C‑570/13. sz. ügy

Karoline Gruber

kontra

Unabhängiger Verwaltungssenat für Kärnten és társai

(a Verwaltungsgerichtshof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Környezet — 2011/92/EU irányelv — Egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata — Üzletközpont létesítése — A hatásvizsgálat elvégzésének mellőzéséről szóló közigazgatási határozat kötelező ereje — A nyilvánosság részvételének hiánya”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. április 16.

Környezet – Egyes projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata – 2011/92 irányelv – Az érintett nyilvánosság tagjainak keresetindítási joga – E jogból az érintett nyilvánosság körébe tartozó szomszédokat kizáró nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség

(2011/92 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés, és 11. cikk, (1) bekezdés)

Az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2011/92 irányelv 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a valamely projekt tekintetében környezeti hatásvizsgálat elvégzésének szükségtelenségét megállapító közigazgatási határozat kötelező erővel bír a szomszédokra nézve, akik az említett közigazgatási határozat vonatkozásában nem rendelkeznek jogorvoslathoz való joggal, feltéve hogy az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „érintett nyilvánosság” körébe tartozó e szomszédok megfelelnek a nemzeti jogban a „kellő mértékű érdekeltségre” vagy a „jogsérelemre” vonatkozóan előírt feltételeknek. A nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy e feltétel teljesül‑e az előtte folyamatban lévő eljárásban. Igenlő válasz esetén az említett szomszédok tekintetében meg kell állapítania az ilyen hatásvizsgálat elvégzésének mellőzéséről szóló közigazgatási határozat kötelező erejének hiányát.

Ugyanis bár a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak meghatározása során, hogy mi minősül „kellő mértékű érdekeltségnek” vagy „jogsérelemnek”, az említett mérlegelési mozgásteret korlátozza azon célkitűzés tiszteletben tartása, hogy az érintett nyilvánosságot széles körben illesse meg az igazságszolgáltatáshoz való jog. E tekintetben noha a nemzeti jogalkotónak lehetősége van többek között arra, hogy azokat a jogokat, amelyek megsértésére valamely magánszemély a 2011/92 irányelv 11. cikkében szereplő határozatokkal, jogi aktusokkal vagy mulasztásokkal szemben hivatkozhat, kizárólag a közjogi alanyi jogokra korlátozza, vagyis azon egyedi jogokra, amelyek a nemzeti jog értelmében közjogi alanyi jogoknak minősíthetők, e cikknek az ezen irányelv hatálya alá tartozó határozatokkal, jogi aktusokkal vagy mulasztásokkal érintett nyilvánosság tagjainak keresetindítási jogára vonatkozó rendelkezései nem értelmezhetők megszorítóan.

Következésképpen összeegyeztethetetlen a 2011/92 irányelvvel azon nemzeti szabályozás, amely valamely projekt tekintetében a környezeti hatásvizsgálat elvégzése szükségességének megállapítására vonatkozó határozattal szembeni keresetindítási jogot kizárólag a projekt pályázója, a közreműködő hatóságok, a környezetvédelmi ombudsman és az érintett települési önkormányzat számára biztosítja, igen nagy számú magánszemélyt kizárva e keresetindítási jog gyakorlásától, ideértve többek között a szomszédokat, akik esetleg megfelelnek az említett 11. cikk (1) bekezdésében előírt feltételeknek.

(vö. 38–40., 42., 43., 51. pont és a rendelkező rész)