági végrehajtói szakmát – további, ezekkel egybehangzó és ilyen értelemben kifejezett aktusoknak kell kiegészíteniük.

   (vö. 73., 75. pont)