AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2014. december 2.

Nunzio Migliore

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat — Tisztviselők — Előléptetés — Igazolási eljárás — 2013. évi eljárás — A felperesnek a 2013. évi képzési programban való részvételre jogosult tisztviselők listájáról való kizárás — A személyzeti szabályzat 45a. cikke — A pályázati felhívás jogellenességére vonatkozó kifogás — A személyzeti szabályzat 45a. cikkének általános végrehajtási rendelkezései — Terjedelem”

Tárgy:

Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel N. Migliore elsődlegesen azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatóságának 2013. április 19‑i határozatát, amelyben a felperest nem vette fel a 2012. évi igazolási eljárás (a továbbiakban: 2012‑es igazolási eljárás) alapján a 2013‑as képzési programban való részvételre jogosult 63 tisztviselő listájára, és kártérítést kért az általa szerinte elszenvedett károkért.

Határozat:

A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. N. Migliore viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők – Igazolási eljárás – A pályázók előválogatása – Szempontok – A pályázók összehasonlítása két különböző szerv által az alapján, hogy van‑e ugyanazon a főigazgatóságon más, előzetesen kiválasztott pályázó – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány – Feltétel

   (az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. és 21. cikk; Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

2. Tisztviselők – Igazolási eljárás – Alkalmazási feltételek – Szigorú értelmezés

   (Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

3. Tisztviselők – Igazolási eljárás – A pályázók előválogatása – A legjobb minősítést kapott pályázók között nem szereplő pályázóknak a végleges kizáró határozat meghozatalát megelőzően történő meghallgatására vonatkozó kötelezettség

   (Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

4. Tisztviselők – Igazolási eljárás – Ki nem választott pályázó által benyújtott panasz – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Indokolás, amely nem állhat általános és sztereotíp megfogalmazásból

   (Személyzeti szabályzat, 25., 45. és 90. cikk, (2) bekezdés)

5. Tisztviselők – Igazolási eljárás – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

   (Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

1.  Az egyenlő bánásmód elve, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikkében nyert megfogalmazást, megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt.

   A személyzeti szabályzat 45a. cikke szerinti igazolási eljárás keretében zajló pályázati felhívás esetében a főigazgatóságáról egyedüliként előzetesen kiválasztott pályázó helyzete objektíve különbözik annak az előzetesen kiválasztott pályázónak a helyzetétől, akit az őt alkalmazó főigazgatóságon belül más pályázókkal lehet összehasonlítani. Az előzetesen kiválasztott pályázók kétféle, tényállásukat tekintve eltérő helyzete ezért csupán összehasonlítási módként alkalmazható, amely az elsőbbségi sorrend felállítása szempontjából valamennyiükre alkalmas.

   Ebben az összefüggésben, ha a pályázati felhívás egyetlen vegyes szervre bízza azt a feladatot, hogy az egy főigazgatóságról, illetve szervezeti egységből egyedüliként előzetesen kiválasztott pályázókat összehasonlítsák, miközben az olyan előzetesen kiválasztott pályázók esetében, akik ugyanarról a főigazgatóságról, illetve szervezeti egységről többen vannak, ezt a feladatot a pályázók felettesére bízzák, az ilyen, objektív megkülönböztető elemeken és előzőleg meghatározott jogszabályi kritériumok szerint szervezett eljáráson alapuló, valamennyi érintett számára előzetesen ismert eltérő bánásmód nem minősül nyilvánvalóan aránytalannak az alkalmazandó szabályozás céljára, azaz az elsőbbséget élvező pályázatok végleges besorolására tekintettel.

   (lásd a 40., 45., 49. és 50. pontot)

   Hivatkozás:

   Bíróság: Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet, C‑550/07, EU:C:2010:512, 54. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

   Elsőfokú Bíróság: Bizottság kontra Bertolete és társai ítélet, T‑359/07 P–T‑361/07 P, EU:T:2009:40, 50. és 51. pont.

