C‑120/12. P. sz. ügy

Bernhard Rintisch

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Fellebbezés — Közösségi védjegy — 40/94/EK rendelet — A 74. cikk (2) bekezdése — 2868/95/EK rendelet — Az 50. szabály (1) bekezdésének első és harmadik albekezdése — A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása — A védjegy létezése — A felszólalás alátámasztásául az e célból megszabott határidőn belül elő nem terjesztett bizonyítékok — A figyelembevétel elmaradása — A fellebbezési tanács mérlegelési jogköre — Eltérő rendelkezés — További vagy kiegészítő bizonyítékok figyelembevételét akadályozó körülmények”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. október 3.

1. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az OHIM felszólalási osztályának határozatával szemben benyújtott fellebbezés – A fellebbezési tanács által végzett vizsgálat – Terjedelem – A felszólalás alátámasztásául az e célból megszabott határidőn belül elő nem terjesztett tények és bizonyítékok – Figyelembevétel – A fellebbezési tanács mérlegelési jogköre – Eltérő rendelkezés hiánya

   (40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (2) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 20. szabály, (1) bekezdés és 50. szabály, (1) bekezdés)

2. Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az OHIM felszólalási osztályának határozatával szemben benyújtott fellebbezés – A fellebbezési tanács által végzett vizsgálat – Terjedelem – A felszólalás alátámasztásául az e célból megszabott határidőn belül elő nem terjesztett tények és bizonyítékok – Figyelembevétel – A fellebbezési tanács mérlegelési jogköre

   (40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (2) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 19. szabály, (2) bekezdés, a) pont, ii. alpont)

3. Fellebbezés – Jogalapok – A Törvényszék érvelésének egy pontjára és a fellebbezés alátámasztására előterjesztett jogi érvekre vonatkozó konkrét kifogás hiánya – Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 112. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

1.  A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben hoztak fel vagy terjesztettek elő. E rendelkezés szövegéből következik, hogy főszabály szerint és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az OHIM‑nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie. Annak pontosításával ugyanis, hogy az OHIM hasonló esetben úgy „dönthet”, hogy figyelmen kívül hagyja e bizonyítékokat, az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM‑ot annak – a határozatának e tekintetben történő indokolása mellett történő – eldöntése céljából, hogy azokat tekintetbe kell e venni.

   Ugyanis noha a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének első albekezdése kimondja azt az elvet, amely szerint a fellebbezési eljárásban megfelelően alkalmazni kell annak a szervezeti egységnek az eljárására vonatkozó előírásokat, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, ugyanezen rendelkezés harmadik albekezdése különös szabálynak minősül, amely ezen elvet lerontja. E különös szabály kifejezetten a felszólalási osztály határozata elleni fellebbezési eljárásra vonatkozik, és meghatározza, hogy a fellebbezési tanács előtt milyen szabályok alkalmazandók az elsőfokú eljárásban megadott vagy megállapított határidők lejártát követően előterjesztett tényekre és bizonyítékokra. A 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdését tehát a felszólalási osztály határozata elleni fellebbezési eljárás e különös vonatkozásában kell alkalmazni az említett osztály előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések helyett, amelyek között a 2868/95 rendelet 20. szabályának (1) bekezdése is szerepel.

   Márpedig a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, amennyiben a fellebbezés a felszólalási osztály határozata ellen irányul, a fellebbezési tanács a fellebbezés vizsgálatát a felszólalási osztály által megállapított vagy megadott határidőn belül előterjesztett tényekre és bizonyítékokra korlátozza, kivéve ha úgy ítéli meg, hogy a további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdésével összhangban figyelembe kell venni. A 2868/95 rendelet tehát kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanács a felszólalási osztály határozata ellen irányuló fellebbezés vizsgálata során a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből és a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése céljából, hogy figyelembe kell‑e venni azokat a további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a felszólalási tanács által megállapított vagy megadott határidőn belül nem terjesztettek elő.

   (vö. 21–23., 28., 29., 31., 32. pont)

2.  A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben hoztak fel vagy terjesztettek elő. E rendelkezés szövegéből következik, hogy főszabály szerint és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az OHIM‑nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie. Annak pontosításával ugyanis, hogy az OHIM hasonló esetben úgy „dönthet”, hogy figyelmen kívül hagyja e bizonyítékokat, az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM‑ot annak – a határozatának e tekintetben történő indokolása mellett történő – eldöntése céljából, hogy azokat tekintetbe kell e venni.

