C‑39/13–C‑41/13. sz. egyesített ügyek

Inspecteur van de Belastingdienst/Noord/kantoor Groningen és társai

kontra

SCA Group Holding BV és társai

(a Gerechtshof te Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Letelepedés szabadsága — Társasági adó — Az egy csoporthoz tartozó társaságok adózási egysége — Kérelem — Kizáró okok — Egy vagy több köztes társaság, vagy az anyavállalat székhelyének másik tagállamban való elhelyezkedése — Állandó telephely hiánya az adóztatás helye szerinti államban”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2014. június 12.

1. Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Társasági adó – Nemzeti jogszabály, amely a csoportos adóztatási rendszer igénybevételének lehetőségét kizárja az olyan belföldi illetőségű anyavállalatok esetében, amelyek a belföldi illetőségű leányvállalataikban külföldi illetőségű leányvállalaton keresztül rendelkeznek részesedéssel – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége – Hiány

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 54. cikk)

2. Letelepedés szabadsága – Adójogszabályok – Társasági adó – Nemzeti jogszabály, amely a csoportos adóztatási rendszer igénybevételének lehetőségét kizárja az olyan belföldi illetőségű testvérvállalatok esetében, amelyeknek belföldi illetőségű leányvállalataik vannak, de amelyek közös anyavállalata külföldi illetőségű – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége – Hiány

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 54. cikk)

1.  Az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami jogszabály, amely alapján a belföldi illetőségű anyavállalat a vállalati láncban lejjebb elhelyezkedő, belföldi illetőségű leányvállalatával adózási egységet hozhat létre abban az esetben, ha egy vagy több belföldi illetőségű köztes társaság útján rendelkezik benne részesedéssel, ha azonban e tagállamban állandó telephellyel nem rendelkező, külföldi illetőségű köztes társaságok útján rendelkezik benne részesedéssel, akkor erre nincs lehetősége.

   Ugyanis az e jog által a belföldi társaságok számára engedélyezett lehetőség az érintett társaságok számára pénzbeli előnyt jelent. E rendszer többek közt lehetővé teszi az adózási egységbe összevont társaságok nyereségeinek és veszteségeinek az anyavállalat szintjén történő konszolidálását, és a csoport ügyletei adósemlegességének a megőrzését.

   Márpedig így e jogszabály eltérő bánásmódot ír elő az adózási egység rendszerére vonatkozó választási lehetőség tekintetében aszerint, hogy az anyavállalat e tagállamban vagy egy másik tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalaton keresztül bír‑e közvetett részesedéssel.

   Ennélfogva, mivel adóztatás szempontjából e jogszabály rendelkezései hátrányosan érintik a határokon átnyúló helyzeteket a belső helyzetekhez viszonyítva, az EUM‑Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései által főszabály szerint tiltott korlátozást valósítanak meg.

   Így ahhoz, hogy az ilyen eltérő bánásmód összeegyeztethető legyen e rendelkezésekkel, az szükséges, hogy az vagy olyan helyzetekre vonatkozzék, amelyek objektíve nem hasonlíthatók össze, mivel akkor a határokon átnyúló helyzetek belső helyzetekkel való összehasonlíthatóságának a vizsgálata során figyelembe kell venni a kérdéses nemzeti rendelkezések célját, vagy hogy azt közérdeken alapuló nyomós ok indokolja.

   Az összehasonlíthatósággal kapcsolatban, a nemzeti jogszabály az anyavállalatból, annak leányvállalataiból és a vállalati láncban lejjebb elhelyezkedő leányvállalataiból álló csoportot, illetve a több állandó telephellyel rendelkező vállalkozást a lehető legnagyobb mértékben hasonló módon kívánja kezelni, azáltal hogy lehetővé teszi e társaságok eredményeinek adózási szempontú konszolidálását. Az, hogy a belföldi illetőségű leányvállalatban belföldi vagy külföldi illetőségű köztes társaság útján rendelkeznek részesedéssel, objektíve összehasonlítható annyiban is, hogy mind a két tényállásban az anyavállalat és a leányvállalatok alkotta csoport kíván az adózási egység nyújtotta előnyökben részesülni.

   Egyébiránt az említett korlátozás nem tekinthető úgy, hogy azt az adórendszer koherenciájának megőrzéséhez fűződő nyomós közérdek igazolja. Bár az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége igazolhatja a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását, semmilyen közvetlen kapcsolatot nem lehet kimutatni az adózási egység kialakításához kapcsolódó adókedvezmény biztosítása és e kedvezmény valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között.

   (vö. 21., 24., 27–29., 31., 33., 40., 41., 43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami jogszabály, amely alapján az adózási egységet engedélyezik a belföldi illetőségű leányvállalatokkal rendelkező belföldi illetőségű anyavállalat számára, az azonban kizárt olyan belföldi illetőségű testvérvállalatok esetében, amelyek közös anyavállalatának székhelye nem e tagállamban van, és ott állandó telephellyel sem rendelkezik.

