C‑32/12. sz. ügy

Soledad Duarte Hueros

kontra

Autociba SA és Automóviles Citroën España SA

(a Juzgado de Primera Instancia no 2 de Badajoz [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„1999/44/EK irányelv — A fogyasztó jogai a fogyasztási cikk hibája esetén — E hiba csekély mértéke — A szerződéstől való elállás kizártsága — A nemzeti bíróság hatásköre”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. október 3.

1. Európai uniós jog – Közvetlen hatály – Nemzeti eljárási szabályok – Alkalmazási feltételek – Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása

2. Jogszabályok közelítése – Fogyasztóvédelem – Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás – 1999/44 irányelv – Az eladó felelőssége az eladott fogyasztási cikk hibája esetén – A vételár megfelelő leszállítása csekély mértékű hiba esetén – A vételár leszállításának hivatalból történő elrendelését a bíróság számára lehetővé nem tévő nemzeti szabályozás – A tényleges érvényesülés elvének megsértése – Megengedhetetlenség

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, 3. cikk és 11. cikk, első albekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 34. pont)

2.  A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely – amennyiben a szerződésben meghatározott fogyasztási cikk vételárának megfelelő leszállítására jogosult fogyasztó a bíróság előtt kizárólag a szerződés felbontása iránti igényt érvényesít annak ellenére, hogy arra e fogyasztási cikk hibájának csekély mértéke miatt nincs lehetőség – még akkor sem teszi lehetővé, hogy az eljáró nemzeti bíróság hivatalból leszállítsa a vételárat, ha az említett fogyasztó nem jogosult sem eredeti kérelmének megváltoztatására, sem arra, hogy erre vonatkozóan új keresetet terjesszen elő.

   Az ilyen rendszer ugyanis lényegében arra kötelezi a fogyasztót, hogy az előre találja ki a fogyasztási cikk hibájának jogi minősítésére vonatkozó – végleges jelleggel az illetékes bíróság által lefolytatandó – elemzés eredményét, ami teljességgel bizonytalanná, tehát esetleges jellegűvé teszi a fogyasztó számára az 1999/44 irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében nyújtott védelmet. Ez még inkább így van, ha az ilyen elemzés különösen összetettnek bizonyul, ezért az említett minősítés döntő mértékben a jogvitában eljáró bíróság által lefolytatott vizsgálattól függ. E körülmények között e szabályozás nem egyeztethető össze a tényleges érvényesülés elvével, mivel rendkívül nehézzé, sőt lehetetlenné teszi, hogy a fogyasztók által azon okból kezdeményezett bírósági eljárások során, hogy az átadott fogyasztási cikk nem felel meg az adásvételi szerződésnek, érvényesüljön azon védelem, amelyben az 1999/44 irányelv a fogyasztókat részesíteni kívánja. A nemzeti bíróság feladatát képezi annak vizsgálata, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában mely nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni, és a hatásköre keretei között mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa az 1999/44 irányelv 3. cikke (5) bekezdésének teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jusson.

   (vö. 39., 40–43. pont és a rendelkező rész)

C‑32/12. sz. ügy

Soledad Duarte Hueros

kontra

Autociba SA és Automóviles Citroën España SA

(a Juzgado de Primera Instancia no 2 de Badajoz [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„1999/44/EK irányelv — A fogyasztó jogai a fogyasztási cikk hibája esetén — E hiba csekély mértéke — A szerződéstől való elállás kizártsága — A nemzeti bíróság hatásköre”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2013. október 3.

1. Európai uniós jog — Közvetlen hatály — Nemzeti eljárási szabályok — Alkalmazási feltételek — Az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének betartása

2. Jogszabályok közelítése — Fogyasztóvédelem — Fogyasztási cikkek adásvétele és a kapcsolódó jótállás — 1999/44 irányelv — Az eladó felelőssége az eladott fogyasztási cikk hibája esetén — A vételár megfelelő leszállítása csekély mértékű hiba esetén — A vételár leszállításának hivatalból történő elrendelését a bíróság számára lehetővé nem tévő nemzeti szabályozás — A tényleges érvényesülés elvének megsértése — Megengedhetetlenség

   (1999/44 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, (1) bekezdés, 3. cikk és 11. cikk, első albekezdés)

1.  Lásd a határozat szövegét.

   (vö. 34. pont)

2.  A fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely – amennyiben a szerződésben meghatározott fogyasztási cikk vételárának megfelelő leszállítására jogosult fogyasztó a bíróság előtt kizárólag a szerződés felbontása iránti igényt érvényesít annak ellenére, hogy arra e fogyasztási cikk hibájának csekély mértéke miatt nincs lehetőség – még akkor sem teszi lehetővé, hogy az eljáró nemzeti bíróság hivatalból leszállítsa a vételárat, ha az említett fogyasztó nem jogosult sem eredeti kérelmének megváltoztatására, sem arra, hogy erre vonatkozóan új keresetet terjesszen elő.

   Az ilyen rendszer ugyanis lényegében arra kötelezi a fogyasztót, hogy az előre találja ki a fogyasztási cikk hibájának jogi minősítésére vonatkozó – végleges jelleggel az illetékes bíróság által lefolytatandó – elemzés eredményét, ami teljességgel bizonytalanná, tehát esetleges jellegűvé teszi a fogyasztó számára az 1999/44 irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében nyújtott védelmet. Ez még inkább így van, ha az ilyen elemzés különösen összetettnek bizonyul, ezért az említett minősítés döntő mértékben a jogvitában eljáró bíróság által lefolytatott vizsgálattól függ. E körülmények között e szabályozás nem egyeztethető össze a tényleges érvényesülés elvével, mivel rendkívül nehézzé, sőt lehetetlenné teszi, hogy a fogyasztók által azon okból kezdeményezett bírósági eljárások során, hogy az átadott fogyasztási cikk nem felel meg az adásvételi szerződésnek, érvényesüljön azon védelem, amelyben az 1999/44 irányelv a fogyasztókat részesíteni kívánja. A nemzeti bíróság feladatát képezi annak vizsgálata, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában mely nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni, és a hatásköre keretei között mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa az 1999/44 irányelv 3. cikke (5) bekezdésének teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jusson.

   (vö. 39., 40–43. pont és a rendelkező rész)