C‑391/12. sz. ügy

RLvS Verlagsgesellschaft mbH

kontra

Stuttgarter Wochenblatt GmbH

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2005/29/EK irányelv — Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok — Személyi hatály — Megtévesztő mulasztások a szerkesztői reklámokban — A fizetett közlemények »hirdetés« (»Anzeige«) megjegyzés nélküli közzétételét tiltó tagállami szabályozás — Teljes harmonizáció — Szigorúbb intézkedések — Sajtószabadság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. október 17.

Jogszabályok közelítése – Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai – 2005/29 irányelv – Hatály – Újságkiadók – Harmadik személyek termékeinek és szolgáltatásainak eladására ösztönző kiadványok, amelyek nem alkalmasak arra, hogy a fogyasztó gazdasági magatartását jelentősen megváltoztassák – Kizártság – A fizetett közlemények »hirdetés« megjegyzés nélküli közzétételét tiltó tagállami szabályozás – Megengedhetőség

(2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, d) pont)

Amikor a harmadik személyek termékeinek és szolgáltatásainak eladására ösztönző kiadványok nem alkalmasak arra, hogy a fogyasztó gazdasági magatartását jelentősen megváltoztassa, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450 irányelv, a 97/7, a 98/27 és a 2002/65 irányelvek, valamint a 2006/2004 rendelet módosításáról szóló 2005/29 irányelv és a 2006/2004 rendelet nem arra szolgál, hogy arra lapkiadókkal szemben hivatkozni lehessen, ezért e körülmények között a szóban forgó irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében az újságkiadók az időszaki kiadványaikban megjelenő minden olyan közleményben kötelesek a „hirdetés” szót kifejezetten feltüntetni, amelynek ellenértékeként díjat szednek, kivéve, ha már önmagában a közlemény elrendezése vagy formája is lehetővé teszi hirdetési jellegének felismerését.

E tekintetben annak vizsgálata érdekében, hogy valamely nemzeti rendelkezés a 2005/29 irányelv alkalmazási körébe tartozik‑e, szükséges, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés által szabályozott magatartások az irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében kereskedelmi gyakorlatoknak minősüljenek, még ha e nemzeti rendelkezés ténylegesen a fogyasztók védelmére vonatkozó célkitűzést is követ. Ez a helyzet áll fenn, ha a szabályozott gyakorlatok valamely piaci szereplő kereskedelmi stratégiájába illeszkednek és közvetlenül e piaci szereplő termékei vagy szolgáltatásai eladásának ösztönzésére vagy lebonyolítására vonatkoznak, amelyek mint olyanok az említett irányelv 2. cikke d) pontjának értelmében kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek, és következésképpen a hivatkozott irányelv alkalmazási körébe tartoznak.

Ugyan a hivatkozott irányelv a „kereskedelmi gyakorlat” fogalmának meghatározásakor különösen tág megfogalmazást használ, ám ettől még az abban szabályozott gyakorlatoknak egyrészt kereskedelmi jellegűnek kell lenniük, vagyis kereskedőtől kell eredniük, másrészt pedig közvetlen kapcsolatban kell állniuk valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával.

Amennyiben az a tény, hogy a kiadó harmadik személyek termékeinek és szolgáltatásainak eladására akár közvetetten ösztönző kiadványokat jelentet meg, nem alkalmas arra, hogy a fogyasztó azon döntésével kapcsolatos gazdasági magatartását jelentősen megváltoztassa, hogy megszerezze vagy birtokba vegye a szóban forgó újságot, ami egyébként is ingyenes, ez a kiadói gyakorlat önmagában nem minősíthető e kiadó „kereskedelmi gyakorlatának”.

Ugyan nem teljesen kizárt, hogy maga a kiadó a saját termékeiben vagy más médiumokban az érintett fogyasztóval – ebben az esetben az olvasóval – szemben tisztességtelennek minősülő gyakorlatot folytasson, például nyereménnyel járó, és ebből következően a fogyasztót az adott termék – vagyis az adott újság – megvételére ösztönző játékok, rejtvények vagy pályázatok nyújtásával. Mindazonáltal a 2005/29 irányelv I. mellékletének 11. pontja önmagában nem arra szolgál, hogy a kiadókat arra kötelezze, hogy megakadályozza a hirdetők azon, esetlegesen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatát, amelyekre nézve ezen a címen potenciálisan meg lehetne állapítani a közvetlen kapcsolatot a hirdetők termékeinek vagy szolgáltatásainak a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával.