2.  Az asszisztensi csoportba (AST) tartozó tisztviselőknek a tanácsosi csoportba (AD) tartozó álláshelyekre történő kinevezését meghatározott különleges feltételek mellett lehetővé tévő, eltérést engedő rendelkezések esetében a személyzeti szabályzatnak az igazolási eljárásra vonatkozó 45a. cikkét szigorúan kell értelmezni és alkalmazni.

   (lásd a 43. pontot)

3.  A pályázók olyan képzési programra történő előzetes kiválasztása keretében, amelynek az a célja, hogy az AST csoportba tartozó tisztviselők számára lehetővé tegyék, hogy a személyzeti szabályzat 45a. cikkében foglalt igazolási eljárás útján AD csoportba tartozó álláshelyre nevezhessék ki őket, a meghallgatáshoz való jog a legjobb minősítést kapott, előzetesen kiválasztott pályázóknak az említett képzési programon való részvétele céljából összeállított listatervezetén nem szereplő valamennyi pályázó számára biztosítja annak lehetőségét, hogy a hatáskörrel rendelkező igazgatási fórumok előtt hasznos és hatékony módon ismertethessék az ezen – még nem végleges – kizárásra vonatkozó álláspontjukat.

   (lásd a 67. pontot)

   Hivatkozás:

   Bíróság: Kamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C‑129/13 és C‑130/13, EU:C:2014:2041, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.  A személyzeti szabályzat 45a. cikke szerinti igazolási eljárás keretében pályázatot elutasító határozatot legkésőbb az e határozattal szemben előterjesztett panasz elutasításakor kell megindokolni. A pert megelőző eljárás keretében adott elégtelen indokolás azonban nem alapozza meg a megtámadott határozat megsemmisítését, ha az eljárás során további adatokat bocsátanak rendelkezésre. Ezenkívül az olyan általános és sztereotíp megfogalmazás, amely nem tartalmaz az érintettre vonatkozóan konkrét információt, valójában az indokolás teljes hiányával egyenértékű.

   (lásd a 77. pontot)

   Hivatkozás:

   Elsőfokú Bíróság: Sena kontra EASA ítélet, T‑30/04, EU:T:2005:161, 63. és 71–73. pont;

   Közszolgálati Törvényszék: Verstreken kontra Tanács ítélet, F‑98/12, EU:F:2013:156, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.  Tekintettel az adminisztráció arra irányuló széles mérlegelési jogkörére, hogy a pályázók érdemeit valamennyi kiválasztási eljárás – és konkrétan a személyzeti szabályzat 45a. cikkében foglalt igazolási eljárás – keretében értékelje és összehasonlítsa, a Törvényszék által gyakorolt bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció – azokat a körülményeket tekintve, amelyekre értékelését alapította – ésszerű határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül vagy az ezen jogkörrel való felruházásakor megállapítottaktól eltérő célokra használta‑e. A Törvényszék tehát a pályázók érdemeinek és képesítéseinek az adminisztráció általi értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével, hacsak a pályázati anyagból valamely támpont nem enged arra következtetni, hogy az adminisztráció az érdemek és képesítések értékelésekor nyilvánvaló hibát követett el.

   E tekintetben az a tény, hogy az egyik pályázó megfelelő és elismert érdemekkel rendelkezik, nem zárja ki a pályázók érdemeinek az igazolási eljárás szerinti összehasonlító vizsgálata keretében, hogy más tisztviselőknek az övénél jelentősebb érdemei legyenek.

   (lásd a 90. és 93. pontot)

   Hivatkozás:

   Bíróság: Bouteiller kontra Bizottság ítélet, 324/85, EU:C:1987:59, 6. pont; Cubero Vermurie kontra Bizottság ítélet, C‑446/00, EU:C:2001:703, 21. pont;

   Közszolgálati Törvényszék: Campos Valls kontra Tanács ítélet, F‑39/07, EU:F:2009:45, 43. pont.

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2014. december 2.

