C‑171/13. sz. ügy

Raad van bestuur van het Uitvoeringsinstituut werknemersverzekeringen (Uwv)

kontra

M. S. Demirci és társai

(a Centrale Raad van Beroep [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — EGK–Törökország társulási megállapodás — Migráns munkavállalók szociális biztonsága — A lakóhelyre vonatkozó kikötések eltörlése — A nemzeti jogszabályok alapján nyújtott kiegészítő ellátások — Lakóhelyre vonatkozó feltétel — Volt török munkavállalókra való alkalmazás — Olyan török állampolgárok, akik megszerezték a fogadó tagállam állampolgárságát”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. január 14.

Nemzetközi megállapodások — Az EGK–Törökország társulási megállapodás — Migráns munkavállalók szociális biztonsága — 3/80 társulási tanácsi határozat — A lakóhelyre vonatkozó kikötések eltörlése — A nemzeti jogszabályok alapján nyújtott kiegészítő ellátások — Olyan nemzeti szabályozás, amely megvonja ezen ellátásokat azon jogosultaktól, akik már nem rendelkeznek a nemzeti területen lakóhellyel — Olyan volt török munkavállalókra való alkalmazás, akik megszerezték a fogadó tagállam állampolgárságát — Az említett munkavállalók kizárólag ezen állam állampolgáraiként való kezelése — Megengedhetőség

(Az EGK‑Törökország Társulási Tanács 3/80 határozata, 6. cikk; a 118/97 és a 647/2005 rendelettel módosított 1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk, (2a) bekezdés)

Az EGK‑Törökország Társulási Tanácsnak az Európai Közösségek tagállamai szociális biztonsági rendszereinek a török munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 3/80 határozatának a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve 59. cikkének fényében is megvizsgált rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam állampolgárai, akik török munkavállalókként ezen állam rendes munkaerőpiacához tartoztak, azon indokkal, hogy megtartották a török állampolgárságot, nem hivatkozhatnak a 3/80 határozat 6. cikkére abból a célból, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni az ezen állam jogszabályai által a 647/2005 rendelettel módosított, a 118/97 rendelettel módosított és naprakésszé tett 1408/71 rendelet 4. cikke (2a) bekezdésének értelmében vett különleges, nem járulékalapú ellátás folyósításához előírt, lakóhelyre vonatkozó követelményt.

Semmi nem igazolja ugyanis azt, hogy az ilyen állampolgárokat, akiknek jogi helyzete szükségszerűen megváltozott akkor, amikor megszerezték a fogadó tagállam állampolgárságát, az említett állam az ilyen ellátáshoz hasonló ellátás folyósításához ne kezelje kizárólag e tagállam állampolgáraiként. Annál is inkább erre a megállapításra kell jutni, mivel az, hogy a kiegészítő ellátásnak a 3/80 határozat alapján való folyósításához a lakóhelyre vonatkozó feltétel alól mentesítésre kerüljenek valamely tagállam olyan állampolgárai, akik a török állampolgárság megtartása mellett azután szerezték meg e tagállam állampolgárságát, miután török munkavállalókként fogadták be őket, kétszeresen igazolatlan eltérő bánásmódot eredményezne. Ekképpen az említett állampolgárok egyfelől kedvezőbb bánásmódban részesülnének a fogadó tagállam állampolgárságával nem rendelkező török munkavállalókhoz képest, akik ha már nem tartoznak ezen utóbbi állam rendes munkaerőpiacához, már nem rendelkeznek tartózkodási joggal sem. Másfelől e személyek kedvezőbb helyzetben lennének a fogadó tagállam vagy valamely másik tagállam állampolgáraihoz képest is, akik kétségtelenül kedvező helyzetben vannak az Unión belüli tartózkodás és szabad mozgás tekintetében, de a kiegészítő ellátás folyósításához továbbra is a fogadó tagállam területén való lakóhelyre vonatkozó feltétel alá tartoznak.

(vö. 57–59., 73. pont és a rendelkező rész)