   Ugyanis ez a jogszabály eltérő bánásmódot ír elő egyfelől az e tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalatokkal szemben, amelyek az adózási egység alkalmazásával adóköteles nyereségük megállapítása során többek között azonnal leírhatják nyereséges leányvállalataik nyereségéből a veszteséges leányvállalataik veszteségét, másfelől azon anyavállalatok esetén, amelyek szintén leányvállalatokkal rendelkeznek e tagállamban, azonban székhelyük másik tagállamban van és az előbbi tagállamban nem rendelkeznek állandó telephellyel, és amelyek nem alkalmazhatják az adózási egységet, következésképpen ki vannak zárva az általa nyújtott pénzügyi előnyből.

   Így, mivel adóztatás szempontjából az említett jogszabály rendelkezései hátrányosan érintik a közösségi helyzeteket a tisztán belső helyzetekhez viszonyítva, a Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései által főszabály szerint tiltott korlátozást valósítanak meg.

   A határokon átnyúló helyzetek belső helyzetekkel való összehasonlíthatóságát illetően az adózási egység rendszerének célja, azaz hogy lehetővé tegye az ugyanazon csoporthoz tartozó társaságok számára, hogy adózási szempontból úgy tekintsék őket, mintha egyetlen adóalanyt alkotnának, ugyanúgy elérhető olyan csoportok esetén, amelyek anyavállalata belföldi illetőségű, mint olyanok esetén, amelyekben nem az, legalábbis ami az e tagállamban adóalany testvérvállalatok adóztatását illeti. Ebből következik, hogy a testvérvállalatok adózási szempontból történő összevonhatósága tekintetében fennálló eltérő bánásmódot így nem igazolja a helyzetük közötti objektív eltérés.

   Még ennél is kevésbé igazolja az eltérő bánásmódot az adórendszer koherenciájához fűződő, a kétszeres veszteségelszámolással összefüggő nyomós közérdek, mivel nincs semmilyen közvetlen kapcsolat ezen adóelőny és valamely meghatározott adóteher között.

   (vö. 47., 48., 50–54., 56. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

C‑39/13–C‑41/13. sz. egyesített ügyek

Inspecteur van de Belastingdienst/Noord/kantoor Groningen és társai

kontra

SCA Group Holding BV és társai

(a Gerechtshof te Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Letelepedés szabadsága — Társasági adó — Az egy csoporthoz tartozó társaságok adózási egysége — Kérelem — Kizáró okok — Egy vagy több köztes társaság, vagy az anyavállalat székhelyének másik tagállamban való elhelyezkedése — Állandó telephely hiánya az adóztatás helye szerinti államban”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2014. június 12.

1. Letelepedés szabadsága — Adójogszabályok — Társasági adó — Nemzeti jogszabály, amely a csoportos adóztatási rendszer igénybevételének lehetőségét kizárja az olyan belföldi illetőségű anyavállalatok esetében, amelyek a belföldi illetőségű leányvállalataikban külföldi illetőségű leányvállalaton keresztül rendelkeznek részesedéssel — Megengedhetetlenség — Igazolás — Az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége — Hiány

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 54. cikk)

2. Letelepedés szabadsága — Adójogszabályok — Társasági adó — Nemzeti jogszabály, amely a csoportos adóztatási rendszer igénybevételének lehetőségét kizárja az olyan belföldi illetőségű testvérvállalatok esetében, amelyeknek belföldi illetőségű leányvállalataik vannak, de amelyek közös anyavállalata külföldi illetőségű — Megengedhetetlenség — Igazolás — Az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége — Hiány

   (EUMSZ 49. cikk és EUMSZ 54. cikk)

1.  Az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami jogszabály, amely alapján a belföldi illetőségű anyavállalat a vállalati láncban lejjebb elhelyezkedő, belföldi illetőségű leányvállalatával adózási egységet hozhat létre abban az esetben, ha egy vagy több belföldi illetőségű köztes társaság útján rendelkezik benne részesedéssel, ha azonban e tagállamban állandó telephellyel nem rendelkező, külföldi illetőségű köztes társaságok útján rendelkezik benne részesedéssel, akkor erre nincs lehetősége.

   Ugyanis az e jog által a belföldi társaságok számára engedélyezett lehetőség az érintett társaságok számára pénzbeli előnyt jelent. E rendszer többek közt lehetővé teszi az adózási egységbe összevont társaságok nyereségeinek és veszteségeinek az anyavállalat szintjén történő konszolidálását, és a csoport ügyletei adósemlegességének a megőrzését.

