Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62013CJ0447

    Nencini kontra Parlament

    C‑447/13. P. sz. ügy

    Riccardo Nencini

    kontra

    Európai Parlament

    „Fellebbezés — Az Európai Parlament tagja — A parlamenti megbízatás gyakorlása során felmerülő költségek fedezésére szolgáló költségtérítések — Jogalap nélküli kifizetések visszatéríttetése — Behajtás — Elévülés — Ésszerű határidő”

    Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2014. november 13.

    1. Fellebbezés – Tárgy – Kizárólag a költségek összegére vagy arra vonatkozó fellebbezés, hogy a költségek viselésére mely felet kötelezték – Elfogadhatatlanság

      (A Bíróság alapokmánya, 58. cikk, második bekezdés)

    2. Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya – Elfogadhatatlanság – Az uniós jog Törvényszék általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása – Elfogadhatóság

      (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés;a Bíróság eljárási szabályzata, 169. cikk)

    3. Az Európai Unió költségvetése – Költségvetési rendelet – Harmadik személyekkel szembeni követelések behajtása – Elévülési idő – Tárgy – Az elévülési idővel kapcsolatos végrehajtási szabályok e céllal összhangban álló elfogadása

      (1605/2002 tanácsi rendelet, 73a. és 183. cikk)

    4. Az Európai Unió költségvetése – Költségvetési rendelet – Harmadik személyekkel szembeni követelések behajtása – Terhelési értesítés formájában kibocsátott visszatérítés iránti kérelem – Közlési határidő – A követelésekre alkalmazandó elévülési idő eltelte – A közlési határidő ésszerűtlen voltának megdönthető vélelme – A megdöntés hiányának következményei – A visszatérítés iránti kérelem megsemmisítése – Az adós védelemhez való jogának megsértésére való hivatkozás hiánya – Hatás hiánya

      (1605/2002 tanácsi rendelet, 73a. cikk; 2342/2002 bizottsági rendelet, 85b. cikk)

    1.  Lásd a határozat szövegét.

      (vö. 23., 25. pont)

    2.  Lásd a határozat szövegét.

      (vö. 32., 33. pont)

    3.  Az uniós jogalkotó azáltal, hogy általános szabályt fogadott el, amelynek értelmében – amint az az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet 73a. cikkéből kitűnik – az Unió harmadik felekkel szemben fennálló követelései ötéves határidő lejártával elévülnek, biztosítékot kívánt adni az Unió esetleges adósai számára, amelynek alapján a jogbiztonság és a bizalomvédelem követelményének megfelelően e határidő elteltével főszabály szerint nem alkalmazható velük szemben ilyen követelések behajtására irányuló intézkedés; e követelések tekintetében tehát mentesülnek annak bizonyítása alól, hogy a velük szemben támasztott követelés nem áll fenn. E tekintetben e 73a. cikk többek között arra irányul, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének való megfelelés érdekében időbeli korlátot állapítson meg az Uniónak a harmadik felekkel szemben fennálló követelései behajtására vonatkozóan.

      Továbbá, mivel az 1605/2002 rendelet 73a. cikke az elévülési idő kiszámításához figyelembe veendő időpont meghatározása tekintetében a végrehajtási szabályokra utal, amelyeket e rendelet 183. cikke alapján az Európai Bizottság állapít meg, e 73a. cikkre önmagában, a végrehajtási szabályai nélkül nem lehet eredményesen hivatkozni annak megállapítása érdekében, hogy az Unió követelése elévült. E tekintetben e végrehajtási szabályokat csak az e 73a. cikkben megfogalmazott szabály alapjául szolgáló célokkal összhangban lehet megállapítani.

      (vö. 43–45., 52. pont)

    4.  Noha igaz, hogy sem az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet, sem az 1605/2002 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 bizottsági rendelet nem pontosítja azon határidőt, amelyen belül a terhelési értesítést a szóban forgó követelést keletkeztető időpontot követően közölni kell, a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az alkalmazandó jogszabályok hallgatása esetén az érintett intézmény ésszerű határidőn belül tegye meg e közlést.

      E tekintetben a követelések 1605/2002 rendelet 73a. cikkében írt elévülési idejére figyelemmel a terhelési értesítés közlésének határidejét ésszerűtlennek kell tekinteni, amennyiben e közlésre öt évvel azon időpont után kerül sor, amikor az intézménynek általában módja nyílt követelésének érvényesítésére. E vélelem csak akkor dől meg, ha a szóban forgó intézmény bizonyítja, hogy az általa tanúsított gondosság ellenére az eljárási késedelem az adós magatartásának – különösen halogató taktikájának vagy rosszhiszeműségének – tudható be. Ilyen bizonyíték hiányában azt kell tehát megállapítani, hogy az intézmény nem teljesítette az ésszerű határidő elvéből eredő kötelezettségeit.

      Továbbá, ha e kötelezettség megszegése megállapítást nyert, akkor az uniós bíróság téves jogalkalmazás nélkül nem tekinthet el a visszatérítést elrendelő vitatott határozat megsemmisítésének kimondásától azon indokkal, hogy a fellebbező nem hivatkozott a védelemhez való jogának megsértésére.

