C‑526/13. sz. ügy

„Fast Bunkering Klaipėda” UAB

kontra

Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos

(a Mokestinių ginčų komisija prie Lietuvos Respublikos Vyriausybės [Litvánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal — Adóztatás — Hozzáadottérték‑adó (héa) — 2006/112/EK irányelv — A 148. cikk a) pontja — Termékértékesítés — Fogalom — Mentesség — Nyílt tengeren közlekedő hajók ellátására szolgáló termékek értékesítése — A saját nevükben eljáró közvetítők részére történő termékértékesítés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2015. szeptember 3.

1. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Hajók ellátására szolgáló termékek értékesítése – Feltételek – Termékértékesítés az értékesítési lánc végső szakaszában

   (2006/112 tanácsi rendelet, 131. cikk, és 148. cikk, a) pont)

2. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – Adómentességek – Hajók ellátására szolgáló termékek saját nevükben eljáró közvetítők részére történő értékesítése – Megengedhetetlenség – Korlátok – A termékek tulajdonjogának közvetítőkre történő átruházása

   (2006/112 tanácsi rendelet, 148. cikk, a) pont)

3. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – A hatodik irányelvben meghatározott adómentességek – Hajók ellátására szolgáló termékek értékesítése és légijárművekkel kapcsolatos tevékenységek – Fogalmak – Önálló értelmezés

   (2006/112 tanácsi rendelet, 148. cikk, a) pont)

1.  A nyílt tengeren közlekedő hajók ellátása a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 148. cikkének a) pontja alapján mentes a hozzáadottérték‑adó alól, mert a kivitellel esik egy tekintet alá. Következésképpen ugyanúgy, ahogy a kivitel adómentességét kizárólag az olyan termékek értékesítésére lehet alkalmazni, amelyeket az eladó vagy annak megbízottja visz ki, az említett 148. cikk a) pontjában előírt adómentesség sem terjeszthető ki e termékeknek a forgalomba hozatal megelőző szakaszában történő értékesítésére. Továbbá az ilyen kiterjesztés szükségessé tenné, hogy az államok ellenőrzési és felügyeleti mechanizmusokat vezessenek be a leszállított adómentes termékek végső felhasználásáról történő megbizonyosodás érdekében, amely mechanizmusok nemcsak, hogy nem járnának adminisztratív egyszerűsítéssel, hanem olyan nehézségeket hárítanának az érintett államokra és jogalanyokra, amelyek összeegyeztethetetlenek az adómentességnek a 2006/112 irányelv 131. cikkében előírt helyes és egyszerű alkalmazásával.

   Ebből következik, hogy az e rendelkezésben előírt adómentesség alkalmazásához az ellátásra szolgáló termékek értékesítésének a nyílt tengeren közlekedő hajók e termékeket felhasználó üzemeltetője részére kell történnie, aki következésképpen e termékek értékesítési láncának utolsó szakaszában lép fel.

   (vö. 26–29. pont)

2.  Az ellátásra szolgáló termékek saját nevükben eljáró közvetítők részére történő értékesítését, még akkor is, ha az utóbbiak a hajóknak a termékeket felhasználó üzemeltetői javára járnak el, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112 irányelv 148. cikke a) pontjának szempontjából el kell különíteni az ezen üzemeltetők részére végzett értékesítésektől. Így a saját nevében eljáró közvetítő részére végzett termékértékesítés nem e termékek értékesítési láncának utolsó szakaszában történik, mivel azokat a közvetítő nem a felhasználásuk, hanem harmadik személy részére történő továbbértékesítés céljából szerzi meg.

   Ebből következik, hogy az ellátásra szolgáló termékek ilyen közvetítők részére történő értékesítése főszabály szerint nem tekinthető a 2006/112 irányelv 148. cikkének a) pontja szerinti termékértékesítésnek, és ennélfogva nem alkalmazható rá az e rendelkezésben előírt adómentesség. Következésképpen az e rendelkezésben előírt adómentesség főszabály szerint nem alkalmazható a nyílt tengeren közlekedő és fizető utasokat szállító, illetve kereskedelmi, ipari vagy halászati tevékenységet folytató hajók ellátására szolgáló termékek saját nevükben eljáró közvetítők részére történő értékesítésére. E tekintetben nincsen jelentősége annak, ha az értékesítés időpontjában ismert, megfelelően bizonyított a termékek végső felhasználása, és az ezt igazoló bizonyítékokat a nemzeti szabályozásnak megfelelően benyújtották az adóhatósághoz.

   Továbbá nem érvényesül kötelezően az üzemanyag ilyen értékesítése és a légiforgalmi társaságnak nem minősülő gazdasági szereplőnek történő légijármű‑értékesítésre az ezen irányelv 148. cikkének f) pontjában biztosított adómentességi rendszer közötti analógia, mivel e termékek teljes mértékben eltérő jellegűek. Ez annál inkább érvényes, ha az irányelv 148. cikke a) pontjának egységes alkalmazása az adminisztratív egyszerűsítés céljának veszélyeztetés nélkül nem lenne biztosítható.

   Mindazonáltal az említett adómentesség alkalmazható, ha az érintett termékek tulajdonjogának az alkalmazandó nemzeti jogszabályokban előírt formákban az említett közvetítőkre történő átruházására legkorábban ugyanazon időpontban került sor, amikor a nyílt tengeren közlekedő hajók üzemeltetői e termékekkel ténylegesen úgy rendelkezhettek, mintha azok tulajdonosai lennének, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ugyanis az üzemanyag hajótartályokba töltésének pillanatától kezdődően ténylegesen az üzemeltető van abban a helyzetben, hogy tulajdonosként rendelkezzen az üzemanyag felett. Következésképpen ilyen körülmények között, jóllehet az alkalmazandó nemzeti jogban előírt szabályok szerint az üzemanyag tulajdonjogát formálisan átruházták a közvetítőkre, és feltételezhetően az utóbbiak a saját nevükben jártak el, e közvetítők sosem rendelkezhettek a leszállított mennyiséggel, mivel a rendelkezési jog az üzemanyagnak ezzel megbízott gazdasági szereplő általi betöltésétől kezdve a hajók üzemeltetőit illette meg. Ebben az esetben az ilyen betöltést végző személyek által teljesített ügyletek nem minősíthetők a saját nevükben eljáró közvetítők részére teljesített termékértékesítésnek, hanem közvetlenül a hajók üzemeltetői részére végzett termékértékesítésnek tekintendők, és az alapján a 2006/112 irányelv 148. cikkének a) pontjában előírt mentesség hatálya alá tartozhatnak.

   (vö. 34–37., 40., 44., 46., 48–50., 52., 53. és a rendelkező rész)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 41. pont)