T‑61/13. sz. ügy

Research and Production Company „Melt Water” UAB

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy — A NUEVA közösségi ábrás védjegy bejelentése — A 207/2009/EK rendelet 60. cikke — A fellebbezési díj határidőn belül történő megfizetése kötelezettségének elmulasztása — Az egyik nyelvi változat kétértelműsége — Egységes értelmezés — Előre nem látható körülmények vagy vis maior — Menthető tévedés — A gondosságra és körültekintésre vonatkozó kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2014. május 21.

1. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – Az OHIM‑mal szembeni meghagyás – Kizártság

   (207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk, (6) bekezdés)

2. Európai uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – Egységes értelmezés – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések – A kérdéses szabályozás általános rendszerének és céljának alapulvétele

3. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – A fellebbezés határideje és formája – Írásban és két hónapon belül történő benyújtás – A fellebbezési díj megfizetése

   (207/2009 tanácsi rendelet, 60. cikk)

4. Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – Határidők – Jogvesztés – Eltérések – A gondosságra és körültekintésre vonatkozó kötelezettség

   (207/2009 tanácsi rendelet, 60. cikk; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 49. szabály, (3) bekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 15. pont)

2.  Valamely uniós jogi rendelkezés valamennyi nyelvi változata egyformán hiteles, és azokat főszabály szerint egyenértékűnek kell tekinteni, és ezt nem befolyásolhatja többek között az, hogy a tagállamok lakosságának mekkora része használja az érintett nyelvet. Egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az ilyen megközelítés ugyanis összeegyeztethetetlen lenne a közösségi jog egységes alkalmazásának követelményével.

   Egyrészről az uniós jog egységes értelmezésének szükségessége kizárja azt, hogy valamely meghatározott szöveget kétség esetén elszigetelten vizsgálják, viszont kétség esetén azt követeli meg, hogy a más hivatalos nyelveken elfogadott változatok fényében értelmezzék és alkalmazzák azt. Másrészről az uniós jog egységes értelmezésének szükségessége a valamely rendelkezésre vonatkozó egyes nyelvi változatok közötti eltérés esetén azt is megköveteli, hogy a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel értelmezzék, amelynek az a részét képezi.

   (vö. 20., 26–28. pont)

3.  A 207/2009 rendelet 60. cikkét egységesen kell értelmezni abban az értelemben, hogy a fellebbezés díját meg kell fizetni ahhoz, hogy a fellebbezést benyújtottnak lehessen tekinteni, és ezért e fizetés a fellebbezés benyújtásához kapcsolódik, és azt ahhoz hasonlóan a fellebbezéssel megtámadott határozat közlésétől számított két hónapos határidőn belül kell teljesíteni. A határozat közlésétől számított négy hónapos határidő kizárólag a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozat benyújtásának, nem pedig a fellebbezési díj megfizetésének a határideje.

   Ezen egységes értelmezés, amely az e cikk többi uniós hivatalos nyelven létező változatain, valamint általános rendszerén és célján alapul, az egyetlen olyan értelmezés, amely megfelel a jogbiztonság elvének. A határidők, különösen a jogorvoslati határidők tiszteletben tartása ugyanis kógens jellegű, és az ezen egységes értelmezéstől eltérő bármely értelmezés sértheti a jogbiztonságot.

   (vö. 31., 34. pont)

4.  Az eljárási határidőkre vonatkozó uniós szabályok alkalmazásától csak egészen kivételes körülmények között lehet eltérni, mivel e szabályok szigorú alkalmazása felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak az igénynek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód. Ezen körülmények akár előre nem látható körülményeknek vagy vis maiornak, akár menthető tévedésnek minősülnek, mindenesetre olyan szubjektív elemet tartalmaznak, amely a jóhiszemű jogalany azon kötelezettségéhez kapcsolódnak, hogy tanúsítsa a szokásosan tájékozott gazdasági szereplőtől elvárható gondosságot és körültekintést az eljárás lefolytatásának figyelemmel kísérése és a határidők betartása során.

   A felperes gondosság és körültekintés hiányában nem hivatkozhat hasznosan előre nem látható körülményekre vagy vis maiorra, sem pedig menthető tévedésre annak igazolására, hogy elmulasztotta a fellebbezés díjának az előírt határidőben történő befizetését.

   (vö. 38., 42. pont)