      (vö. 47–49., 55. pont)

    Top

    C‑447/13. P. sz. ügy

    Riccardo Nencini

    kontra

    Európai Parlament

    „Fellebbezés — Az Európai Parlament tagja — A parlamenti megbízatás gyakorlása során felmerülő költségek fedezésére szolgáló költségtérítések — Jogalap nélküli kifizetések visszatéríttetése — Behajtás — Elévülés — Ésszerű határidő”

    Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2014. november 13.

    1. Fellebbezés — Tárgy — Kizárólag a költségek összegére vagy arra vonatkozó fellebbezés, hogy a költségek viselésére mely felet kötelezték — Elfogadhatatlanság

      (A Bíróság alapokmánya, 58. cikk, második bekezdés)

    2. Fellebbezés — Jogalapok — A Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése — A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya — Elfogadhatatlanság — Az uniós jog Törvényszék általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása — Elfogadhatóság

      (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés;a Bíróság eljárási szabályzata, 169. cikk)

    3. Az Európai Unió költségvetése — Költségvetési rendelet — Harmadik személyekkel szembeni követelések behajtása — Elévülési idő — Tárgy — Az elévülési idővel kapcsolatos végrehajtási szabályok e céllal összhangban álló elfogadása

      (1605/2002 tanácsi rendelet, 73a. és 183. cikk)

    4. Az Európai Unió költségvetése — Költségvetési rendelet — Harmadik személyekkel szembeni követelések behajtása — Terhelési értesítés formájában kibocsátott visszatérítés iránti kérelem — Közlési határidő — A követelésekre alkalmazandó elévülési idő eltelte — A közlési határidő ésszerűtlen voltának megdönthető vélelme — A megdöntés hiányának következményei — A visszatérítés iránti kérelem megsemmisítése — Az adós védelemhez való jogának megsértésére való hivatkozás hiánya — Hatás hiánya

      (1605/2002 tanácsi rendelet, 73a. cikk; 2342/2002 bizottsági rendelet, 85b. cikk)

    1.  Lásd a határozat szövegét.

      (vö. 23., 25. pont)

    2.  Lásd a határozat szövegét.

      (vö. 32., 33. pont)

    3.  Az uniós jogalkotó azáltal, hogy általános szabályt fogadott el, amelynek értelmében – amint az az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet 73a. cikkéből kitűnik – az Unió harmadik felekkel szemben fennálló követelései ötéves határidő lejártával elévülnek, biztosítékot kívánt adni az Unió esetleges adósai számára, amelynek alapján a jogbiztonság és a bizalomvédelem követelményének megfelelően e határidő elteltével főszabály szerint nem alkalmazható velük szemben ilyen követelések behajtására irányuló intézkedés; e követelések tekintetében tehát mentesülnek annak bizonyítása alól, hogy a velük szemben támasztott követelés nem áll fenn. E tekintetben e 73a. cikk többek között arra irányul, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének való megfelelés érdekében időbeli korlátot állapítson meg az Uniónak a harmadik felekkel szemben fennálló követelései behajtására vonatkozóan.

      Továbbá, mivel az 1605/2002 rendelet 73a. cikke az elévülési idő kiszámításához figyelembe veendő időpont meghatározása tekintetében a végrehajtási szabályokra utal, amelyeket e rendelet 183. cikke alapján az Európai Bizottság állapít meg, e 73a. cikkre önmagában, a végrehajtási szabályai nélkül nem lehet eredményesen hivatkozni annak megállapítása érdekében, hogy az Unió követelése elévült. E tekintetben e végrehajtási szabályokat csak az e 73a. cikkben megfogalmazott szabály alapjául szolgáló célokkal összhangban lehet megállapítani.

      (vö. 43–45., 52. pont)

    4.  Noha igaz, hogy sem az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendelet, sem az 1605/2002 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 bizottsági rendelet nem pontosítja azon határidőt, amelyen belül a terhelési értesítést a szóban forgó követelést keletkeztető időpontot követően közölni kell, a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az alkalmazandó jogszabályok hallgatása esetén az érintett intézmény ésszerű határidőn belül tegye meg e közlést.

      E tekintetben a követelések 1605/2002 rendelet 73a. cikkében írt elévülési idejére figyelemmel a terhelési értesítés közlésének határidejét ésszerűtlennek kell tekinteni, amennyiben e közlésre öt évvel azon időpont után kerül sor, amikor az intézménynek általában módja nyílt követelésének érvényesítésére. E vélelem csak akkor dől meg, ha a szóban forgó intézmény bizonyítja, hogy az általa tanúsított gondosság ellenére az eljárási késedelem az adós magatartásának – különösen halogató taktikájának vagy rosszhiszeműségének – tudható be. Ilyen bizonyíték hiányában azt kell tehát megállapítani, hogy az intézmény nem teljesítette az ésszerű határidő elvéből eredő kötelezettségeit.

      Továbbá, ha e kötelezettség megszegése megállapítást nyert, akkor az uniós bíróság téves jogalkalmazás nélkül nem tekinthet el a visszatérítést elrendelő vitatott határozat megsemmisítésének kimondásától azon indokkal, hogy a fellebbező nem hivatkozott a védelemhez való jogának megsértésére.

      (vö. 47–49., 55. pont)

    Top