C‑542/13. sz. ügy

Mohamed M’Bodj

kontra

État belge

(a Cour constitutionnelle [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Az Európai Unió Alapjogi Chartája — A 19. cikk (2) bekezdése — 2004/83/EK irányelv — A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok — Kiegészítő védelemre jogosult személy — A 15. cikk b) pontja — Kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országában — 3. cikk — Kedvezőbb szabályok — Súlyos betegségben szenvedő kérelmező — A megfelelő kezelésnek a származási országban fennálló hiánya — 28. cikk — Szociális védelem — 29. cikk — Egészségügyi ellátás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2014. december 18.

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2004/83 irányelv – A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei – 2. cikk, e) pont, és 15. cikk, b) pont – Olyan nemzeti jogszabály, amely alapján a származási országukbeli megfelelő kezelés hiányában engedélyezett az olyan harmadik országbeli állampolgárok tartózkodása, akik súlyos betegségben szenvednek – Az egészségügyi ellátásnak a származási országban való nem szándékos megtagadása – Az említett irányelv 3. cikke értelmében vett kedvezőbb szabálynak nem minősülő jogszabály – A kiegészítő védelemben való részesülésből történő kizárás – Az említett irányelv 28. és 29. cikkének alkalmazhatatlansága

(2004/83 tanácsi irányelv, 2. cikk, e) pont, 3. cikk, 15. cikk, b) pont, 18., 28. és 29. cikk)

A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelvnek a 2. cikke e) pontjával, 3., 15. és 18. cikkével összefüggésben értelmezett 28. és 29. cikkét úgy kell értelmezni, hogy egy tagállam nem köteles biztosítani az ezen cikkekben meghatározott szociális védelmet és egészségügyi ellátást valamely harmadik országbeli állampolgárnak, aki olyan nemzeti jogszabály alapján e tagállamban tartózkodási engedéllyel rendelkezik, amely kimondja, hogy az említett tagállamban való tartózkodást engedélyezni kell annak a külföldinek, aki olyan betegségben szenved, amely valós veszélyt jelent életére vagy testi épségére nézve, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyével jár, amennyiben származási országában, vagy abban a harmadik országban, ahol korábban tartózkodott, nem létezik megfelelő kezelés, anélkül hogy e külföldi személy egészségügyi ellátásának ezen országban való szándékos megtagadásáról lenne szó.

Ugyanis a 2004/83 irányelv 15. cikkének b) pontjában meghatározott súlyos sérelem nem vonatkozik egy ilyen helyzetre. Továbbá ezen irányelv 3. cikkével ellentétes az, ha valamely tagállam olyan rendelkezéseket vezet be vagy tart fenn, amelyek az abban meghatározott kiegészítő védelmi jogállást valamely harmadik ország súlyos betegségben szenvedő állampolgára számára azért biztosítják, mert fennáll a veszélye, hogy az egészségi állapota a megfelelő kezelésnek a származási országban való hiánya következtében romlik, mivel az ilyen rendelkezések összeegyeztethetetlenek ezzel az irányelvvel. Ugyanis ellentétes a 2004/83 irányelv általános rendszerével és célkitűzéseivel az, ha az irányelvben meghatározott jogállásokat a nemzetközi védelem logikájával egyáltalán össze nem függő helyzetben lévő, harmadik országbeli állampolgároknak biztosítják. Következésképpen az ilyen nemzeti jogszabály az említett irányelv 3. cikke értelmében nem minősíthető a kiegészítő védelemre jogosult személyek meghatározására vonatkozó kedvezőbb szabálynak. Ezért azon harmadik országbeli állampolgárok, akiknek ilyen nemzeti jogszabály alapján engedélyezték a tartózkodást, nem tekinthetők kiegészítő védelmi jogállásban részesülő személyeknek, akikre az említett irányelv 28. és 29. cikke vonatkozik. E nemzeti védelmi jogállásnak valamely tagállam általi – az ezen irányelv 2. cikkének a) pontja szerinti nemzetközi védelem szükségességétől eltérő okok miatt, azaz kivételes vagy humanitárius okból hozott diszkrecionális döntés alapján történő – megadása, amint azt az említett irányelv (9) preambulumbekezdése pontosítja, egyébként nem tartozik annak hatálya alá.

