C‑131/13., C‑163/13. és C‑164/13. sz. egyesített ügyek

Staatssecretaris van Financiën

kontra

Schoenimport „Italmoda” Mariano Previti vof

és

Turbu.com BV,

Turbu.com Mobile Phone’s BV

kontra

Staatssecretaris van Financiën

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek — Héa — Hatodik irányelv — Tagállamok közötti kereskedelemre vonatkozó átmeneti szabályozás — A Közösségen belül feladott vagy szállított termékek — Az érkezés helye szerinti tagállamban elkövetett csalás — A csalás figyelembevétele a feladás helye szerinti tagállamban — A levonáshoz, az adómentességhez vagy a visszaigényléshez való jog által biztosított előny megtagadása — Nemzeti jogi rendelkezés hiánya”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2014. december 18.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Korlátok – Hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett hipotetikus kérdések – Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályok – Közösségen belüli értékesítés – Hozzáadottértékadó‑csalásra irányuló ügylet – Olyan adóalany, aki tudott vagy akinek tudnia kellett volna a csalás fennállásáról – Nemzeti szabályozás, amely nem írja elő a levonáshoz, mentességhez vagy visszaigényléshez való jog által biztosított előny megtagadását csalás fennállása esetén – Az ilyen jogok által biztosított előny megtagadásának a nemzeti hatóságokra és bíróságokra háruló kötelezettsége

   (77/388 tanácsi irányelv, 17. cikk, (2) és (3) bekezdés, 28b. cikk, A. rész, (2) bekezdés, és 28c. cikk, A. rész, a) pont)

3. Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó‑rendszer – A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályok – Közösségen belüli értékesítés – Olyan ügyletek, amelyeket önmagukban nem érint a hozzáadottértékadó‑csalás, de amelyek egy csalárd ügyletet is tartalmazó értékesítési lánc részét képezik – Olyan adóalany, aki tudott vagy akinek tudnia kellett volna a csalás fennállásáról – Olyan csalás, amelyet másik tagállamban követtek el, mint amelyben a levonáshoz, mentességhez vagy visszaigényléshez való jog által biztosított előnyt kérelmezték – Nemzeti szabályozás, amely nem írja elő az említett előny megtagadását csalás fennállása esetén – Hatás hiánya – Az ilyen jogok által biztosított előny megtagadásának a nemzeti hatóságokra és bíróságokra háruló kötelezettsége

   (77/388 tanácsi irányelv, 17. cikk, (2) és (3) bekezdés, 28b. cikk, A. rész, (2) bekezdés, és 28c. cikk, A. rész, a) pont)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 35., 38., 39. pont)

2.  A 95/7 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy valamely Közösségen belüli értékesítés keretében megtagadják az adóalannyal szemben a hozzáadottértékadó‑levonáshoz, ‑mentességhez vagy ‑visszaigényléshez való jog által biztosított előnyt, még akkor is, ha a nemzeti jog rendelkezései nem írják elő az előny ilyen megtagadását, amennyiben objektív körülmények alapján megállapítást nyer, hogy ezen adóalany tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy az érintett jog megalapozására felhozott ügylettel egy értékesítési lánc keretében elkövetett hozzáadottértékadó‑csalásban vesz részt.

   Ugyanis főszabály szerint a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy megtagadják a hatodik irányelvben előírt valamely olyan jog által biztosított előnyt, amelyre csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak, legyen szó a Közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódó hozzáadottértékadó‑levonás, ‑mentesség vagy ‑visszatérítés jogáról. Amennyiben a nemzeti jogrend nem tartalmaz ilyen értelmű különös rendelkezést, a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az érintett tagállam jogrendjében van‑e olyan jogszabály, legyen az valamely rendelkezés vagy valamely általános elv, amelynek értelmében tilos a joggal való visszaélés vagy más, az adókijátszásra vagy adókikerülésre vonatkozó rendelkezés, amelyet az adócsalás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós jogi követelményeknek megfelelően lehetne értelmezni.

   Amennyiben azonban bebizonyosodna, hogy a nemzeti jog nem tartalmaz olyan jogszabályokat, amelyeket e követelményeknek megfelelően lehetne értelmezni, ebből mindazonáltal nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok számára csalás esetén akadályba ütközik az említett követelmények betartása, és ily módon a hatodik irányelvben előírt valamely jogra alapított előny megtagadása.

