C‑351/12. sz. ügy

OSA – Ochranný svaz autorský pro práva k dílům hudebním o.s.

kontra

Léčebné lázně Mariánské Lázně a.s.

(a Krajský soud v Plzni [Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2001/29/EK irányelv — A szerzői és szomszédos jogok az információs társadalomban — A »nyilvánossághoz közvetítés« fogalma — Művek gyógyfürdőintézmény vendégszobáiba közönséghez való továbbítása — Az irányelv rendelkezéseinek közvetlen hatálya — EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 102. cikk — 2006/123/EK irányelv — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Verseny — A szerzői jogok közös jogkezelésének kizárólagos joga”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. február 27.

1. Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29 irányelv – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – Nyilvánossághoz közvetítés – Fogalom – Műsorhordozó jel gyógyfürdőintézmény általi, televízió‑ vagy rádiókészülékek útján a betegek vendégszobáiba történő szándékos továbbítása – Bennfoglaltság

   (2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29 irányelv – Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – 3. cikk, (1) bekezdés – Az említett rendelkezés magánszeméllyel szembeni felhívhatósága – Hiány – A nemzeti bíróságok kötelezettségei – Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége – Korlátok – Az általános jogelvek tiszteletben tartása – A nemzeti jog contra legem értelmezése

   (2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések – Az alapügy tárgyával össze nem függő kérdések

   (EUMSZ 267. cikk)

4. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szükségessége és a feltett kérdések relevanciája – A nemzeti bíróság általi értékelés

   (EUMSZ 267. cikk)

5. Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Belső piaci szolgáltatások – 2006/123 irányelv – További eltérések a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvétől – Terjedelem – Szerzői jogi közös jogkezelő szervezet által a védelem alatt álló művek felhasználója számára nyújtott szolgáltatás – Bennfoglaltság – Az említett irányelv 16. cikkének alkalmazhatatlansága

   (2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 16. cikk és 17. cikk, 11. pont])

6. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Tagállami szabályozás, amely a területén csupán egyetlen jogkezelő szervezetnek biztosítja egyes, védelem alatt álló művekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelést – Közérdekre alapított igazolás – A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok védelme – Megengedhetőség

   (EUMSZ 56. cikk)

7. Verseny – Közvállalkozások és olyan vállalkozások, amelyek a tagállamok által biztosított különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkeznek – Gazdasági erőfölény létrehozatala – Az EUMSZ 102. cikkel való kifejezett összeegyeztethetetlenség hiánya

   (EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 106. cikk, (1) bekezdés)

8. Verseny – Erőfölény – De iure monopóliummal rendelkező szerzői jogi jogkezelő szervezet – Visszaélésre utaló valószínűsítő körülmények – A más tagállamokban alkalmazottaknál díjaknál érzékelhetően magasabb díjak alkalmazása – A nyújtott szolgáltatással ésszerű kapcsolatban nem álló, túlzott mértékű díjak alkalmazása – A nemzeti bíróság általi vizsgálat

   (EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 106. cikk, (1) bekezdés)

1.  Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amely kizárja a szerzők azon jogát, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák műveiknek valamely, üzleti vállalkozásként működő gyógyfürdőintézmény által televízió‑ vagy rádiókészülékek útján ezen intézmény betegeinek vendégszobáiba történő műsorhordozó jel szándékos továbbítása révén való nyilvánossághoz közvetítését. Ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének e) pontja, (3) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése nem befolyásolja ezen értelmezést.

   Ugyanis először is, a „közvetítés” e rendelkezés értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely a védelem alatt álló művek közvetítésének valamennyi formájára vonatkozik, függetlenül az alkalmazott műszaki eszköztől és eljárástól.

   Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelkezésben hivatkozott „nyilvánosság” fogalma meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és ezen felül viszonylag jelentős számú személyt foglal magában. Ami különösen ez utóbbi feltételt illeti, tekintetbe kell venni a halmozódó hatást, amelyet a műveknek a lehetséges címzettek részére való hozzáférhetővé tétele eredményez. E tekintetben különösen releváns tudomással bírni arról, hogy hány személy fér hozzá egyidejűleg és egymást követően ugyanazon műhöz. Márpedig egy gyógyfürdőintézmény – egyidőben, illetve egymást követően is – meghatározhatatlan, mégis elég jelentős számú olyan személyt szállásolhat el, akik szobáikban foghatják az adást.