(vö. 41., 43–47. pont és a rendelkező rész)

C‑542/13. sz. ügy

Mohamed M’Bodj

kontra

État belge

(a Cour constitutionnelle [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Az Európai Unió Alapjogi Chartája — A 19. cikk (2) bekezdése — 2004/83/EK irányelv — A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok — Kiegészítő védelemre jogosult személy — A 15. cikk b) pontja — Kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása a kérelmezővel szemben a származási országában — 3. cikk — Kedvezőbb szabályok — Súlyos betegségben szenvedő kérelmező — A megfelelő kezelésnek a származási országban fennálló hiánya — 28. cikk — Szociális védelem — 29. cikk — Egészségügyi ellátás”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2014. december 18.

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás — Menekültpolitika — Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás — 2004/83 irányelv — A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei — 2. cikk, e) pont, és 15. cikk, b) pont — Olyan nemzeti jogszabály, amely alapján a származási országukbeli megfelelő kezelés hiányában engedélyezett az olyan harmadik országbeli állampolgárok tartózkodása, akik súlyos betegségben szenvednek — Az egészségügyi ellátásnak a származási országban való nem szándékos megtagadása — Az említett irányelv 3. cikke értelmében vett kedvezőbb szabálynak nem minősülő jogszabály — A kiegészítő védelemben való részesülésből történő kizárás — Az említett irányelv 28. és 29. cikkének alkalmazhatatlansága

(2004/83 tanácsi irányelv, 2. cikk, e) pont, 3. cikk, 15. cikk, b) pont, 18., 28. és 29. cikk)

A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83 irányelvnek a 2. cikke e) pontjával, 3., 15. és 18. cikkével összefüggésben értelmezett 28. és 29. cikkét úgy kell értelmezni, hogy egy tagállam nem köteles biztosítani az ezen cikkekben meghatározott szociális védelmet és egészségügyi ellátást valamely harmadik országbeli állampolgárnak, aki olyan nemzeti jogszabály alapján e tagállamban tartózkodási engedéllyel rendelkezik, amely kimondja, hogy az említett tagállamban való tartózkodást engedélyezni kell annak a külföldinek, aki olyan betegségben szenved, amely valós veszélyt jelent életére vagy testi épségére nézve, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód tényleges veszélyével jár, amennyiben származási országában, vagy abban a harmadik országban, ahol korábban tartózkodott, nem létezik megfelelő kezelés, anélkül hogy e külföldi személy egészségügyi ellátásának ezen országban való szándékos megtagadásáról lenne szó.

Ugyanis a 2004/83 irányelv 15. cikkének b) pontjában meghatározott súlyos sérelem nem vonatkozik egy ilyen helyzetre. Továbbá ezen irányelv 3. cikkével ellentétes az, ha valamely tagállam olyan rendelkezéseket vezet be vagy tart fenn, amelyek az abban meghatározott kiegészítő védelmi jogállást valamely harmadik ország súlyos betegségben szenvedő állampolgára számára azért biztosítják, mert fennáll a veszélye, hogy az egészségi állapota a megfelelő kezelésnek a származási országban való hiánya következtében romlik, mivel az ilyen rendelkezések összeegyeztethetetlenek ezzel az irányelvvel. Ugyanis ellentétes a 2004/83 irányelv általános rendszerével és célkitűzéseivel az, ha az irányelvben meghatározott jogállásokat a nemzetközi védelem logikájával egyáltalán össze nem függő helyzetben lévő, harmadik országbeli állampolgároknak biztosítják. Következésképpen az ilyen nemzeti jogszabály az említett irányelv 3. cikke értelmében nem minősíthető a kiegészítő védelemre jogosult személyek meghatározására vonatkozó kedvezőbb szabálynak. Ezért azon harmadik országbeli állampolgárok, akiknek ilyen nemzeti jogszabály alapján engedélyezték a tartózkodást, nem tekinthetők kiegészítő védelmi jogállásban részesülő személyeknek, akikre az említett irányelv 28. és 29. cikke vonatkozik. E nemzeti védelmi jogállásnak valamely tagállam általi – az ezen irányelv 2. cikkének a) pontja szerinti nemzetközi védelem szükségességétől eltérő okok miatt, azaz kivételes vagy humanitárius okból hozott diszkrecionális döntés alapján történő – megadása, amint azt az említett irányelv (9) preambulumbekezdése pontosítja, egyébként nem tartozik annak hatálya alá.

(vö. 41., 43–47. pont és a rendelkező rész)