C‑303/12. sz. ügy

Guido Imfeld, Nathalie Garcet

kontra

État belge

(a Tribunal de première instance de Liège [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Letelepedés szabadsága — Egyenlő bánásmód — Jövedelemadó — A kettős adóztatás elkerüléséről szóló jogszabályok — A lakóhely szerinti tagállamtól különböző tagállamban szerzett jövedelem — A lakóhely szerinti államban progresszivitási kikötéssel alkalmazott mentesítési módszer — A személyes és családi körülmények részleges figyelembevétele — A munkavállaló személyes és családi körülményeihez kapcsolódó egyes adókedvezmények elvesztése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. december 12.

Letelepedés szabadsága – Korlátozások – Adójogszabályok – Jövedelemadók – Progresszivitási kikötéssel alkalmazott mentesítési módszer és az eltartott gyermek után járó adómentes jövedelemhányad növelésének betudása a magasabb jövedelembe – A jövedelmük egészét vagy legjelentősebb részét az adott államban szerző pároknak adókedvezményt biztosító nemzeti szabályozás – Az adózók személyes és családi körülményei figyelembevételének hiánya – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának megőrzése – Hiány

(EUMSZ 49. cikk)

EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami adójogi szabályozás alkalmazása, amelynek hatása, hogy a betudás módjai miatt az ebben az államban lakóhellyel rendelkező és jövedelmet részben az említett államban, részben egy másik tagállamban szerző házaspárt megfosztja attól, hogy ténylegesen valamely meghatározott adókedvezményben részesüljön, jóllehet e házaspár jogosult lenne arra, ha a jelentősebb mértékű jövedelemmel rendelkező házastárs jövedelmének teljes egésze nem más tagállamból származna.

Az ilyen adójogi szabályozás sértheti a letelepedés szabadságát, amennyiben a házaspárok részére anélkül állapít meg adókedvezményt az eltartott gyermek utáni kiegészítő adómentes jövedelemhányad formájában, amelyet a magasabb jövedelmű házastárs jövedelmébe tud be, hogy bármilyen formában figyelembe venné, hogy a magasabb jövedelmű házastárs egyéni jövedelme a Szerződésben biztosított szabadságok gyakorlása miatt folyamatosan nem a lakóhely szerinti tagállamból származik, ami azzal az azonnali és automatikus következménnyel jár, hogy a házaspár teljes mértékben elesik ezen adókedvezmény igénybevételétől. E veszteség automatikus jellege az, amely az adóalannyal szemben a munkavégzés helye szerinti tagállamban tanúsított adójogi bánásmódtól függetlenül sérti a letelepedés szabadságát.

Az ilyen szabályozás nem igazolható az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartásával. Egyrészt erre az igazolásra nem hivatkozhat az adóalany lakóhelye szerinti állam a célból, hogy kivonja magát a főszabály szerint ezen államra háruló azon felelősség alól, hogy biztosítsa az utóbbit megillető személyes és családi jellegű levonásokat, kivéve ha ezen állam a megállapodás szerint mentesül a területén lakóhellyel rendelkező és gazdasági tevékenységüket részben más tagállamban folytató adóalanyok valamennyi személyes és családi körülményének figyelembevételére vonatkozó kötelezettségei alól, vagy ha megállapítja, hogy a munkavégzés szerinti egy vagy több állam bármiféle egyezménytől függetlenül az ezen államokon kívül lakóhellyel rendelkező, de ott adóköteles jövedelemben részesülő adóalanyok személyes és családi körülményeinek figyelembevételéhez kapcsolódó adókedvezményt nyújt az általa adóztatott jövedelem után. Nem teljesíti ezeket a feltételeket az olyan adójogi szabályozás, amely semmilyen kapcsolatot nem állapít meg az érintett tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek számára nyújtott adókedvezmények, és azon adókedvezmények között, amelyeket e személyek más tagállamban történő adózásuk keretében igénybe vehetnek, míg az érintett tagállamok közötti, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény a munkavégzés helye szerinti tagállam számára nem ír elő semmilyen kötelezettséget az ezen egyezményben részes másik tagállamban lakóhellyel rendelkező adóalany személyes és családi körülményeinek figyelembevételére.

Másrészről az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességére alapított igazolás különösen akkor fogadható el, ha a szóban forgó rendszer olyan magatartások megakadályozására irányul, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a tagállamnak a területén végzett tevékenységekre vonatkozó adóztatási joghatósága gyakorlását. Ez feltételezi, hogy a korlátozó intézkedés eltörlése azzal a következménnyel járna, hogy a lakóhely szerinti tagállam lemondana adózási joghatóságának egy részéről más tagállamok javára.