   Végül a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá való tartozáshoz az is szükséges, hogy a sugárzott művet új nyilvánosság számára továbbítsák, azaz olyan közönségnek, amelyet a védelem alatt álló művek szerzői nem vettek figyelembe akkor, amikor engedélyezték a műveknek az eredeti nyilvánosság számára való közvetítés útján való felhasználását. Márpedig a szálloda vendégeihez hasonlóan a gyógyfürdőintézmény betegei is ilyen új nyilvánosságnak minősülnek. A gyógyfürdőintézmény ugyanis az a szervezet, amely e magatartása következményeinek teljes tudatában közreműködik abban, hogy betegei a védelem alatt álló művekhez hozzáférjenek. E beavatkozás hiányában e betegek főszabály szerint nem tudnák a sugárzott művet élvezni.

   (vö. 25., 27–29., 31., 32., 41. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a magánszemélyek közötti jogvitában e rendelkezésre nem hivatkozhat valamely szerzői jogi közös jogkezelő szervezet az azzal ellentétes tagállami szabályozás mellőzése érdekében. Az ilyen jogvitát elbíráló bíróság azonban köteles az említett szabályozást – amennyire csak lehetséges – ugyanezen rendelkezés szövegének és céljának megfelelően értelmezni annak érdekében, hogy az általa követett céllal összhangban álló eredményre jusson.

   Mindazonáltal az általános jogelvek korlátozzák a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső jog releváns szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie az irányelv tartalmát, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául.

   (vö. 45., 48. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 50. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 56. pont)

5.  A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv 17. cikkének 11. pontját úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a szerzői jogi közös jogkezelő szervezet által a védelem alatt álló művek felhasználója számára nyújtott szolgáltatást ezen irányelv 16. cikkének alkalmazási köre alól.

   Így a 2006/123 irányelv 16. cikkét – mivel az nem alkalmazható – úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a tagállam területén csupán egyetlen szerzői jogi közös jogkezelő szervezetnek biztosítja egyes, védelem alatt álló művekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelés útján történő gyakorlását, és megakadályozza ezáltal az ilyen művek felhasználóját valamely másik tagállamban letelepedett jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevételében.

   (vö. 65., 66. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

6.  Azon tagállami szabályozás, amely a tagállam területén csupán egyetlen jogkezelő szervezetnek biztosítja egyes, védelem alatt álló művekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelés útján történő gyakorlását, és megakadályozza ezáltal az ilyen művek felhasználóját valamely másik tagállamban letelepedett jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevételében, továbbá a gyakorlatban megtiltja e szolgáltatás nyújtását, a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül. E korlátozás csak akkor igazolható, ha az közérdeken alapuló kényszerítő oknak felel meg, alkalmas az általa kitűzött cél elérésének biztosítására, és nem lép túl az annak eléréséhez szükséges mértéken.

   E tekintetben a szellemi tulajdonjogok védelme ilyen közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül. Ezenkívül az olyan szabályozást, amely a védelem alatt álló művek egy csoportjára vonatkozó szerzői jogok kezelése céljából monopóliumot biztosít az érintett tagállam területén a jogkezelő szervezet számára, úgy kell tekinteni, mint amely alkalmas a szellemi tulajdonjogok védelmére, amennyiben lehetővé teszi e jogok hatékony kezelését, valamint tiszteletben tartásuk hatékony ellenőrzését e területen.

   Márpedig nem nyilvánvaló, hogy a művek közvetítését illetően az uniós jog jelenlegi állapotában létezik másik olyan módszer, amely a szerzői jogi védelem ugyanolyan szintjének elérését lehetővé teszi, mint amely e jogok védelmén, így tehát a területhez kötött ellenőrzésén alapul, és amelynek összefüggései közé a szóban forgó szabályozás tartozik. E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy e szabályozás, amennyiben az megakadályozza a védelem alatt álló művek felhasználóját egy másik tagállamban letelepedett jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevételében, túllép a szerzői jogok védelmére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéken.

   Így az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az ilyen tagállami szabályozás.

   (vö. 69–72., 76., 78., 79. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

7.  Ugyanakkor az ilyen helyzet puszta megteremtése az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdése értelmében vett különleges vagy kizárólagos jogok biztosítása útján önmagában nem összeegyeztethetetlen az EUMSZ 102. cikkel. Egy tagállam csak abban az esetben sérti meg az említett két rendelkezésben foglalt tilalmakat, ha az adott vállalkozás már a ráruházott kizárólagos jogok puszta gyakorlásával is elkerülhetetlenül visszaél az erőfölényével, vagy ha ezek a jogok olyan helyzetet teremthetnek, amely a vállalkozást ilyen visszaélésekre indíthatja.

