C‑172/13. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága

„Tagállami kötelezettségszegés — EUMSZ 49. cikk — Az EGT‑Megállapodás 31. cikke — Társasági adó — Cégcsoport — Cégcsoportkedvezmény — Külföldi illetőségű leányvállalat által elszenvedett veszteség átvitele — Feltételek — A külföldi illetőségű leányvállalat vesztsége végleges jellege meghatározásának időpontja”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2015. február 3.

Letelepedés szabadsága — Adójogszabályok — Társasági adó — Adókedvezmény — Külföldi illetőségű leányvállalat által elszenvedett veszteség levonása — Az említett leányvállalat vesztsége végleges jellege meghatározásának időpontját rögzítő nemzeti szabályozás — Megengedhetőség

(EUMSZ 49. cikk; EGT‑Megállapodás, 31. cikk)

Teljesíti az EUMSZ 49. cikkből és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 31. cikkéből származó kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan cégcsoportkedvezmény‑szabályozást ír elő, amely szerint a társaság által elszenvedett veszteségek elszámolhatók az ugyanazon csoporthoz tartozó társaságok nyereségének terhére, amennyiben a belföldi illetőségű társaságok által elszenvedett veszteségekkel ellentétben a külföldi illetőségű társaságok által elszenvedett veszteségek csak akkor számolhatók el cégcsoportkedvezmény címén, ha végleges jellegűek. E tekintetben a végleges jelleg megállapítható olyan helyzetben, amikor egyrészt a külföldi illetőségű leányvállalat kimerítette az illetősége szerinti államban a veszteségei elszámolására nyitva álló lehetőségeket a kedvezmény iránti kérelemben foglalt vagy korábbi adózási időszakok tekintetében, adott esetben e veszteségek harmadik személynek történő átadása vagy az említett veszteségeknek e leányvállalat által korábbi adózási időszakokban elért nyereségei terhére történő elszámolása által, másrészt pedig a külföldi leányvállalat, illetve – különösen e társaság átruházása esetén – harmadik személy nem számolhatja el a jövőbeli időszakokra e veszteséget a leányvállalat illetősége szerinti tagállamban. Ezenfelül az EUMSZ 49. cikkel és az említett megállapodás 31. cikkével nem ellentétes, hogy a leányvállalat által elszenvedett veszteségek végleges jellegének értékelését az e veszteségek keletkezése szerinti adózási időszak lejártát követően közvetlenül fennálló helyzet alapján kelljen elvégezni.

Ugyanis a külföldi illetőségű leányvállalat által elszenvedett veszteségeknek végleges jellege csak akkor állapítható meg, ha az nem tesz szert több jövedelemre az illetősége szerinti tagállamban. E tekintetben, amíg e leányvállalat továbbra is – bár csekély mértékű – jövedelemre tesz szert, fennáll annak a lehetősége, hogy az elszenvedett veszteségeket adott esetben kompenzálják majd az illetősége szerinti tagállamban elért jövőbeli nyereségek Márpedig a külföldi illetőségű leányvállalat veszteségének végleges jellege csak akkor bizonyítható, ha az említett leányvállalat az említett veszteségek keletkezése szerinti adózási időszak végét követően azonnal felhagy kereskedelmi tevékenységével, és eladja vagy kivonja a jövedelmet keletkeztető vagyonát.

(vö. 21., 26., 31., 36., 37. pont)