   A késedelmesen előterjesztett bizonyítékok figyelembevétele abban az esetben, ha az OHIM‑nak felszólalási eljárás keretében kell határozatot hoznia, különösen akkor igazolható, ha az OHIM szerint egyrészről a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok első ránézésre valós jelentőséggel bírnak az előtte folyamatban lévő felszólalási eljárás kimenetele szempontjából, másrészről pedig az eljárásnak azon szakaszával, amikor e késedelmes előterjesztésre sor kerül, és az azt övező körülményekkel e figyelembevétel nem ellentétes.

   Valamely nemzeti lajstromozott védjegyre alapított felszólalás, e védjegy létezésének, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyítékait, amelyeket a felszólalási eljárás során kellett benyújtani, a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 19. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja pontosan és kimerítően felsorolja. Minden kérelmezőnek tehát már a felszólalás benyújtását megelőzően ismernie kellett azon pontos dokumentumokat, amelyeket annak alátámasztására be kellett nyújtania. Következésképpen a fellebbezési tanácsnak e feltételek mellett megszorítóan kell gyakorolnia mérlegelési jogkörét, és csak akkor fogadhatja el ilyen bizonyítékok késedelmes előterjesztését, ha az azt övező körülmények alkalmasak a fellebbező azon késedelmének igazolására, amely a bizonyíték rá háruló kezelése során áll elő.

   A fellebbezési tanács ezen felül a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörének gyakorlása során nem köteles megvizsgálni az említett három kritériumot, mivel e kritériumok közül egy is elegendő annak megállapításához, hogy nem kell figyelembe vennie a szóban forgó, késedelmesen előterjesztett bizonyítékokat.

   (vö. 21–23., 38., 39., 44. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 49. pont)

C‑120/12. P. sz. ügy

Bernhard Rintisch

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Fellebbezés — Közösségi védjegy — 40/94/EK rendelet — A 74. cikk (2) bekezdése — 2868/95/EK rendelet — Az 50. szabály (1) bekezdésének első és harmadik albekezdése — A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása — A védjegy létezése — A felszólalás alátámasztásául az e célból megszabott határidőn belül elő nem terjesztett bizonyítékok — A figyelembevétel elmaradása — A fellebbezési tanács mérlegelési jogköre — Eltérő rendelkezés — További vagy kiegészítő bizonyítékok figyelembevételét akadályozó körülmények”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. október 3.

1. Közösségi védjegy — Jogorvoslati eljárás — Az OHIM felszólalási osztályának határozatával szemben benyújtott fellebbezés — A fellebbezési tanács által végzett vizsgálat — Terjedelem — A felszólalás alátámasztásául az e célból megszabott határidőn belül elő nem terjesztett tények és bizonyítékok — Figyelembevétel — A fellebbezési tanács mérlegelési jogköre — Eltérő rendelkezés hiánya

   (40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (2) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 20. szabály, (1) bekezdés és 50. szabály, (1) bekezdés)

2. Közösségi védjegy — Jogorvoslati eljárás — Az OHIM felszólalási osztályának határozatával szemben benyújtott fellebbezés — A fellebbezési tanács által végzett vizsgálat — Terjedelem — A felszólalás alátámasztásául az e célból megszabott határidőn belül elő nem terjesztett tények és bizonyítékok — Figyelembevétel — A fellebbezési tanács mérlegelési jogköre

   (40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk, (2) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 19. szabály, (2) bekezdés, a) pont, ii. alpont)

3. Fellebbezés — Jogalapok — A Törvényszék érvelésének egy pontjára és a fellebbezés alátámasztására előterjesztett jogi érvekre vonatkozó konkrét kifogás hiánya — Elfogadhatatlanság

   (EUMSZ 256. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 112. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

1.  A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben hoztak fel vagy terjesztettek elő. E rendelkezés szövegéből következik, hogy főszabály szerint és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az OHIM‑nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie. Annak pontosításával ugyanis, hogy az OHIM hasonló esetben úgy „dönthet”, hogy figyelmen kívül hagyja e bizonyítékokat, az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM‑ot annak – a határozatának e tekintetben történő indokolása mellett történő – eldöntése céljából, hogy azokat tekintetbe kell e venni.