(vö. 62., 69., 72., 73., 75., 76., 80. pont és a rendelkező rész)

C‑303/12. sz. ügy

Guido Imfeld, Nathalie Garcet

kontra

État belge

(a Tribunal de première instance de Liège [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Letelepedés szabadsága — Egyenlő bánásmód — Jövedelemadó — A kettős adóztatás elkerüléséről szóló jogszabályok — A lakóhely szerinti tagállamtól különböző tagállamban szerzett jövedelem — A lakóhely szerinti államban progresszivitási kikötéssel alkalmazott mentesítési módszer — A személyes és családi körülmények részleges figyelembevétele — A munkavállaló személyes és családi körülményeihez kapcsolódó egyes adókedvezmények elvesztése”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. december 12.

Letelepedés szabadsága — Korlátozások — Adójogszabályok — Jövedelemadók — Progresszivitási kikötéssel alkalmazott mentesítési módszer és az eltartott gyermek után járó adómentes jövedelemhányad növelésének betudása a magasabb jövedelembe — A jövedelmük egészét vagy legjelentősebb részét az adott államban szerző pároknak adókedvezményt biztosító nemzeti szabályozás — Az adózók személyes és családi körülményei figyelembevételének hiánya — Megengedhetetlenség — Igazolás — Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának megőrzése — Hiány

(EUMSZ 49. cikk)

EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami adójogi szabályozás alkalmazása, amelynek hatása, hogy a betudás módjai miatt az ebben az államban lakóhellyel rendelkező és jövedelmet részben az említett államban, részben egy másik tagállamban szerző házaspárt megfosztja attól, hogy ténylegesen valamely meghatározott adókedvezményben részesüljön, jóllehet e házaspár jogosult lenne arra, ha a jelentősebb mértékű jövedelemmel rendelkező házastárs jövedelmének teljes egésze nem más tagállamból származna.

Az ilyen adójogi szabályozás sértheti a letelepedés szabadságát, amennyiben a házaspárok részére anélkül állapít meg adókedvezményt az eltartott gyermek utáni kiegészítő adómentes jövedelemhányad formájában, amelyet a magasabb jövedelmű házastárs jövedelmébe tud be, hogy bármilyen formában figyelembe venné, hogy a magasabb jövedelmű házastárs egyéni jövedelme a Szerződésben biztosított szabadságok gyakorlása miatt folyamatosan nem a lakóhely szerinti tagállamból származik, ami azzal az azonnali és automatikus következménnyel jár, hogy a házaspár teljes mértékben elesik ezen adókedvezmény igénybevételétől. E veszteség automatikus jellege az, amely az adóalannyal szemben a munkavégzés helye szerinti tagállamban tanúsított adójogi bánásmódtól függetlenül sérti a letelepedés szabadságát.

Az ilyen szabályozás nem igazolható az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartásával. Egyrészt erre az igazolásra nem hivatkozhat az adóalany lakóhelye szerinti állam a célból, hogy kivonja magát a főszabály szerint ezen államra háruló azon felelősség alól, hogy biztosítsa az utóbbit megillető személyes és családi jellegű levonásokat, kivéve ha ezen állam a megállapodás szerint mentesül a területén lakóhellyel rendelkező és gazdasági tevékenységüket részben más tagállamban folytató adóalanyok valamennyi személyes és családi körülményének figyelembevételére vonatkozó kötelezettségei alól, vagy ha megállapítja, hogy a munkavégzés szerinti egy vagy több állam bármiféle egyezménytől függetlenül az ezen államokon kívül lakóhellyel rendelkező, de ott adóköteles jövedelemben részesülő adóalanyok személyes és családi körülményeinek figyelembevételéhez kapcsolódó adókedvezményt nyújt az általa adóztatott jövedelem után. Nem teljesíti ezeket a feltételeket az olyan adójogi szabályozás, amely semmilyen kapcsolatot nem állapít meg az érintett tagállamban lakóhellyel rendelkező személyek számára nyújtott adókedvezmények, és azon adókedvezmények között, amelyeket e személyek más tagállamban történő adózásuk keretében igénybe vehetnek, míg az érintett tagállamok közötti, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény a munkavégzés helye szerinti tagállam számára nem ír elő semmilyen kötelezettséget az ezen egyezményben részes másik tagállamban lakóhellyel rendelkező adóalany személyes és családi körülményeinek figyelembevételére.

Másrészről az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása megőrzésének szükségességére alapított igazolás különösen akkor fogadható el, ha a szóban forgó rendszer olyan magatartások megakadályozására irányul, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a tagállamnak a területén végzett tevékenységekre vonatkozó adóztatási joghatósága gyakorlását. Ez feltételezi, hogy a korlátozó intézkedés eltörlése azzal a következménnyel járna, hogy a lakóhely szerinti tagállam lemondana adózási joghatóságának egy részéről más tagállamok javára.

(vö. 62., 69., 72., 73., 75., 76., 80. pont és a rendelkező rész)