   (vö. 83. pont)

8.  Az EUMSZ 102. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a tagállam területén csupán egyetlen jogkezelő szervezetnek biztosítja egyes, védelem alatt álló művekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelés útján történő gyakorlását, és megakadályozza ezáltal az ilyen művek felhasználóját valamely másik tagállamban letelepedett jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevételében.

   Önmagában ugyanis nem ellentétes az EUMSZ 102. cikkel pusztán az, hogy valamely tagállam a védelem alatt álló művek egy csoportjára vonatkozó szerzői jogok kezelése céljából monopóliumot biztosít e tagállam területén valamely jogkezelő szervezet számára.

   E cikket mindazonáltal úgy kell értelmezni, hogy az erőfölénnyel való visszaélés jelének kell tekinteni azt, hogy ezen első, szerzői jogi közös jogkezelő szervezet az általa nyújtott szolgáltatásokra a más tagállamokban alkalmazott díjaknál érzékelhetően magasabb díjakat alkalmaz, feltéve hogy a díjak mértékének összehasonlítását egységes alapon végezték, vagy pedig azt, hogy ezen első jogkezelő szervezet a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével ésszerű kapcsolatban nem álló, túlzott mértékű díjakat alkalmaz. Egyébiránt, ha ilyen visszaélés állna fenn, és az az e jogkezelő szervezetre alkalmazandó szabályozásnak lenne betudható, az említett szabályozás ellentétes lenne az EUMSZ 102. cikkel és az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével.

   A nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy adott esetben ez a helyzet áll‑e fenn az alapügyben.

   (vö. 84., 89–92. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

C‑351/12. sz. ügy

OSA – Ochranný svaz autorský pro práva k dílům hudebním o.s.

kontra

Léčebné lázně Mariánské Lázně a.s.

(a Krajský soud v Plzni [Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„2001/29/EK irányelv — A szerzői és szomszédos jogok az információs társadalomban — A »nyilvánossághoz közvetítés« fogalma — Művek gyógyfürdőintézmény vendégszobáiba közönséghez való továbbítása — Az irányelv rendelkezéseinek közvetlen hatálya — EUMSZ 56. cikk és EUMSZ 102. cikk — 2006/123/EK irányelv — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Verseny — A szerzői jogok közös jogkezelésének kizárólagos joga”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. február 27.

1. Jogszabályok közelítése — Szerzői jog és szomszédos jogok — 2001/29 irányelv — Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása — Nyilvánossághoz közvetítés — Fogalom — Műsorhordozó jel gyógyfürdőintézmény általi, televízió‑ vagy rádiókészülékek útján a betegek vendégszobáiba történő szándékos továbbítása — Bennfoglaltság

   (2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

2. Jogszabályok közelítése — Szerzői jog és szomszédos jogok — 2001/29 irányelv — Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása — 3. cikk, (1) bekezdés — Az említett rendelkezés magánszeméllyel szembeni felhívhatósága — Hiány — A nemzeti bíróságok kötelezettségei — Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége — Korlátok — Az általános jogelvek tiszteletben tartása — A nemzeti jog contra legem értelmezése

   (2001/29 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

3. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések — Az alapügy tárgyával össze nem függő kérdések

   (EUMSZ 267. cikk)

4. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések — A Bíróság hatásköre — Korlátok — A nemzeti bíróság hatásköre — Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szükségessége és a feltett kérdések relevanciája — A nemzeti bíróság általi értékelés

   (EUMSZ 267. cikk)

5. Letelepedés szabadsága — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Belső piaci szolgáltatások — 2006/123 irányelv — További eltérések a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvétől — Terjedelem — Szerzői jogi közös jogkezelő szervezet által a védelem alatt álló művek felhasználója számára nyújtott szolgáltatás — Bennfoglaltság — Az említett irányelv 16. cikkének alkalmazhatatlansága

   (2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 16. cikk és 17. cikk, 11. pont])

6. Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — Tagállami szabályozás, amely a területén csupán egyetlen jogkezelő szervezetnek biztosítja egyes, védelem alatt álló művekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelést — Közérdekre alapított igazolás — A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok védelme — Megengedhetőség