   Ugyanis noha a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének első albekezdése kimondja azt az elvet, amely szerint a fellebbezési eljárásban megfelelően alkalmazni kell annak a szervezeti egységnek az eljárására vonatkozó előírásokat, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, ugyanezen rendelkezés harmadik albekezdése különös szabálynak minősül, amely ezen elvet lerontja. E különös szabály kifejezetten a felszólalási osztály határozata elleni fellebbezési eljárásra vonatkozik, és meghatározza, hogy a fellebbezési tanács előtt milyen szabályok alkalmazandók az elsőfokú eljárásban megadott vagy megállapított határidők lejártát követően előterjesztett tényekre és bizonyítékokra. A 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdését tehát a felszólalási osztály határozata elleni fellebbezési eljárás e különös vonatkozásában kell alkalmazni az említett osztály előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések helyett, amelyek között a 2868/95 rendelet 20. szabályának (1) bekezdése is szerepel.

   Márpedig a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, amennyiben a fellebbezés a felszólalási osztály határozata ellen irányul, a fellebbezési tanács a fellebbezés vizsgálatát a felszólalási osztály által megállapított vagy megadott határidőn belül előterjesztett tényekre és bizonyítékokra korlátozza, kivéve ha úgy ítéli meg, hogy a további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdésével összhangban figyelembe kell venni. A 2868/95 rendelet tehát kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanács a felszólalási osztály határozata ellen irányuló fellebbezés vizsgálata során a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből és a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése céljából, hogy figyelembe kell‑e venni azokat a további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a felszólalási tanács által megállapított vagy megadott határidőn belül nem terjesztettek elő.

   (vö. 21–23., 28., 29., 31., 32. pont)

2.  A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben hoztak fel vagy terjesztettek elő. E rendelkezés szövegéből következik, hogy főszabály szerint és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a 40/94 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az OHIM‑nak nem tilos az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie. Annak pontosításával ugyanis, hogy az OHIM hasonló esetben úgy „dönthet”, hogy figyelmen kívül hagyja e bizonyítékokat, az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM‑ot annak – a határozatának e tekintetben történő indokolása mellett történő – eldöntése céljából, hogy azokat tekintetbe kell e venni.

   A késedelmesen előterjesztett bizonyítékok figyelembevétele abban az esetben, ha az OHIM‑nak felszólalási eljárás keretében kell határozatot hoznia, különösen akkor igazolható, ha az OHIM szerint egyrészről a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok első ránézésre valós jelentőséggel bírnak az előtte folyamatban lévő felszólalási eljárás kimenetele szempontjából, másrészről pedig az eljárásnak azon szakaszával, amikor e késedelmes előterjesztésre sor kerül, és az azt övező körülményekkel e figyelembevétel nem ellentétes.

   Valamely nemzeti lajstromozott védjegyre alapított felszólalás, e védjegy létezésének, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyítékait, amelyeket a felszólalási eljárás során kellett benyújtani, a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 19. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja pontosan és kimerítően felsorolja. Minden kérelmezőnek tehát már a felszólalás benyújtását megelőzően ismernie kellett azon pontos dokumentumokat, amelyeket annak alátámasztására be kellett nyújtania. Következésképpen a fellebbezési tanácsnak e feltételek mellett megszorítóan kell gyakorolnia mérlegelési jogkörét, és csak akkor fogadhatja el ilyen bizonyítékok késedelmes előterjesztését, ha az azt övező körülmények alkalmasak a fellebbező azon késedelmének igazolására, amely a bizonyíték rá háruló kezelése során áll elő.

   A fellebbezési tanács ezen felül a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörének gyakorlása során nem köteles megvizsgálni az említett három kritériumot, mivel e kritériumok közül egy is elegendő annak megállapításához, hogy nem kell figyelembe vennie a szóban forgó, késedelmesen előterjesztett bizonyítékokat.

   (vö. 21–23., 38., 39., 44. pont)

3.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 49. pont)