C‑475/12. sz. ügy

UPC DTH Sàrl

kontra

a Nemzeti Média‑ és Hírközlési Hatóság elnökhelyettese

(a Fővárosi Törvényszék [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Távközlési ágazat — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — EUMSZ 56. cikk — 2002/21/EK irányelv — Rádiós és televíziós műsorcsomag határokon átnyúló szolgáltatása — Feltételes hozzáférés — A nemzeti szabályozó hatóságok joghatósága — Nyilvántartásba vétel — Letelepedési kötelezettség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2014. április 30.

1. Jogszabályok közelítése — Távközlési ágazat — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — Szabályozási háttér — 2002/21 irányelv — Tárgyi hatály — Rádiós és televíziós műsorcsomag határokon átnyúló szolgáltatása — Bennfoglaltság — Feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatás — Hatás hiánya

   (A 2009/140 irányelvvel módosított 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, c), ea) és f) pont)

2. Jogszabályok közelítése — Távközlési ágazat — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — Szabályozási háttér — 2002/21 irányelv — Személyi hatály — Rádiós és televíziós műsorcsomaghoz való feltételes hozzáférést ellenszolgáltatásért biztosító üzemeltető — Bennfoglaltság

   (A 2009/140 irányelvvel módosított 2002/21 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

3. Szolgáltatásnyújtás szabadsága — A Szerződés rendelkezései — Hatály — Határokon átnyúló, műholdvevővel fogható rádiós és audiovizuális műsorszolgáltatások — Bennfoglaltság

   (EUMSZ 56. cikk)

4. Jogszabályok közelítése — Távközlési ágazat — Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások — Engedélyezés — 2002/20 irányelv — Az elektronikus hírközlési szolgáltatások felügyelete — A származás szerinti államban hozott engedélyező határozatoknak e szolgáltatások címzett államában való elismerése — A címzett állam nemzeti szabályozó hatóságainak joghatósága

   (A 2009/140 irányelvvel módosított 2002/20 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

5. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések — Az alapügy tárgyával össze nem függő kérdések

   (EUMSZ 267. cikk)

6. Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — Távközlési ágazat — Határokon átnyúló, műholdvevővel fogható rádiós és audiovizuális műsorszolgáltatások — A szolgáltatóval szembeni, a szolgáltatások címzett államának hatóságainál való nyilvántartásba vételre vonatkozó kötelezettség — Megengedhetőség — Az ezen állam területén való letelepedés követelménye — Megengedhetetlenség

   (EUMSZ 52. cikk, EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 62. cikk; a 2009/140 irányelvvel módosított 2002/20 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

1.  Úgy kell értelmezni a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv 2. cikke c) pontját, hogy egy olyan szolgáltatás, amelynek keretében a szolgáltató ellenszolgáltatásért biztosít feltételes hozzáférést rádiós és televíziós műsorszolgáltatásokat magában foglaló, műholdon keresztül továbbított műsorcsomaghoz, az említett rendelkezés értelmében „elektronikus hírközlési szolgáltatásnak” minősül.

   E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy ez a szolgáltatás az irányelv 2. cikkének ea) és f) pontja szerinti „feltételes hozzáférésű rendszert” foglal magában. Minden olyan helyzetben ugyanis, amikor a feltételes hozzáférésű rendszer üzemeltetője egyúttal a rádióműsor‑ vagy televízióműsor‑terjesztő szolgáltató is, olyan egységes szolgáltatásról van szó, amelynek keretében a rádióműsor‑ vagy televízióműsor‑terjesztő szolgáltatás nyújtása képezi az említett üzemeltető tevékenységének központi elemét, a feltételes hozzáférésű rendszer pedig ennek járulékos eleme. Tekintettel a feltételes hozzáférésű rendszer járulékos jellegére, az anélkül is kapcsolódhat olyan elektronikus hírközlési szolgáltatáshoz, amelynek tárgya rádió‑ vagy televízióműsorok terjesztése, hogy utóbbi elektronikus hírközlési szolgáltatás minősége ezzel megszűnne.

   (vö. 51., 52., 58. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az üzemeltetőt, aki ellenszolgáltatásért biztosít feltételes hozzáférést rádiós és televíziós műsorszolgáltatásokat magában foglaló, műholdon keresztül továbbított műsorcsomaghoz a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21 irányelv alapján elektronikus hírközlési szolgáltatónak kell tekinteni.

   (vö. 58. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.  Az olyan szolgáltatás, amelynek keretében ellenszolgáltatásért biztosítanak feltételes hozzáférést rádiós és audiovizuális műsorszolgáltatásokat magában foglaló, műholdon keresztül továbbított műsorcsomaghoz, az EUMSZ 56. cikk szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősül. Ugyanis, amíg az uniós jog nem végezte el az elektronikus hírközlési szolgáltatások ágazatának teljes harmonizációját, a tagállami jogszabályt annyiban kell az EUMSZ 56. cikk szempontjából vizsgálni, amennyiben az az említett szolgáltatásokra alkalmazandó uniós keretszabályozás által nem szabályozott kérdésekre vonatkozik.

   (vö. 70., 78. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4.  Az olyan elektronikus hírközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos felügyeleti eljárások, amelyek keretében ellenszolgáltatásért biztosítanak feltételes hozzáférést rádiós és audiovizuális műsorszolgáltatásokat magában foglaló, műholdon keresztül továbbított műsorcsomaghoz, az említett szolgáltatások címzettjeinek lakóhelye szerinti tagállam joghatósága alá tartoznak.

   Ugyanis az uniós jog jelen állása szerint a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20 irányelv nem ró az illetékes nemzeti hatóságokra semmilyen kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy el kellene ismerniük az azon államban kiadott engedélyező határozatot, ahonnan az érintett szolgáltatásokat nyújtják. Következésképpen az elektronikus hírközlési szolgáltatások címzettjeinek lakóhelye szerinti tagállam az említett irányelvvel összhangban bizonyos feltételektől teheti függővé e szolgáltatások nyújtását.

   (vö. 86–88. pont és rendelkező rész 3. pont)

5.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 92., 93. pont)

6.  Az EUMSZ 56. cikket a következőképpen kell értelmezni:

   —

   azzal nem ellentétes, ha a tagállamok a területükön az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számára az e szolgáltatások nyilvántartásba vételére vonatkozó kötelezettséget írnak elő, amint azt a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20 irányelv kifejezetten megengedi, amennyiben az említett irányelv 3. cikkében meghatározott követelmények tiszteletben tartásával járnak el, illetve

   —

   ezzel szemben azzal ellentétes, ha azok a vállalkozások, amelyek a letelepedési helyüktől eltérő tagállamban kívánnak az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtani, kötelesek ott fióktelepet vagy – az adások sugárzása szerinti tagállamban letelepedett jogalanytól eltérő – önálló jogalanyt létrehozni. Ugyanis a letelepedési kötelezettség előírása nem más, mint a szolgáltatásnyújtás szabadságának tagadása, és ennek következménye, hogy elvonja az EUMSZ 56. cikk hatékony érvényesülését. (vö. 100., 104., 106. pont és a rendelkező rész 4. pontja)