   Igaz ugyan, hogy a tagállam tulajdonképpen nem hivatkozhat valamely irányelvre a jogalannyal szemben, mivel azonban a visszaélésszerű vagy csalárd cselekmények nem alapozhatnak meg uniós jogrendből eredő jogokat, a hatodik irányelvben biztosított előny megtagadása ezen irányelv alapján nem jár az érintett magánszeméllyel szembeni kötelezettség keletkezésével, az csak azon megállapítás egyszerű következménye, miszerint a kívánt előny megszerzéséhez megkövetelt objektív követelményeket, amelyeket e jog tekintetében az említett irányelv ír elő, ténylegesen nem teljesítették.

   Ilyen esetben nem követelhető meg kifejezett engedély ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok megtagadhassanak valamely, a közös hozzáadottértékadó‑rendszer alapján biztosított előnyt, mivel ezt a következményt az említett rendszer szerves részének kell tekinteni.

   Egyébiránt az az adóalany, amely valamely jog megszerzéséhez kapcsolódó feltételeket csak csalárd ügyletekkel teremtette meg, nyilvánvalóan nem hivatkozhat megalapozottan a bizalomvédelem vagy a jogbiztonság elvére, hogy vitassa az érintett jog biztosításának megtagadását.

   Végül, miközben a közös hozzáadottértékadó‑rendszerből eredő jog által biztosított előny olyan esetben való megtagadása, amikor az adóalany csalásban érintett, a hatodik irányelv releváns rendelkezései által e tekintetben megkövetelt feltételek nem teljesülésének egyszerű következménye, az előny e megtagadása nem ölt az emberi jogok védelméről szóló 7. cikke vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikke értelmében vett büntetés‑ vagy szankciójelleget.

   (vö. 49., 51–55., 57., 59–62. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A 95/7 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az olyan adóalannyal szemben, aki tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy a hozzáadottértékadó‑levonás, ‑mentesség vagy ‑visszatérítés joga megalapozására felhozott ügylettel egy értékesítési lánc keretében elkövetett hozzáadottértékadó‑csalásban vesz részt, megtagadható az e jogok által biztosított előny, tekintet nélkül arra, hogy ezt a csalást másik tagállamban követték el, mint amelyben az e jogok által biztosított előnyt kérelmezték, illetve hogy e jogalany ez utóbbi tagállamban az említett jogok gyakorlásához a nemzeti jogban előírt alaki feltételeket teljesítette.

   (vö. 69. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

C‑131/13., C‑163/13. és C‑164/13. sz. egyesített ügyek

Staatssecretaris van Financiën

kontra

Schoenimport „Italmoda” Mariano Previti vof

és

Turbu.com BV,

Turbu.com Mobile Phone’s BV

kontra

Staatssecretaris van Financiën

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek — Héa — Hatodik irányelv — Tagállamok közötti kereskedelemre vonatkozó átmeneti szabályozás — A Közösségen belül feladott vagy szállított termékek — Az érkezés helye szerinti tagállamban elkövetett csalás — A csalás figyelembevétele a feladás helye szerinti tagállamban — A levonáshoz, az adómentességhez vagy a visszaigényléshez való jog által biztosított előny megtagadása — Nemzeti jogi rendelkezés hiánya”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2014. december 18.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — Elfogadhatóság — Korlátok — Hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett hipotetikus kérdések — Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályok — Közösségen belüli értékesítés — Hozzáadottértékadó‑csalásra irányuló ügylet — Olyan adóalany, aki tudott vagy akinek tudnia kellett volna a csalás fennállásáról — Nemzeti szabályozás, amely nem írja elő a levonáshoz, mentességhez vagy visszaigényléshez való jog által biztosított előny megtagadását csalás fennállása esetén — Az ilyen jogok által biztosított előny megtagadásának a nemzeti hatóságokra és bíróságokra háruló kötelezettsége

   (77/388 tanácsi irányelv, 17. cikk, (2) és (3) bekezdés, 28b. cikk, A. rész, (2) bekezdés, és 28c. cikk, A. rész, a) pont)

3. Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó‑rendszer — A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályok — Közösségen belüli értékesítés — Olyan ügyletek, amelyeket önmagukban nem érint a hozzáadottértékadó‑csalás, de amelyek egy csalárd ügyletet is tartalmazó értékesítési lánc részét képezik — Olyan adóalany, aki tudott vagy akinek tudnia kellett volna a csalás fennállásáról — Olyan csalás, amelyet másik tagállamban követtek el, mint amelyben a levonáshoz, mentességhez vagy visszaigényléshez való jog által biztosított előnyt kérelmezték — Nemzeti szabályozás, amely nem írja elő az említett előny megtagadását csalás fennállása esetén — Hatás hiánya — Az ilyen jogok által biztosított előny megtagadásának a nemzeti hatóságokra és bíróságokra háruló kötelezettsége