Nunzio Migliore

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat — Tisztviselők — Előléptetés — Igazolási eljárás — 2013. évi eljárás — A felperesnek a 2013. évi képzési programban való részvételre jogosult tisztviselők listájáról való kizárás — A személyzeti szabályzat 45a. cikke — A pályázati felhívás jogellenességére vonatkozó kifogás — A személyzeti szabályzat 45a. cikkének általános végrehajtási rendelkezései — Terjedelem”

Tárgy:

Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel N. Migliore elsődlegesen azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Bizottság kinevezésre jogosult hatóságának 2013. április 19‑i határozatát, amelyben a felperest nem vette fel a 2012. évi igazolási eljárás (a továbbiakban: 2012‑es igazolási eljárás) alapján a 2013‑as képzési programban való részvételre jogosult 63 tisztviselő listájára, és kártérítést kért az általa szerinte elszenvedett károkért.

Határozat:

A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. N. Migliore viseli saját költségeit és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők – Igazolási eljárás – A pályázók előválogatása – Szempontok – A pályázók összehasonlítása két különböző szerv által az alapján, hogy van‑e ugyanazon a főigazgatóságon más, előzetesen kiválasztott pályázó – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány – Feltétel

   (az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20. és 21. cikk; Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

2. Tisztviselők – Igazolási eljárás – Alkalmazási feltételek – Szigorú értelmezés

   (Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

3. Tisztviselők – Igazolási eljárás – A pályázók előválogatása – A legjobb minősítést kapott pályázók között nem szereplő pályázóknak a végleges kizáró határozat meghozatalát megelőzően történő meghallgatására vonatkozó kötelezettség

   (Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

4. Tisztviselők – Igazolási eljárás – Ki nem választott pályázó által benyújtott panasz – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem – Indokolás, amely nem állhat általános és sztereotíp megfogalmazásból

   (Személyzeti szabályzat, 25., 45. és 90. cikk, (2) bekezdés)

5. Tisztviselők – Igazolási eljárás – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

   (Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

1.  Az egyenlő bánásmód elve, amely az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikkében nyert megfogalmazást, megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt.

   A személyzeti szabályzat 45a. cikke szerinti igazolási eljárás keretében zajló pályázati felhívás esetében a főigazgatóságáról egyedüliként előzetesen kiválasztott pályázó helyzete objektíve különbözik annak az előzetesen kiválasztott pályázónak a helyzetétől, akit az őt alkalmazó főigazgatóságon belül más pályázókkal lehet összehasonlítani. Az előzetesen kiválasztott pályázók kétféle, tényállásukat tekintve eltérő helyzete ezért csupán összehasonlítási módként alkalmazható, amely az elsőbbségi sorrend felállítása szempontjából valamennyiükre alkalmas.

   Ebben az összefüggésben, ha a pályázati felhívás egyetlen vegyes szervre bízza azt a feladatot, hogy az egy főigazgatóságról, illetve szervezeti egységből egyedüliként előzetesen kiválasztott pályázókat összehasonlítsák, miközben az olyan előzetesen kiválasztott pályázók esetében, akik ugyanarról a főigazgatóságról, illetve szervezeti egységről többen vannak, ezt a feladatot a pályázók felettesére bízzák, az ilyen, objektív megkülönböztető elemeken és előzőleg meghatározott jogszabályi kritériumok szerint szervezett eljáráson alapuló, valamennyi érintett számára előzetesen ismert eltérő bánásmód nem minősül nyilvánvalóan aránytalannak az alkalmazandó szabályozás céljára, azaz az elsőbbséget élvező pályázatok végleges besorolására tekintettel.

   (lásd a 40., 45., 49. és 50. pontot)

   Hivatkozás:

   Bíróság: Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet, C‑550/07, EU:C:2010:512, 54. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

   Elsőfokú Bíróság: Bizottság kontra Bertolete és társai ítélet, T‑359/07 P–T‑361/07 P, EU:T:2009:40, 50. és 51. pont.