   Márpedig így e jogszabály eltérő bánásmódot ír elő az adózási egység rendszerére vonatkozó választási lehetőség tekintetében aszerint, hogy az anyavállalat e tagállamban vagy egy másik tagállamban székhellyel rendelkező leányvállalaton keresztül bír‑e közvetett részesedéssel.

   Ennélfogva, mivel adóztatás szempontjából e jogszabály rendelkezései hátrányosan érintik a határokon átnyúló helyzeteket a belső helyzetekhez viszonyítva, az EUM‑Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései által főszabály szerint tiltott korlátozást valósítanak meg.

   Így ahhoz, hogy az ilyen eltérő bánásmód összeegyeztethető legyen e rendelkezésekkel, az szükséges, hogy az vagy olyan helyzetekre vonatkozzék, amelyek objektíve nem hasonlíthatók össze, mivel akkor a határokon átnyúló helyzetek belső helyzetekkel való összehasonlíthatóságának a vizsgálata során figyelembe kell venni a kérdéses nemzeti rendelkezések célját, vagy hogy azt közérdeken alapuló nyomós ok indokolja.

   Az összehasonlíthatósággal kapcsolatban, a nemzeti jogszabály az anyavállalatból, annak leányvállalataiból és a vállalati láncban lejjebb elhelyezkedő leányvállalataiból álló csoportot, illetve a több állandó telephellyel rendelkező vállalkozást a lehető legnagyobb mértékben hasonló módon kívánja kezelni, azáltal hogy lehetővé teszi e társaságok eredményeinek adózási szempontú konszolidálását. Az, hogy a belföldi illetőségű leányvállalatban belföldi vagy külföldi illetőségű köztes társaság útján rendelkeznek részesedéssel, objektíve összehasonlítható annyiban is, hogy mind a két tényállásban az anyavállalat és a leányvállalatok alkotta csoport kíván az adózási egység nyújtotta előnyökben részesülni.

   Egyébiránt az említett korlátozás nem tekinthető úgy, hogy azt az adórendszer koherenciájának megőrzéséhez fűződő nyomós közérdek igazolja. Bár az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége igazolhatja a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását, semmilyen közvetlen kapcsolatot nem lehet kimutatni az adózási egység kialakításához kapcsolódó adókedvezmény biztosítása és e kedvezmény valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között.

   (vö. 21., 24., 27–29., 31., 33., 40., 41., 43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami jogszabály, amely alapján az adózási egységet engedélyezik a belföldi illetőségű leányvállalatokkal rendelkező belföldi illetőségű anyavállalat számára, az azonban kizárt olyan belföldi illetőségű testvérvállalatok esetében, amelyek közös anyavállalatának székhelye nem e tagállamban van, és ott állandó telephellyel sem rendelkezik.

   Ugyanis ez a jogszabály eltérő bánásmódot ír elő egyfelől az e tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalatokkal szemben, amelyek az adózási egység alkalmazásával adóköteles nyereségük megállapítása során többek között azonnal leírhatják nyereséges leányvállalataik nyereségéből a veszteséges leányvállalataik veszteségét, másfelől azon anyavállalatok esetén, amelyek szintén leányvállalatokkal rendelkeznek e tagállamban, azonban székhelyük másik tagállamban van és az előbbi tagállamban nem rendelkeznek állandó telephellyel, és amelyek nem alkalmazhatják az adózási egységet, következésképpen ki vannak zárva az általa nyújtott pénzügyi előnyből.

   Így, mivel adóztatás szempontjából az említett jogszabály rendelkezései hátrányosan érintik a közösségi helyzeteket a tisztán belső helyzetekhez viszonyítva, a Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései által főszabály szerint tiltott korlátozást valósítanak meg.

   A határokon átnyúló helyzetek belső helyzetekkel való összehasonlíthatóságát illetően az adózási egység rendszerének célja, azaz hogy lehetővé tegye az ugyanazon csoporthoz tartozó társaságok számára, hogy adózási szempontból úgy tekintsék őket, mintha egyetlen adóalanyt alkotnának, ugyanúgy elérhető olyan csoportok esetén, amelyek anyavállalata belföldi illetőségű, mint olyanok esetén, amelyekben nem az, legalábbis ami az e tagállamban adóalany testvérvállalatok adóztatását illeti. Ebből következik, hogy a testvérvállalatok adózási szempontból történő összevonhatósága tekintetében fennálló eltérő bánásmódot így nem igazolja a helyzetük közötti objektív eltérés.

   Még ennél is kevésbé igazolja az eltérő bánásmódot az adórendszer koherenciájához fűződő, a kétszeres veszteségelszámolással összefüggő nyomós közérdek, mivel nincs semmilyen közvetlen kapcsolat ezen adóelőny és valamely meghatározott adóteher között.

   (vö. 47., 48., 50–54., 56. pont és a rendelkező rész 2. pontja)