   (77/388 tanácsi irányelv, 17. cikk, (2) és (3) bekezdés, 28b. cikk, A. rész, (2) bekezdés, és 28c. cikk, A. rész, a) pont)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 35., 38., 39. pont)

2.  A 95/7 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy valamely Közösségen belüli értékesítés keretében megtagadják az adóalannyal szemben a hozzáadottértékadó‑levonáshoz, ‑mentességhez vagy ‑visszaigényléshez való jog által biztosított előnyt, még akkor is, ha a nemzeti jog rendelkezései nem írják elő az előny ilyen megtagadását, amennyiben objektív körülmények alapján megállapítást nyer, hogy ezen adóalany tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy az érintett jog megalapozására felhozott ügylettel egy értékesítési lánc keretében elkövetett hozzáadottértékadó‑csalásban vesz részt.

   Ugyanis főszabály szerint a nemzeti hatóságok és bíróságok feladata, hogy megtagadják a hatodik irányelvben előírt valamely olyan jog által biztosított előnyt, amelyre csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak, legyen szó a Közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódó hozzáadottértékadó‑levonás, ‑mentesség vagy ‑visszatérítés jogáról. Amennyiben a nemzeti jogrend nem tartalmaz ilyen értelmű különös rendelkezést, a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy az érintett tagállam jogrendjében van‑e olyan jogszabály, legyen az valamely rendelkezés vagy valamely általános elv, amelynek értelmében tilos a joggal való visszaélés vagy más, az adókijátszásra vagy adókikerülésre vonatkozó rendelkezés, amelyet az adócsalás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós jogi követelményeknek megfelelően lehetne értelmezni.

   Amennyiben azonban bebizonyosodna, hogy a nemzeti jog nem tartalmaz olyan jogszabályokat, amelyeket e követelményeknek megfelelően lehetne értelmezni, ebből mindazonáltal nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok számára csalás esetén akadályba ütközik az említett követelmények betartása, és ily módon a hatodik irányelvben előírt valamely jogra alapított előny megtagadása.

   Igaz ugyan, hogy a tagállam tulajdonképpen nem hivatkozhat valamely irányelvre a jogalannyal szemben, mivel azonban a visszaélésszerű vagy csalárd cselekmények nem alapozhatnak meg uniós jogrendből eredő jogokat, a hatodik irányelvben biztosított előny megtagadása ezen irányelv alapján nem jár az érintett magánszeméllyel szembeni kötelezettség keletkezésével, az csak azon megállapítás egyszerű következménye, miszerint a kívánt előny megszerzéséhez megkövetelt objektív követelményeket, amelyeket e jog tekintetében az említett irányelv ír elő, ténylegesen nem teljesítették.

   Ilyen esetben nem követelhető meg kifejezett engedély ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok megtagadhassanak valamely, a közös hozzáadottértékadó‑rendszer alapján biztosított előnyt, mivel ezt a következményt az említett rendszer szerves részének kell tekinteni.

   Egyébiránt az az adóalany, amely valamely jog megszerzéséhez kapcsolódó feltételeket csak csalárd ügyletekkel teremtette meg, nyilvánvalóan nem hivatkozhat megalapozottan a bizalomvédelem vagy a jogbiztonság elvére, hogy vitassa az érintett jog biztosításának megtagadását.

   Végül, miközben a közös hozzáadottértékadó‑rendszerből eredő jog által biztosított előny olyan esetben való megtagadása, amikor az adóalany csalásban érintett, a hatodik irányelv releváns rendelkezései által e tekintetben megkövetelt feltételek nem teljesülésének egyszerű következménye, az előny e megtagadása nem ölt az emberi jogok védelméről szóló 7. cikke vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikke értelmében vett büntetés‑ vagy szankciójelleget.

   (vö. 49., 51–55., 57., 59–62. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  A 95/7 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388 hatodik irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az olyan adóalannyal szemben, aki tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy a hozzáadottértékadó‑levonás, ‑mentesség vagy ‑visszatérítés joga megalapozására felhozott ügylettel egy értékesítési lánc keretében elkövetett hozzáadottértékadó‑csalásban vesz részt, megtagadható az e jogok által biztosított előny, tekintet nélkül arra, hogy ezt a csalást másik tagállamban követték el, mint amelyben az e jogok által biztosított előnyt kérelmezték, illetve hogy e jogalany ez utóbbi tagállamban az említett jogok gyakorlásához a nemzeti jogban előírt alaki feltételeket teljesítette.

   (vö. 69. pont és a rendelkező rész 3. pontja)