2.  Az asszisztensi csoportba (AST) tartozó tisztviselőknek a tanácsosi csoportba (AD) tartozó álláshelyekre történő kinevezését meghatározott különleges feltételek mellett lehetővé tévő, eltérést engedő rendelkezések esetében a személyzeti szabályzatnak az igazolási eljárásra vonatkozó 45a. cikkét szigorúan kell értelmezni és alkalmazni.

   (lásd a 43. pontot)

3.  A pályázók olyan képzési programra történő előzetes kiválasztása keretében, amelynek az a célja, hogy az AST csoportba tartozó tisztviselők számára lehetővé tegyék, hogy a személyzeti szabályzat 45a. cikkében foglalt igazolási eljárás útján AD csoportba tartozó álláshelyre nevezhessék ki őket, a meghallgatáshoz való jog a legjobb minősítést kapott, előzetesen kiválasztott pályázóknak az említett képzési programon való részvétele céljából összeállított listatervezetén nem szereplő valamennyi pályázó számára biztosítja annak lehetőségét, hogy a hatáskörrel rendelkező igazgatási fórumok előtt hasznos és hatékony módon ismertethessék az ezen – még nem végleges – kizárásra vonatkozó álláspontjukat.

   (lásd a 67. pontot)

   Hivatkozás:

   Bíróság: Kamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C‑129/13 és C‑130/13, EU:C:2014:2041, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.  A személyzeti szabályzat 45a. cikke szerinti igazolási eljárás keretében pályázatot elutasító határozatot legkésőbb az e határozattal szemben előterjesztett panasz elutasításakor kell megindokolni. A pert megelőző eljárás keretében adott elégtelen indokolás azonban nem alapozza meg a megtámadott határozat megsemmisítését, ha az eljárás során további adatokat bocsátanak rendelkezésre. Ezenkívül az olyan általános és sztereotíp megfogalmazás, amely nem tartalmaz az érintettre vonatkozóan konkrét információt, valójában az indokolás teljes hiányával egyenértékű.

   (lásd a 77. pontot)

   Hivatkozás:

   Elsőfokú Bíróság: Sena kontra EASA ítélet, T‑30/04, EU:T:2005:161, 63. és 71–73. pont;

   Közszolgálati Törvényszék: Verstreken kontra Tanács ítélet, F‑98/12, EU:F:2013:156, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.  Tekintettel az adminisztráció arra irányuló széles mérlegelési jogkörére, hogy a pályázók érdemeit valamennyi kiválasztási eljárás – és konkrétan a személyzeti szabályzat 45a. cikkében foglalt igazolási eljárás – keretében értékelje és összehasonlítsa, a Törvényszék által gyakorolt bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció – azokat a körülményeket tekintve, amelyekre értékelését alapította – ésszerű határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül vagy az ezen jogkörrel való felruházásakor megállapítottaktól eltérő célokra használta‑e. A Törvényszék tehát a pályázók érdemeinek és képesítéseinek az adminisztráció általi értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével, hacsak a pályázati anyagból valamely támpont nem enged arra következtetni, hogy az adminisztráció az érdemek és képesítések értékelésekor nyilvánvaló hibát követett el.

   E tekintetben az a tény, hogy az egyik pályázó megfelelő és elismert érdemekkel rendelkezik, nem zárja ki a pályázók érdemeinek az igazolási eljárás szerinti összehasonlító vizsgálata keretében, hogy más tisztviselőknek az övénél jelentősebb érdemei legyenek.

   (lásd a 90. és 93. pontot)

   Hivatkozás:

   Bíróság: Bouteiller kontra Bizottság ítélet, 324/85, EU:C:1987:59, 6. pont; Cubero Vermurie kontra Bizottság ítélet, C‑446/00, EU:C:2001:703, 21. pont;

   Közszolgálati Törvényszék: Campos Valls kontra Tanács ítélet, F‑39/07, EU:F:2009:45, 43. pont.