   (EUMSZ 56. cikk)

7. Verseny — Közvállalkozások és olyan vállalkozások, amelyek a tagállamok által biztosított különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkeznek — Gazdasági erőfölény létrehozatala — Az EUMSZ 102. cikkel való kifejezett összeegyeztethetetlenség hiánya

   (EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 106. cikk, (1) bekezdés)

8. Verseny — Erőfölény — De iure monopóliummal rendelkező szerzői jogi jogkezelő szervezet — Visszaélésre utaló valószínűsítő körülmények — A más tagállamokban alkalmazottaknál díjaknál érzékelhetően magasabb díjak alkalmazása — A nyújtott szolgáltatással ésszerű kapcsolatban nem álló, túlzott mértékű díjak alkalmazása — A nemzeti bíróság általi vizsgálat

   (EUMSZ 102. cikk és EUMSZ 106. cikk, (1) bekezdés)

1.  Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely tagállam olyan szabályozása, amely kizárja a szerzők azon jogát, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák műveiknek valamely, üzleti vállalkozásként működő gyógyfürdőintézmény által televízió‑ vagy rádiókészülékek útján ezen intézmény betegeinek vendégszobáiba történő műsorhordozó jel szándékos továbbítása révén való nyilvánossághoz közvetítését. Ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének e) pontja, (3) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése nem befolyásolja ezen értelmezést.

   Ugyanis először is, a „közvetítés” e rendelkezés értelmében vett fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely a védelem alatt álló művek közvetítésének valamennyi formájára vonatkozik, függetlenül az alkalmazott műszaki eszköztől és eljárástól.

   Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelkezésben hivatkozott „nyilvánosság” fogalma meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és ezen felül viszonylag jelentős számú személyt foglal magában. Ami különösen ez utóbbi feltételt illeti, tekintetbe kell venni a halmozódó hatást, amelyet a műveknek a lehetséges címzettek részére való hozzáférhetővé tétele eredményez. E tekintetben különösen releváns tudomással bírni arról, hogy hány személy fér hozzá egyidejűleg és egymást követően ugyanazon műhöz. Márpedig egy gyógyfürdőintézmény – egyidőben, illetve egymást követően is – meghatározhatatlan, mégis elég jelentős számú olyan személyt szállásolhat el, akik szobáikban foghatják az adást.

   Végül a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá való tartozáshoz az is szükséges, hogy a sugárzott művet új nyilvánosság számára továbbítsák, azaz olyan közönségnek, amelyet a védelem alatt álló művek szerzői nem vettek figyelembe akkor, amikor engedélyezték a műveknek az eredeti nyilvánosság számára való közvetítés útján való felhasználását. Márpedig a szálloda vendégeihez hasonlóan a gyógyfürdőintézmény betegei is ilyen új nyilvánosságnak minősülnek. A gyógyfürdőintézmény ugyanis az a szervezet, amely e magatartása következményeinek teljes tudatában közreműködik abban, hogy betegei a védelem alatt álló művekhez hozzáférjenek. E beavatkozás hiányában e betegek főszabály szerint nem tudnák a sugárzott művet élvezni.

   (vö. 25., 27–29., 31., 32., 41. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.  Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a magánszemélyek közötti jogvitában e rendelkezésre nem hivatkozhat valamely szerzői jogi közös jogkezelő szervezet az azzal ellentétes tagállami szabályozás mellőzése érdekében. Az ilyen jogvitát elbíráló bíróság azonban köteles az említett szabályozást – amennyire csak lehetséges – ugyanezen rendelkezés szövegének és céljának megfelelően értelmezni annak érdekében, hogy az általa követett céllal összhangban álló eredményre jusson.

   Mindazonáltal az általános jogelvek korlátozzák a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső jog releváns szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie az irányelv tartalmát, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául.

   (vö. 45., 48. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 50. pont)

4.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 56. pont)

5.  A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv 17. cikkének 11. pontját úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a szerzői jogi közös jogkezelő szervezet által a védelem alatt álló művek felhasználója számára nyújtott szolgáltatást ezen irányelv 16. cikkének alkalmazási köre alól.

   Így a 2006/123 irányelv 16. cikkét – mivel az nem alkalmazható – úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a tagállam területén csupán egyetlen szerzői jogi közös jogkezelő szervezetnek biztosítja egyes, védelem alatt álló művekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelés útján történő gyakorlását, és megakadályozza ezáltal az ilyen művek felhasználóját valamely másik tagállamban letelepedett jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevételében.

