C-111/12. sz. ügy

Ministero per i beni e le attività culturali és társai

kontra

Ordine degli Ingegneri di Verona e Provincia és társai

(a Consiglio di Stato [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„85/384/EK irányelv — Az építészmérnöki tanúsítványok kölcsönös elismerése — A 10. cikk és a 11. cikk g) pontja — Az építészmérnöki és az általános mérnöki képesítések egyenértékűségét elismerő, de a művészeti örökségnek minősülő ingatlanokkal kapcsolatos munkákat az építészmérnökök számára fenntartó nemzeti jogszabály — Az egyenlő bánásmód elve — Valamely tagállam tisztán belső helyzete”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. február 21.

1. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Egyetlen tagállamon belülre korlátozódó jogvitában felmerült kérdés – Az uniós jog szabályának a hátrányos megkülönböztetés nemzeti jogban előírt tilalma folytán a fenti jogvitára való esetleges alkalmazása tekintetében fennálló hatáskör

   (EUMSZ 267. cikk)

2. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Építészmérnökök – Oklevelek és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése – Művészeti értékkel bíró ingatlanokkal kapcsolatos tevékenységek gyakorlása – A fogadó tagállam olyan szabályozása, amely egy másik állam által kiállított, az építészet területén folytatott tevékenységek megkezdését lehetővé tévő és a 85/384 irányelv 11. cikkében említett tanúsítvánnyal rendelkező személyek számára a kulturális javak területére vonatkozó szakmai alkalmasságuk sajátos vizsgálatát írja elő – Megengedhetetlenség

   (85/384 tanácsi irányelv, 10. és 11. cikk)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 34., 35. pont)

2.  Az építészmérnöki oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló 85/384 irányelv 10. és 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely szerint azon személyek, akik a fogadó tagállamtól eltérő tagállam által kiállított, az építészet területén folytatott tevékenységek megkezdését lehetővé tévő olyan tanúsítvánnyal rendelkeznek, amely kimondottan szerepel az említett 11. cikkben, a fogadó tagállamban művészeti értékkel bíró ingatlanokkal kapcsolatos tevékenységeket csak akkor gyakorolhatnak, ha – adott esetben a szakmai alkalmasság sajátos vizsgálata keretében – bizonyítják a kulturális javak területére vonatkozó különleges képesítésüket.

   (vö. 52. pont és a rendelkező rész)