(vö. 35–37., 41., 44., 50. pont és a rendelkező rész)

C‑391/12. sz. ügy

RLvS Verlagsgesellschaft mbH

kontra

Stuttgarter Wochenblatt GmbH

(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2005/29/EK irányelv — Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok — Személyi hatály — Megtévesztő mulasztások a szerkesztői reklámokban — A fizetett közlemények »hirdetés« (»Anzeige«) megjegyzés nélküli közzétételét tiltó tagállami szabályozás — Teljes harmonizáció — Szigorúbb intézkedések — Sajtószabadság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2013. október 17.

Jogszabályok közelítése — Vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatai — 2005/29 irányelv — Hatály — Újságkiadók — Harmadik személyek termékeinek és szolgáltatásainak eladására ösztönző kiadványok, amelyek nem alkalmasak arra, hogy a fogyasztó gazdasági magatartását jelentősen megváltoztassák — Kizártság — A fizetett közlemények »hirdetés« megjegyzés nélküli közzétételét tiltó tagállami szabályozás — Megengedhetőség

(2005/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, d) pont)

Amikor a harmadik személyek termékeinek és szolgáltatásainak eladására ösztönző kiadványok nem alkalmasak arra, hogy a fogyasztó gazdasági magatartását jelentősen megváltoztassa, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450 irányelv, a 97/7, a 98/27 és a 2002/65 irányelvek, valamint a 2006/2004 rendelet módosításáról szóló 2005/29 irányelv és a 2006/2004 rendelet nem arra szolgál, hogy arra lapkiadókkal szemben hivatkozni lehessen, ezért e körülmények között a szóban forgó irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amelynek értelmében az újságkiadók az időszaki kiadványaikban megjelenő minden olyan közleményben kötelesek a „hirdetés” szót kifejezetten feltüntetni, amelynek ellenértékeként díjat szednek, kivéve, ha már önmagában a közlemény elrendezése vagy formája is lehetővé teszi hirdetési jellegének felismerését.

E tekintetben annak vizsgálata érdekében, hogy valamely nemzeti rendelkezés a 2005/29 irányelv alkalmazási körébe tartozik‑e, szükséges, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés által szabályozott magatartások az irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében kereskedelmi gyakorlatoknak minősüljenek, még ha e nemzeti rendelkezés ténylegesen a fogyasztók védelmére vonatkozó célkitűzést is követ. Ez a helyzet áll fenn, ha a szabályozott gyakorlatok valamely piaci szereplő kereskedelmi stratégiájába illeszkednek és közvetlenül e piaci szereplő termékei vagy szolgáltatásai eladásának ösztönzésére vagy lebonyolítására vonatkoznak, amelyek mint olyanok az említett irányelv 2. cikke d) pontjának értelmében kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek, és következésképpen a hivatkozott irányelv alkalmazási körébe tartoznak.

Ugyan a hivatkozott irányelv a „kereskedelmi gyakorlat” fogalmának meghatározásakor különösen tág megfogalmazást használ, ám ettől még az abban szabályozott gyakorlatoknak egyrészt kereskedelmi jellegűnek kell lenniük, vagyis kereskedőtől kell eredniük, másrészt pedig közvetlen kapcsolatban kell állniuk valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával.

Amennyiben az a tény, hogy a kiadó harmadik személyek termékeinek és szolgáltatásainak eladására akár közvetetten ösztönző kiadványokat jelentet meg, nem alkalmas arra, hogy a fogyasztó azon döntésével kapcsolatos gazdasági magatartását jelentősen megváltoztassa, hogy megszerezze vagy birtokba vegye a szóban forgó újságot, ami egyébként is ingyenes, ez a kiadói gyakorlat önmagában nem minősíthető e kiadó „kereskedelmi gyakorlatának”.

Ugyan nem teljesen kizárt, hogy maga a kiadó a saját termékeiben vagy más médiumokban az érintett fogyasztóval – ebben az esetben az olvasóval – szemben tisztességtelennek minősülő gyakorlatot folytasson, például nyereménnyel járó, és ebből következően a fogyasztót az adott termék – vagyis az adott újság – megvételére ösztönző játékok, rejtvények vagy pályázatok nyújtásával. Mindazonáltal a 2005/29 irányelv I. mellékletének 11. pontja önmagában nem arra szolgál, hogy a kiadókat arra kötelezze, hogy megakadályozza a hirdetők azon, esetlegesen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatát, amelyekre nézve ezen a címen potenciálisan meg lehetne állapítani a közvetlen kapcsolatot a hirdetők termékeinek vagy szolgáltatásainak a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával.

(vö. 35–37., 41., 44., 50. pont és a rendelkező rész)