   (vö. 65., 66. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

6.  Azon tagállami szabályozás, amely a tagállam területén csupán egyetlen jogkezelő szervezetnek biztosítja egyes, védelem alatt álló művekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelés útján történő gyakorlását, és megakadályozza ezáltal az ilyen művek felhasználóját valamely másik tagállamban letelepedett jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevételében, továbbá a gyakorlatban megtiltja e szolgáltatás nyújtását, a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül. E korlátozás csak akkor igazolható, ha az közérdeken alapuló kényszerítő oknak felel meg, alkalmas az általa kitűzött cél elérésének biztosítására, és nem lép túl az annak eléréséhez szükséges mértéken.

   E tekintetben a szellemi tulajdonjogok védelme ilyen közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül. Ezenkívül az olyan szabályozást, amely a védelem alatt álló művek egy csoportjára vonatkozó szerzői jogok kezelése céljából monopóliumot biztosít az érintett tagállam területén a jogkezelő szervezet számára, úgy kell tekinteni, mint amely alkalmas a szellemi tulajdonjogok védelmére, amennyiben lehetővé teszi e jogok hatékony kezelését, valamint tiszteletben tartásuk hatékony ellenőrzését e területen.

   Márpedig nem nyilvánvaló, hogy a művek közvetítését illetően az uniós jog jelenlegi állapotában létezik másik olyan módszer, amely a szerzői jogi védelem ugyanolyan szintjének elérését lehetővé teszi, mint amely e jogok védelmén, így tehát a területhez kötött ellenőrzésén alapul, és amelynek összefüggései közé a szóban forgó szabályozás tartozik. E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy e szabályozás, amennyiben az megakadályozza a védelem alatt álló művek felhasználóját egy másik tagállamban letelepedett jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevételében, túllép a szerzői jogok védelmére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéken.

   Így az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az ilyen tagállami szabályozás.

   (vö. 69–72., 76., 78., 79. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

7.  Ugyanakkor az ilyen helyzet puszta megteremtése az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdése értelmében vett különleges vagy kizárólagos jogok biztosítása útján önmagában nem összeegyeztethetetlen az EUMSZ 102. cikkel. Egy tagállam csak abban az esetben sérti meg az említett két rendelkezésben foglalt tilalmakat, ha az adott vállalkozás már a ráruházott kizárólagos jogok puszta gyakorlásával is elkerülhetetlenül visszaél az erőfölényével, vagy ha ezek a jogok olyan helyzetet teremthetnek, amely a vállalkozást ilyen visszaélésekre indíthatja.

   (vö. 83. pont)

8.  Az EUMSZ 102. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a tagállam területén csupán egyetlen jogkezelő szervezetnek biztosítja egyes, védelem alatt álló művekre vonatkozó szerzői jogok közös jogkezelés útján történő gyakorlását, és megakadályozza ezáltal az ilyen művek felhasználóját valamely másik tagállamban letelepedett jogkezelő szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevételében.

   Önmagában ugyanis nem ellentétes az EUMSZ 102. cikkel pusztán az, hogy valamely tagállam a védelem alatt álló művek egy csoportjára vonatkozó szerzői jogok kezelése céljából monopóliumot biztosít e tagállam területén valamely jogkezelő szervezet számára.

   E cikket mindazonáltal úgy kell értelmezni, hogy az erőfölénnyel való visszaélés jelének kell tekinteni azt, hogy ezen első, szerzői jogi közös jogkezelő szervezet az általa nyújtott szolgáltatásokra a más tagállamokban alkalmazott díjaknál érzékelhetően magasabb díjakat alkalmaz, feltéve hogy a díjak mértékének összehasonlítását egységes alapon végezték, vagy pedig azt, hogy ezen első jogkezelő szervezet a nyújtott szolgáltatás gazdasági értékével ésszerű kapcsolatban nem álló, túlzott mértékű díjakat alkalmaz. Egyébiránt, ha ilyen visszaélés állna fenn, és az az e jogkezelő szervezetre alkalmazandó szabályozásnak lenne betudható, az említett szabályozás ellentétes lenne az EUMSZ 102. cikkel és az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével.

   A nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy adott esetben ez a helyzet áll‑e fenn az alapügyben.

   (vö. 84., 89–92. pont és a rendelkező rész 3. pontja)